Daily Archives: 2010. november 9. kedd

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

9 november 2010

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt? (more…)

Tatiosz: A másik ember megértése

9 november 2010

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe.
Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása.
A szeretet elvárása: önzés legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.

Fordította: Vágó Zsuzsanna

Sík Sándor: Esti dal

9 november 2010

Alszik a kert, eljött az este,
az ég fehér és bánatos.
Az égből bús, magányos álmok
aranyló méze harmatoz.

A házból, zsongó lombon át,
halk zongoraszó kilopózik.
A zene zengő vizein
a lelkem némán ringatózik.

Víg dallam, csengő kacagás.
Hallgatom, némán, komolyan.
Csak tíz lépés! és – boldog Isten!
Mindez oly messze, messze van!

Egy ember jön a ház előtt,
az ajkán pajkos, könnyű nóta.
Istenem! Mintha jönne már,
hosszú, nagy, terhes évek óta. (more…)