Daily Archives: 2010. november 2. kedd

Könyves Tóth Enikő: Színek, fények szerelmese

2 november 2010

Hiszem és vallom, hogy a mai értékvesztő világunkban, egyetlen menedék a művészet az, ami lelkünket áthatva feloldja a hétköznapok sivárságát, a kilátástalan és bonyolult jövőképet. Igaz, most a művészetek bármely területén, a zenei, akár a képzőművészeti élmény nem kevés áldozat.

A Szépművészeti Múzeumban 2009-ben került bemutatásra „Turner és Itália” kiállítás páratlan és felejthetetlen élmény. Elkalandozhattunk a múlt században születő csodák világában, s keressük az örök kérdést, hogyan is sikerülhetett ez akkor? Kutattuk a titkot Ott állhatunk a „Turneri panoptikum” előtt, és ” földbe gyökerezett lábbal” tisztelgünk e nagyság előtt. Hihetetlen szellemi magasságokba jutunk, s egyre mélyebben átérezzük a kor szellemét, a születő festő zsenit, korát megelőző és tudatosan formáló művészt, aki nem kevesebbet, mint az életét adta e nemes cél megvalósulásához, minden munkájában ámulatba ejtő harmóniával. (more…)

Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz (1. levél)

2 november 2010

Igen tisztelt Uram,

levele csak pár nappal ezelőtt érkezett hozzám. Mély és jóleső bizalmát köszönöm. Többet aligha tehetek. Nem tárgyalhatom behatóan verseit, mert tőlem minden bíráló szándék nagyon is távol áll. Műalkotást szinte meg sem közelíthetünk ítélő szavakkal: ebből mindig többé-kevésbé szerencsés félreértések származnak. Egyetlenegy dolog sem olyan kézzelfogható és megmagyarázható, mint ahogyan ezt többnyire el szeretnék hitetni velünk; a legtöbb esemény kimondhatatlan, és olyan térben játszódik le, ahol még soha szó nem járt, és mindennél kimondhatatlanabbak a műalkotások, ezek a rejtelmes tényezők, melyeknek léte múló életünknél maradandóbb.

Amikor ezt a megjegyzést előrebocsátom, hadd mondjam el még Önnek, hogy verseinek nincsen önálló jellegük, inkább csak a személyes lét csendes és rejtőző függelékei. Ezt legvilágosabban a Lelkem című utolsó versében látom. Ebben valami sajátos akar kifejeződni és dalba ömleni. És a Leopardihoz írt szép költeményben talán bizonyos fajta rokonság nyílik meg e nagy magányos iránt. Ennek ellenére ezek a versek önmagukban még nem állnak meg, az utolsó és a Leopardihoz írt sem. Kedves kísérőlevele néhány hiányosság felderítésében segítségemre siet, amelyeket verseit olvasva éreztem s néven nevezni mégsem tudtam. (more…)