Daily Archives: 2010. október 17. vasárnap

Paracelsus: Rövid eszmefuttatás

17 október 2010

Aki nem tud semmit, nem szeret semmit.
Aki tehetetlen: értelmetlen. Aki nem ért
semmit, nem is ér semmit. Aki viszont
ért, az szeret is, néz is, lát is…Minél
több tudás rejlik egy-egy dologban,
annál nagyobb a szeretet… Aki azt
képzeli, hogy minden gyümölcs
ugyanakkor érik meg, mint a szamóca,
az semmit sem tud a szőlőről.

Luciano Pavarotti O sole mio – Budapest -1991

17 október 2010

Erich Fromm: A szeretet művészete (Első fejezet.)

17 október 2010

Művészet-e a szeretet? Ha igen, akkor tudást és erőfeszítést igényel. Vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, “beleesik”? Ez a könyvecske az előbbi előfeltevésen alapul, noha az emberek nagy többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja.
Nem mintha nem volna nekik fontos a szeretet. Élnek-halnak érte; boldog és boldogtalan szerelmi történetek garmadáját nézik végig a moziban, a szerelemről szóló bárgyú dalok százait hallgatják meg – azt azonban jóformán senki sem hiszi, hogy szeretni meg kellene tanulnia. (more…)

Kosztolányi Dezső: Isten-Weekend (Undorom tetején; Mécs László – Paródia )

17 október 2010

Ti, akiket a gyár mulattat
a munka és a sex-appeal,
nem is álmodjátok, szegények,
hogy én Isten-week-endre térek
s lelkem suhan, akár a nyíl.

Jóság-koszton így éldegélek,
testvérem minden átkozott.
Fejemben víg Jézus-kalappal
szemben megyek-megyek a Nappal,
és fütty imákkal áldozok.

Gyalogolok, kis szív-turista,
kinek az élet fáj vakon,
és hogyha áll az úton egy ház,
mindig eszembe jut az Egyház,
s haladok Krisztus-tájakon.

Hermész Triszmegisztosz: A tökéletesség útja

17 október 2010

Ahogy a tűz tűz, a víz is víz marad, a föld sem lesz más, mint a föld, úgy az ember csak ember, bármelyik útját járja.

Aki ugyanaz mer lenni, aki tegnap volt, csodálatra méltó az állhatatosság bátorságáért.

Aki nem a hamisat veszi észre, az igazat látja meg. Aki mindent megért, annak számára természetes az igazság. Aki tudja, miben áll az erény, annak adott az erényes élet.

Akik tántorognak, még nem biztos, hogy eltévednek; a bizonytalanság is lehet az igaz út keresése.

Vecsey K. Mária: Látni

17 október 2010

Látni nemcsak mindig szemmel,
látni szívvel, szerelemmel,
az az igazi, a belső,
szerelmes legeslegelső.

Látni ne csak a szemeddel,
inkább a szíveddel vedd el!
Mert azt úgyis megtalálod,
amikor már nem is látod.
(more…)

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

17 október 2010

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütöxtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevéxszárny,
legyintett arcul. Tompa boxzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány (more…)

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

17 október 2010


Léon Werth-nek

Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:

Léon Werth-nek,
amikor még kisfiú volt.

1.

Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.

A könyvben ez állt: “Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza.”

Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán: (more…)

Humoros aforizmák az év minden napjára (április)

17 október 2010

Április 1.

A dohányzás az öregedés legtökéletesebb ellenszere.  (Ismeretlen)

Április 2.

Az újságírás jórészt abból áll, hogy azt mondják: “Lord Jones meghalt” olyan embereknek, akik azt sem tudták, hogy Lord Jones valaha is élt.  (G. K. Chesterton) (more…)

Bibliai igehelyek az év minden napjára (április)

17 október 2010

Április 1.

A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bőségben legyetek reménységben a Szentlélek ereje által. (Róma 15,13)

Április 2.

Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat. (Zsolt. 27,14) (more…)

Beethoven Sonata Op 57 “Appassionata” Mov3

17 október 2010

Rajnai Lencsés Zsolt: Néma félnótás

17 október 2010

Az idő, a “múló-hajló-iramló-tekergő”,
mint millió vájár, ki ereimen dolgozik,
üt és átjár, mikor marja, ássa, forgácsolja
az élet forrását bontva, és nem ácsolva,
úgy minden észbe szúrt plezúr,
zord, konok felismerés: legfrissebb
nyelvélményeim a sóhajok.
És nem is bajok szülik, csak az enyészet
lassan felegyenesedő kéje-bája,
ahogy meggörnyed bennem az élet fája.

Azért magamat mégsem adom egészen neki,
inkább a bennem szunnyadó ösztön nekiszegezi
csontos fullánkját a sok csákányütésnek, így dacos
lét a léttel harcol, izzad és törekszik, még úgy is,
hogy nyöszörög, zúzódik, zihál és öregszik. (more…)

Weöres Sándor: Én is

17 október 2010

Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom.

Csak ostromolhatom nehéz kövekkel
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni
ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Marcus Aurelius: Elmélkedések (1. könyv)

17 október 2010

1. Verus nagyatyám a nemes jellem és higgadtság példája volt.
2. Atyám, hallomásom és emlékeim szerint, maga volt a szerénység és férfiasság.
3. Anyámtól tanultam az istenfélelmet, a jótékonyságot, a tartózkodást nemcsak a rossz elkövetésétől, hanem még a gondolatától is, továbbá a pazarló életmódtól olyannyira elütő egyszerű életet.
4. Dédatyámnak köszönhetem, hogy nem kellett nyilvános iskolákba járnom, hanem otthon élvezhettem kitűnő mesterek tanítását; és hogy megtanultam: ilyen dolgokban nem szabad garasoskodni.
5. Nevelőmtől tanultam, hogy a cirkuszban sem a zöldek, sem a kékek, sem a kerekpajzsúak, sem a hosszúpajzsúak pártjához ne csatlakozzam; hogy kitartó és kevéssel beérő legyek; hogy magam végezzem el a munkámat, és ne markoljak egyszerre sokat; hogy a besúgással szemben tartózkodóan viselkedjem.
6. Diognetos óvott a hiú törtetéstől, a varázslók és szemfényvesztők – ráolvasásokról, szelleműzésről szóló – fecsegéseinek hitelétől, fürjek hizlalásától, és minden ilyen kedvteléstől. Ő tanított az őszinte beszéd eltűrésére, ő szoktatott bölcselkedésre, ő hallgattatta velem először Baccheios, majd Tandasis és Marcianus leckéit, ő íratott velem már gyermekkoromban filozófiai párbeszédeket, ő keltett bennem vágyat a tábori ágy, az állatbőr takaró, általában a görög bölcs életmódjához tartozó tárgyak után. (more…)

József Attila: Uram!

17 október 2010

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán
ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
tán már nem is bús fájdalmam lobog,
te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.

Átlátsz, tudom a bűnök cifra gyolcsán,
erény rongyán, bátorság mentebőrén,
mégis mindent levetkeztem, Uram,
s elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.

Dús életemnek ifjú vára omlott
mohos magánnyá szépült és ma benne
csak csipkebokrok nőnek, ó pedig
egy lánynak csókja mind liliom lenne.

Uram, ki küldtél büszke vár urának,
engedd, már lelkem, riadót ne fújjon,
szelíd remeteként az öregek
szűk szíve odvas odújába bújjon.

Következő oldal »