Monthly Archives: november 2010

Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: Karácsonyfa és lakodalom (Egy ismeretlen naplójából)

18 november 2010

A napokban egy lakodalmat láttam… de nem! Jobb lesz, ha egy karácsonyfáról mondok el egyet-mást. A lakodalom szép dolog, tetszett is az nekem, de jobb lesz a másik. Nem is tudom már, hogy a lakodalmat nézve hogyan jutott ez nekem eszembe. Nos, hát így történt. Ezelőtt éppen tíz esztendővel újév estéjén meghíttak egy gyerek-bálra. Az, aki meghítt, ismeretes üzletember volt, nagy ismeretséggel, összeköttetésekkel, cselszövényekkel s azt lehetett hinni, hogy a szülők csak ürügyül használták fel a gyerek-bált arra, hogy a kedélyesség leple alatt az őket érdeklő üzleti ügyekről beszélhessenek. Én idegen ember voltam, semmi üzletem nekem nem volt, azért az egész estét meglehetősen szabadon töltöttem el. Volt még egy másik úr is, aki senkihez sem tartozott s aki éppen úgy jutott a családi ünnepre mint én, s ez az úr kapta meg legelébb is az én figyelmemet. Magas, szikár, igen komoly, igen illedelmesen öltözött úr volt. De látni lehetett rajta, (more…)

Radnóti Miklós: Hajnal

18 november 2010

Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vizfenéken.

A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dudoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.

Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz, (more…)

Görömbei András: Csoóri Sándor

17 november 2010

Pályája kezdettől folyamatosan fölrázó szellemi-erkölcsi kihívásokat ad a nemzeti önismeret szavaival küszködő magyarságnak. Küldetésének vallja a felismert és a kimondott igazságok közötti távolság megszüntetését. Fontolgatások nélkül vállalja önmagát. A nemzeti tradícióban mélyen gyökerező, de az új jelenségekre fogékony, folytonosan megújuló és új utakat kereső író. Stílusának személyessége a vallomást az önépítés, nemzetépítés napi gyakorlatává tette. Felelőssége nem korlátozódik önmaga személyére, a nemzet, az itthoni és a szétszórt magyarság sorskérdéseivel egyaránt szembenézett és szembenéz. Írásai fölráznak, rádöbbentenek igazságokra, vagy vitára késztetnek, de közömbösen soha nem hagynak. Esztétikai erejük, belső szenvedélyük, elevenségük, egyéni szempontjuk, bátor következtetésük szembesülésre késztet. Költészetében előbb nyomon követhetők a különféle ösztönzések: a Petőfitől örökölt realista, szemléletes közvetlenség, majd Juhász Ferenc és Nagy László látomáselemekkel telített metaforikussága, később az avantgárd, valamint a népköltészet szürrealisztikus képvilága. A hetvenes évek folyamán azonban korábbi ösztönzéseket is szintézisbe fogó, összetéveszthetetlenül egyéni szemléletet teremtett. A Csoóri-versben szinte rejtett a kompozíció. (more…)

Móra Ferenc: Bort iszik a magyar ember

17 november 2010

Sietek kijelenteni, hogy ezt nem én mondom, mert én ijedős ember vagyok, és nem szeretném magamra haragítani se a sörgyártókat, se a pálinkafőzőket, se a málnaszörpölőket, se azokat, akik minden nélkül isszák a vizet. A magyar embernek itali szempontból való karakterizálá­sáért Losonczy László viseli a felelősséget, s ő már viselheti, mert van vagy ötven esztendeje, hogy meghalt.

Losonczy László nagyon népszerű költő volt a maga idejében, s nem is érdemtelenül; egy-két verse még ma is őrzi az emlékezetét, úgy lehet, sírkő helyett. Hanem arról a versről, amelynek a címét eltiedeltem címnek, ma már aligha tud valaki. Pedig az országra szóló vers volt akkor, amikor íródott: 1859-ben.

