Daily Archives: 2010. október 16. szombat

Vincent Van Gogh…

16 október 2010

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha tovább nézegetnél, kattints a “Tovább”-ra… (more…)

Humoros aforizmák az év minden napjára (március)

16 október 2010

Március 1.

A bűn az, amit szívesen elkövetünk, de másoknak igen nehezen bocsátunk meg.  (Ismeretlen)

Március 2.

Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.  (Albert Einstein) (more…)

Bibliai igehelyek az év minden napjára (március)

16 október 2010

Március 1.

Minden dolog lehetséges annak, aki hisz.  (Márk 9,23)

Március 2.

Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?  (Zsolt 27,1) (more…)

Babits Mihály: Az álom kivetett

16 október 2010

Engem ma a hallgatag álom kivetett hangos partjaira.
Sárban görgetett, sziklához ütött, míg szennyesen és fájva
kiáltottam kedvesemnek: »Ments meg kedvesem!«

Ma reggel, mikor elsőt csilingeltek a villamosok,
oly csöndes volt még, lehetett hallani a szomszéd apácák
klastromából hogy kondul imára a kis harang.

Kedvesem kinyujtotta karját – ő maga is
az álom hajótöröttje volt, s a Valóság szennyes és sziklás
partjain találkoztunk, mint szegény Robinsonok,

kiknek most majd el kell indulni valami barátságtalan
idegen föld belseje felé, ahol a Törzsek laknak
s idegen, féltékeny szemekkel néznek meztelen és vadan.

Mint indián faluhoz érve, csilingelés, harangmuzsika
fogad, de majd elvész a harci zsivajban; fogságra hullunk.
s kinoznak, mig eljön értünk az Álom, a mentőhajó.

Schubert – Ave Maria (Opera)

16 október 2010

Dobos Hajnal: Te

16 október 2010

Te létező, te jó, te drága,
Te gondolatom aranyága,
hol lehetsz?
Most hol lehetsz?

Sorsom hívatlan várománya,
Szálfák lenyesett virága,
szép kereszt.
Te szép kereszt!

Ki osztott téged vállaimra?
Belőled-sarjadt Krisztus-inda
nem ereszt.
Jaj, nem ereszt!

Gyűlöllek néha, úgy szeretlek!
Te, parázsa az értelemnek,
érted ezt?
Te érted ezt?

Seneca: Erkölcsi levelek (1. levél)

16 október 2010

Így tégy, Luciliusom: tarts magadra jussot, s az időt, melyet eddig elvettek vagy eloroztak tőled, vagy kicsúszott a kezedből, gyűjtsd össze és ügyelj rá. Győződj meg róla, hogy úgy igaz, ahogy írom : bizonyos pillanatokat elragadnak tőlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg elfolydogálnak. A legrútabb veszteséget mégis a nemtörődömség okozza. S figyeld csak meg jól, az élet legnagyobb része elillan, ha rosszul cselekszünk, nagy része, ha semmit sem cselekszünk, s az egésze, ha mindig mást cselekszünk. Kit tudsz megnevezni, aki az időnek valamelyes értéket tulajdonít, aki megbecsül egyetlen napot, aki feléri ésszel, hogy naponta meghal? Tévedés ugyanis, ha azt hisszük, hogy a halál még távol van tőlünk: nagy része már el is hagyott bennünket. Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. Cselekedj hát, Lucilius, úgy, ahogy írod is: markolj meg minden órát. Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. Míg késlekedünk, elfut az élet. Miden a másé, csak az idő a miénk. A természet csupán ennek a síkos-csuszamlós dolognak a birtokába iktatott bennünket, s az űz ki onnan, aki akar És a halandók oly ostobák, hogy a legcsekélyebb, leghitványabb és bizonyosan pótolható dolgokkal engedik számlájukat megterhelni, ha hozzájutnak, de senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, (more…)

William Shakespeare: Szonett (1-5)

16 október 2010

1. szonett

A gyönyörűt szaporítani vágyunk,
Hogy így örökké rózsáljon a Szép,
S emlékét, ha hull érettebb virágunk,
Őrizhesse a zsenge ivadék:
De te, saját fényszemed rabja, rőzsét
Lángodra tápnak: önmagad dobod,
Ínségbe fojtva, ami csupa bőség
Mézed ürme, te, önnön gyilkosod.
Te, aki a világ friss dísze vagy
S a víg tavasz előtt még csak herold,
Bimbódba temeted tartalmadat
S, édes vadóc, fukaron tékozolsz.
Szánj meg; szűnj külső jusst habzsolni: másképp
Megeszitek, a sír s te, a világét. (more…)

Kosztolányi Dezső: Szeretet

16 október 2010

Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.

Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok, s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincs is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer (more…)

Erkel Ferenc: Bánk bán – Hazám, hazám…

16 október 2010

…ilyen hangot… nem találok szavakat… főleg a végén!

Petőfi Sándor: Mivé lesz a föld?…

16 október 2010

Mivé lesz a föld?… megfagy-e, elég-e?
Én úgy hiszem, meg fog fagyni végre,
Megfagyasztják a jéghideg szívek,
Amelyek benne s belefekszenek.

(Szalkszentmárton, 1846. márc 10. előtt)

Rajnai Lencsés Zsolt: …és mégis, kinek?

16 október 2010

Ősz van. A levél hull, a könny gurul.
Mosoly tövéből csak hull, hull…
De a Nap kigyúl,
s furcsa fövenyén a létezésnek,
az itt-vesződő tompa-egésznek
idesejlő partján, látom, hogy
itt-ott csüng, ragad még ajkán
némi boldogság, – mint markán
dolgos parasztnak a száz ránc
között alig ismert románc…

Persze legtöbbször csak a remény szüli,
s mire ideér megőszül, így
már nem is tudni, mennyi abból a képzelt jóság,
s mennyi a tényleges, csupasz-szép valóság…?
(more…)

Arany János: Kertben

16 október 2010

Kertészkedem mélán, nyugodtan,
Gyümölcsfáim közt bíbelek;
Hozzám a tiszta kék magasból
Egyes daruszó tévelyeg;
Felém a kert gyepűin által
Egy gerlice búgása hat:
Magános gerle a szomszédban –
S ifjú nő, szemfödél alatt.

Kevés ember jő látogatni,
Az is csak elmegy hidegen:
Látszik, hogy a halott szegény volt,
Szegény s amellett idegen.
Rokonait, ha van rokonja,
Elnyelte széles e világ;
Nem nyit be hozzá enyhe részvét,
Legföljebb… a kíváncsiság.

Műhely körül a bánatos férj
Sóhajtva jár, nyög nagyokat;
Ide fehérlenek deszkái,
Épen azok közt válogat.
Amaz talán bölcső leendett,
Menyegzős ágy eme darab:
Belőlük elhunyt hitvesének
Most, íme, koporsót farag. (more…)

Mikszáth Kálmán: Tímár Zsófi özvegysége

16 október 2010

Ezek a kedves kis portékák, ezek a szőke asszonyok olyan szelídek, olyan jók, mint a bárányok. Legalább ez a Tímár Zsófi, ez egészen olyan.
Mióta férjhez ment, csak a mosolyát láthatni. Azelőtt a boldog mosolyát, most a fájót. A boldogságával nem volt terhére senkinek, a fájdalmával sincsen. Nem kérkedett, nem panaszkodik. Hanem az a fehér arca, az a mindig fehérebb arca elbeszéli mindennap mindenkinek, amit úgyis mindenki tud. Itt hagyta a férje kegyetlenül, gonoszul. Pedig derék fiatalember volt, a legdolgosabb, legügyesebb ács a környéken; ki hitte volna, hogy megcsalja azt az áldott, kedves asszonyt, két hamis szem éjszakája, hogy annyira megfeketíti a lelkét… s elmegy azzal a másik nővel a világba elkárhozni.
Hírét sem hallotta, ki tudja, merre mentek; út pora, melyben nyomuk veszett, el nem beszéli, szellő nem árulja el, hol vannak, suttogó lombok nem mondják meg értelmesen, pedig arról beszélnek. Csak legalább egy szót mondott volna, mikor elment Bágyról, nem fájna úgy a szíve annak a szép, szőke asszonynak, akinek most az a neve, hogy “szalmaözvegy”. (more…)

Humoros aforizmák az év minden napjára (február)

16 október 2010

Február 1.

Az anarchia, állam nélküli államforma.  (Feleki László)

Február 2.

Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.  (Albert Einstein) (more…)

Következő oldal »