Daily Archives: 2010. október 18. hétfő

Dr. Sarkadi Nagy Pál: A szeretet himnusza (Első rész)

18 október 2010

I. A SZERETET SZOLGÁL

“Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból” (1 Kor 13, 1-3)

1. Istentisztelet szeretet nélkül

A nyelveken szólás a korinthusi gyülekezetnek igen sokra értékelt kegyelmi ajándéka volt, mint Isten imádásának a legfeltűnőbb formája. Istentiszteleten gyakorolták. És aki nyelveken szólt, meg volt győződve arról, hogy nem embereknek szól, hanem Istennek beszél kibeszélhetetlen titkos dolgokat (l.Kor.14,3).
Ezzel az adománnyal egyébként maga Pál is rendelkezett: “Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni” (l.Kor.14,18). De Pál ennél még többet is elért, hiszen ezt mondja magáról: “Hallottam kimondhatatlan beszédeket” (2Kor 12,4), olyan beszédeket, melyekét csak a mennyeiek értenek. Így, ha valaki, Pál véleményt mondhatott a nyelveken szólás értékéről. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Harmadik fejezet, amely azt mondja el, mint szökött meg Candide a bolgároktól, s mi történt vele azután)

18 október 2010

Sose volt szebb, fényesebb, frissebb, jól rendezettebb gyülekezet, mint ez a két hadsereg. Kürtök, sípok, trombiták, dobok és még inkább az ágyúk oly összhangba olvadtak össze, amilyent a pokolban sem hallhattak még. Előbb az ágyúktól fordult fel hat-hatezer ember mindkétfelől; aztán a puskák oltottak ki vagy kilenc-tízezer gazembert, akik a világok legjobbjának szennyezték be a felszínét. A szuronyok is nyomósan érveltek, s kellő okául szolgáltak pár ezer ember halálának. Az egész emberveszteség harmincezer lélekre rúghatott. Candide remegett, mint egy filozófus, s úgy elbújt, ahogy csak tudott, e heroikus mészárlás elől.

S miközben a két király tedeumot ünnepeltetett ki-ki a maga táborában, Candide jobbnak találta, ha ezentúl máshol mélyed az okok és okozatok tanulmányába. Átlépett egy jó rakás halotton és haldoklón, és előbb a szomszéd faluig jutott; itt csak port és hamut látott, mivel ez avar falu volt, s a bolgárok felégették a nemzetközi jogszabályok szerint. Emitt megkínzott aggok nézték letiport asszonyaik haldoklását, végső perceikben is csecsemőiket szoptatták; amott elgyötört lányok hörögtek, miután egy-két bolgár hős természetes ösztöneit táplálták; megint mások, már-már csontig égve, könyörögtek, fejezzék be kínjaikat. Lépten-nyomon kiloccsant és véres agyvelő hevert a földön levágott karok és lábak mellett. (more…)

Babits Mihály: Messze… Messze…

18 október 2010

Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek,
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
harapni friss a levegő.

Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak. (more…)

Könyves Tóth Enikő: Szólnak a harangok

18 október 2010

Ma is eljött e nap, mint mindig 53 éve, sápadt koszorúba vonva a nyarat. Kezem imára kulcsolom, szemem lehunyom, s álmodni vágyom világodat Anyám. Hol vagy…, s lehetsz-e a titkok tudója a holtak világában, ahol nagy udvara van a Holdnak, ezüstjén csillog az örök éj, vagy nappal?
Látod-e az elnyúló árnyakat, kik valaha szerettek, szenvedtek, vétkeztek s egykoron Isten szolgáiként a templom chorus smaragdjában megfakult szentek káprázatot hozó fénypalástján üdvösségért könyörögtek: Istenem-uram bocsánat!

Pillantásom messze esik ma a derűs világtól, de a természet gyönyörű varázsa kényszerít, hogy széttekintsek, ahogy bennem létezel, s általad látom szépségét e Földnek. Igézlek szavaimmal, nesztelen lépteimmel a Szentföldön, védem lelked relikviáit, s kristályos gyertyám lángjánál vallom a megáldott bizonyosságot, ki voltál és vagy Édesanyám.

Haifa, 2008.június 11.

Arany-Tóth Katalin négy verse…

18 október 2010

Szavakhoz

Ó, szép, magyar szavak!
Ti vagytok örök támaszom.
Sorsom hullámzó ritmusát veletek táncolom:
örömbe, bánatba, sóhajba, zokogásba,
lágy, vagy kemény hangok vonagló ritmusára
– az életet a halálba
veletek vonszolom.

Ó, ti bölcs, hű szavak!
Hol vagytok, mikor válaszom
gödörben fetrengve, küzdve-keresve kutatom?
Zokogva reményből, cinikus kacagásba
– még vágynék egy ölelő, halk melódiára –
most végletek torz arcába
simítom mosolyom.

Áldott, magyar szavak!
Lelkem reátok hangolom,
s elfojtott könnyekbe fúlva, mondatba morzsolom, (more…)

Andrea Bocelli – Ave Maria (Schubert)

18 október 2010

Rajnai Lencsés Zsolt: Tudomány, művészet és hedonizmus

18 október 2010

Tudomány, művészet, vagy hedonizmus? Tömeg, vagy individuum?
Az ember véges. Időben és térben. Választania kell. Mindenre nincs ereje, sem ideje. És választása nagymértékben befolyásolja jövőjét.

A tudós. Szolgál. Értünk. Ír, számol, asztal fölé görnyed, elemez és kísérletez. Erejét és egészségét alig kíméli. Hipotéziseket alkot. Tudja, hogy nem tehet mást. Fogódzókat keres a valóságban. Hipotézisei ezer veszély közt hányódva ingatag délibábok a szkepszis örvényében. De nem adja fel. Ezért tudós! Támasztékot és sziklát keres. Szellemi erőit aktiválja. Értünk. És persze magáért is, mert ő is csak ember.

A művész. Ő egész más. De ő is szolgál. Csak másképp, mint a tudós. Mutatja önmagát. Felfedi lényét, érzéseit. Mindent és mindenét odaadja. Kiteregeti a nagyvilágba. És gyakran sérülékennyé, elesetté válik. Támadásnak teszi ki magát. Ő nem ad hipotézist, ő csak magát adja. Gyakran illúziókat, némelykor valóságot, de mindig szépet. Így kell tegye ha művész. Intuitív és felfedező. Előhív magából valamit, miről ő is csak sejtette: létezik. Érzéseket szabadít fel, élményt kölcsönöz. Értünk teszi. Hogy mi továbbgondoljuk, továbbérezzük. Semmit ad és mindent. Feltölt és felemel. Élhetőbbé teszi az életet. (more…)

Radnóti Miklós: Az áhitat zsoltárai

18 október 2010

(1)

Szakadt, dúlt ajkunk között forgó
feszülő szavaink is csókká
gömbölyödve bujdosnak itt a
díszes pillák között egymásba-
akadt csodáló szemünkben és
elhalnak hang nélkül; amire
születnek az cifra ajándék,
zsoltáros látás és tudós csók
terebélyén sárga rigóknak
szárnyas, csattogó ölelése.

1929. augusztus 27

(2)

Régen lehozott fénylő
csillagok akarnak szökni
az ujjaim közül
mert nagyon szeretlek
látod
őszi bokrok duzzadó
bogyófürtjein feszül
életem kedve, érett (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Dualizmus

18 október 2010

Amikor az elmefilozófiában dualizmusról beszélünk, nem kevesebbről beszélünk, mint arról, hogy van-e az embernek, a testtől különálló lelke, vagy nincs. A vallások is sok tekintetben érintik ezt a témakört.
A dualizmus, kettősséget jelent, és az elmefilozófiában kétféle dualizmusról eshet szó:
1. Szubsztancia-dualizmusról és
2. Tulajdonság-dualizmusról

A.) SZUBSZTANCIA-DUALIZMUS

A szubsztancia, latin eredetű szó, és jelentése: sűrítmény, lényeg.
A szubsztancia dualizmus alapvető tétele a következő: Az elme/lélek a testtől függetlenül létező, és attól teljesen eltérő dolog.
A filozófiában nem különböztetjük meg a lelket az elmétől, hanem mindkettő ugyanazt jelöli. Azt, az amúgy nagyon is kérdéses “nem-anyagi entitást” (létezőt), amely (ha egyáltalán létezik) magában hordoz minden mentális formát és történést. (Gondolatokat, érzeteket, érzelmeket és észleleteket. – Lásd az előző tanulmányt.) A szubsztancia-dualizmus tehát azt állítja, hogy az ember lényege kettős: van egy testi (fizikai) és egy lelki (mentális) lényege, és ez a kettő, egymástól teljesen eltérő dolog. (more…)

Siegfried Horn: Bevezetés a bibliai archeológiába

18 október 2010

A keresztények évszázadokig hittek a Szentírás ihletettségében.
Teológusok vitatkoztak Krisztus természetéről, bizonyos igehelyek jelentéséről, és arról, hogy az Ó- és Újszövetségben Isten által adott parancsolatok érvényesek-e a megváltozott életfeltételek és körülmények között.
A középkori népegyház a Bibliát szinte teljesen mellőzte, más könyvekkel és hagyományokkal helyettesítette, de sohasem merte kétségbe vonni ihletettségét vagy igazságát. (more…)

Humoros aforizmák az év minden napjára (május)

18 október 2010

Május 1.

A fej, a legnemesebb szerv, benne lakik az értelem, esetenként a gondolat.  (Ismeretlen)

Május 2.

A feledékenység, az agy önvédelme.  (Feleki László) (more…)

Bibliai igehelyek az év minden napjára (május)

18 október 2010

Május 1.

És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.  (Máté 6,5-6) (more…)

William Shakespeare: Szonett (11-15)

18 október 2010

11. szonett

Ahogy romlasz, úgy nőssz a tieid
Egyikében attól, amit ma vesztesz;
S mit ifjan adsz, véred friss cseppjeit
Visszakapod, mikor tested öreg lesz.
Így élni szépség, okosság, erő,
Másképp vénség, hülő kor, őrület;
Hinnénk neked, meghalna az idő:
Még hatvan év, s eltűnnénk, emberek.
Kit a Természet nem folytatni gyártott,
Száradjon, vesszen a nyers, durva, torz;
Téged dúsaknál dúsabban megáldott:
Becsüld jótettét, s jóval viszonozd;
Pecsétté vésett s megszabta a munkád:
Üsd le sokszor, s ne hagyd veszni a mintát. (more…)

William Shakespeare: Szonett (6-10)

18 október 2010

6. szonett

Ne hagyd hát, hogy törölje nyarad a
Rongykezű tél, mielőtt szűrve vagy:
Édesíts egy fiolát, s míg tova
Nem tűnik, rakd át kincsraktáradat.
Nem tiltott ügylet kölcsönadni pénzt
Melyért az adós boldogan fizet;
Nemzz magad helyett új, második Én-t,
Vagy – tízszer jobb! – nemzz egy helyett tizet;
Boldog vagy s tízszer boldogabb leszel,
Ha tízszer visszatükröz tíz tükör;
Mit nyer veled a sír, ha menni kell?
Itt hagy a jövőnek, noha megöl!
Ne makacskodj; túlszép vagy, semhogy a
Sír kincse légy s férgek diadala. (more…)

Friedrich Nietzsche: A filozófia ősi hibája.

18 október 2010

Minden filozófus közös hibája, hogy a kortársi emberből indul ki, és az ő elemzéséből akar célhoz érni. Az “Emberben” e filozófusok akaratlanul is aeterna veritas-t (örök igazság; latin), valami állandót látnak, a dolgok biztos mértékét. A filozófusok emberről szóló kijelentései azonban általában csak roppant korlátozott, szűkre szabott időszak emberére érvényesek. A történeti érzék hiánya valamennyi filozófus közös hibája; sőt némelyek meglepő módon éppen a legújabb embert tekintik megszilárdult formának, aki bizonyos vallások, meghatározott politikai események hatása nyomán született meg. Ezek a filozófusok egyszerűen nem akarják megérteni, hogy az ember az időben alakult ki, és a megismerés képessége is időben jött létre; sőt olyanok is akadnak közöttük, akik az egész világot e megismerő képességből származtatták. Amikor pedig az emberi fejlődés minden lényeges mozzanata ősidőkben zajlott le, hosszú idővel az általunk ismert 4000 év előtt; ezen utóbbi időben viszont az ember nem változott valami sokat. Ám a filozófus “ösztönöket” lát a kortársi emberben, (more…)