Az volt a Kazinczy-centenárium és a sörbojkott esztendeje Magyarországon. Szegény magyar azzal reszelt tormát Bécs orra alá, amivel lehetett. Kiásott a sírjából egy költőt, akit életében pörbe akartak fogni mint a magyar nyelv megrontóját, és indexre tették a sört mint hazafiatlan italt. Ennek a sörnemissza forradalomnak a Talpra magyar-ja volt a Losonczy László verse: (more…)

306 nagyméretű képeslap – állatok

16 november 2010

Szereted az állatokat? Ha IDE KATTINTASZ találsz itt 306 képeslapot amin nagyon szép állatot láthatsz másoknak elküldhető formában…

Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz (2. levél)

16 november 2010

Kedves Kappus uram,

hosszú idő telt el azóta, hogy legutolsó levelét megkaptam. Ne nehezteljen rám ezért; először munkám, azután más zavaró körülmények s végül betegeskedésem akadályozott újból és újból a válaszban, amelyet nyugodt és jó napjaimból akartam Önnek küldeni. Most megint jobban érzem magam valamelyest (a tavaszelő a maga ártalmas, szeszélyes változásaival itt is erősen érezhető volt), s így hozzájutok, hogy végre üdvözöljem Önt, kedves Kappus úr és amennyire tőlem telik, (hisz oly szívesen teszem ezt) egyet-mást hozzáfűzzek leveléhez.

Amint látja: szonettjét leírtam, mert úgy találtam, hogy szép, egyszerű és a csendes mértéktartáshoz legjobban illő formában született. Azok közül a versei közül, amelyeket eddig olvashattam, ezek a legjobbak … és most átadom ezt a másolatot, mert tudom, milyen sok fontos és új tapasztalattal jár, ha munkánkat idegen kézírásban látjuk viszont. Olvassa úgy a verset, mintha idegen lenne és szíve mélyén érezni fogja, mennyire Önhöz tartozik.
Öröm volt számomra levelének és e szonettnek többszöri elolvasása; mindkettőt köszönöm. (more…)

ELINOR WYLIE : BÚCSÚAJÁNDÉK

15 november 2010

Nem adhatom neked a bazilika tornyát
nem adhatok neked eget
sem a Clunyből a kilenc vizigót koronát
még üdvöt sem adhatok neked
de egy picike erszényt adhatok
lágy egérprémeset
ráfestve egek csillagok
s benne két kék könnyemet.

Nem adhatom neked Capri szigetét
szépséget nem adhatok
nem süthetek ropogós cseresznyésrétest
merthogy veled boldog vagyok
de egy pici tokocskát adok neked
puha vadmacskabőr az egész
a balfelőli zsebedbe tedd
és soha bele ne nézz.

(Hajnal Anna fordítása)

Andre Rieu – An der schönen blauen Donau Blue Danube 2007

14 november 2010

Kovács Daniela: Vigyázz a szóra!

14 november 2010

Vigyázz a szóra,
mit ígérsz szerelmesen,
melytől sír a tollad,
amíg verset írsz,
mely túlcsordul belőled
egyre hevesebben,
szívedben nincs jajszó,
Te mégis egyre sírsz.

Vigyázz a szóra,
mely súlytalanul lebeg
és ugyanúgy múlik,
mint mi sosem volt,
mely mint fájó búcsú
könnyágyon remeg,
majd emléke sem marad,
hogy egykor ostromolt. (more…)

Döbrentei Kornél: Éhesek

13 november 2010

Mama tésztás a kezed meg az arcod

Mama a mélység fala vörös látomás
a rémségeké fekete Kóbor kis Rimbaud-k
akik az öngyilkosságot a tökmaggal kiköpték
kiragasztják csirizzel éhük megdöbbent
homlokzatokra.

Mama trágár viccekkel
betakarják szemérmességüket.

