Daily Archives: 2010. október 28. csütörtök

Ágai Ágnes: Szó, ami szó

28 október 2010

Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők. (more…)

HEPP BÉLA: HA ELMEGYEK

28 október 2010

Ha elmegyek, csak egy arcot viszek magammal,
a Tiéd, ahogy csöndes lángra gyújt a hajnal,
kedves orrod, ajkad, szelíd mosolyú szemed,
ezt viszem magammal, ha egyszer majd elmegyek.

Ha elmegyek, csak egy hangot viszek magammal,
ahogy nevetsz, és mesélsz, és a dúdolós dal,
és abban öröm, bánat, mind-mind benne lesznek,
ezt viszem magammal, s benne lesz minden kezdet.

Ha elmegyek, egy érintés jön majd énvelem,
abban benne lesz a tiszta, hűvös végtelen
minden mély bársonya, puhán simító ujjad;
hogyha fázom, pille-érintésedbe bújjak.

Ha elmegyek, a számban csak egy örök íz lesz
legyőzve minden mást, a sóhajom, hogy ízlesz,
újra él a gondolatra most is nyelvemen;
ha elmegyek, ajkad íze ott lesz majd nekem. (more…)

Márai Sándor: Színházban (Napló; 1979)

28 október 2010

Színházban. Vasárnap délutáni előadás, amely egy amerikai színpadi szerző „Equus” című darabját mutatja be. A század eleji nagy színház nézőtere díszes, „polgári”. A matinára a nézőteret zsúfolásig megtöltik San Diegó-i értelmiségiek, leginkább öregek. Sok érdekes arc. A színpad absztrakt vázlat, a rendezés kitűnő. A színdarab tartalma: egy fiatalember az istállóban kiszúrja a lovak szemét, mert szexuális problémái vannak, és azt hiszi a lovak meglesik őt a szexus gyakorlása közben. A színpadon a neurotikus hős és partnernője, fiatal színésznő, anyaszült meztelenre vetkőznek – nincs ágyékkötőjük -, és nyílt színen kopulációt mímelnek, melynek végeztével a fiú késsel kiszúrja a színpadra vezényelt műlovak szemét. Mindehhez egy pszichológus tart kísérő beszédet. A színházban a nézők – többségükben aggastyánok – pisszenés, köhintés nélkül figyelik a mutatványt. A viktoriánusi illemtan és a kálvinista puritán morál már nem felel a korszerű provokációra, közömbös.