Mama almák
vigyorognak teherautókról meg Manila kötelek
sárga fogakkal. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Hó födte árva…

12 november 2010

Hő födte árva csúcsokon
kereng a szél… Fárad, – leül.
Zsivajos városon az ember
életet játszik, – oly’ egyedül.
Csöpp-csenge kósza-kedve inogva
hull sok züm-züm dologba,
időnként megáll, mereng, majd
rohan tovább (hisz’ kell), – dologra…!
Hajában lágy gyümölcs és vad vihar
terem halkan, észrevétlen,
de komoly szemei elől  száz lim-lom
takarja ezek miértjét, – egészen…

2010.10.21.

Voltaire: Erkölcs

12 november 2010

A minap ezt olvastam egy tizennégy kötetes dagályos műben, A kelet-római birodalom történeté-ben.:  A keresztényeknek volt erkölcsük, a pogányoknak nem volt.
Ó, Le Beau úr, e tizennégy kötet szerzője, honnan vette ezt az ostobaságot? Hát akkor minek nevezi Szókratész, Zaleukosz, Kharondasz, Cicero, Epiktétosz, Marcus Aurelius erkölcsét?
Erkölcs csak egyetlenegy van, Le Beau úr, mint ahogy mértan is csak egy van. Igen, mondhatja erre valaki, de az emberek túlnyomó többsége mit sem tud a mértanról. Igaz; ám bárki, aki egy kicsit is foglalkozni kezd vele, elfogadja. A földművesek, a napszámosok, a kézművesek nem tanultak morált, nem olvasták sem Cicero De finibus-át, sem Arisztotelész Etikáját, de amint gondolkodni kezdenek, anélkül, hogy tudnák, máris Cicero tanítványai: az indiai kelmefestő, a tatár pásztor és az angol tengerész, egyaránt tudja, mi a jó, mi a rossz. Konfuciusz nem állított föl erkölcsi rendszereket, mint ahogy fizikai rendszereket szokás fölállítani: az emberek szívében lelt rá.
Ez a morál élt Festus, a praetor szívében, amikor a zsidók unszolták, hogy ítélje halálra Pált, (more…)

KOMJÁTHY JENŐ : AZ ÖRÖK DAL

12 november 2010

Már nem birok tovább magammal,
Szivem csordultig telve van,
Magába már nem fér e lélek,
Ez üdv, e kéj határtalan!

Szivemből mint egy lángfolyam tör
Vágy, érzés, milljó gondolat,
Ledőlt minden korlát, sorompó,
Lelkem, miként a fény, szabad.

Szétáradok a mindenségben,
Ringatnak az örök habok,
S hogy lényem árad szerte-széjjel:
Úgy érzem, minden én vagyok.

A lég, a fellegek, az erdő,
Mikéntha minden zengene…
A föld, a csillagok, a tenger,
Minden szivemmel van tele. (more…)

KÁROLYI AMY: ODA KELL ADNI, AMI VAN

11 november 2010

Mindennek ára van,
vagy ára lesz.
Oda kell adni,
ami van,
hogy megkaphassuk,
ami lesz.

Oda kell adni asztalunk,
oda kell adni ceruzánk,
és tudni, hogy asztaltalan
s ceruzátlan lét vár reánk.

Odaadni a takarónk,
és langyosra fűtött szobánk,
és tudni, hogy takaratlan
és párnátlan lét vár reánk.

Az is lehet, hogy az a mínusz,
a földöntuli, pluszt megér,
és minden láznál égetőbb
a csillagok termelte dér. (more…)

Mezey Katalin: Akár a rozsdás késeket

11 november 2010

Műfogból, szemüvegből,
néhány régi ruhából
összetákolom
anyámat reggelente.
Csontváz lába közé
pelenkát simítok,
harisnyát, szövet-
papucsot adok rá,
aztán két kézen vezetve
kicsoszogunk a nagyszobába.
Az önállóság bajnoka, ő,
aki soha nem szorult senkire,
és a szabadság bajnoka, én,
aki már kamaszfővel
elszöktem tőle,
nem akartam a szigorában élni. (more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »