Daily Archives: 2011. január 19. szerda

Jack London: A fehér csend

19 január 2011

– Carmen már csak pár napig húzza… – Mason kiköpött egy darab jeget, és bánatosan nézegette a szegény állatot, azután szájába vette a kutya lábát, s tovább harapdálta az ujjak közé fagyott kegyetlen jégcsomókat.

– Még nem láttam olyan előkelő nevű kutyát, amelyik egy fabatkát is ért volna – mondta, mikor befejezte a munkáját, és félretolta a kutyát. – Egyszerűen elgyengülnek, és belepusztulnak a felelősségbe. Láttatok már tönkremenni olyant, amelyiknek becsületes neve volt, például Kassziár, Szivas, Eszkimó? Nem ám! Nézzétek meg ezt a Sukumot, ez…

Huh! A sovány állat felszökellt, fehér foga alig hibázta el Mason torkát.

– Ez kell neked? – Egy ügyes ütés a kutyakorbács nyelével a fül mögé kinyújtóztatta az állatot a hóban. Lágyan remegett, fogáról sárga nyál csorgott.

– Mit mondtam? Nézzétek meg Sukumot… az belevaló kutya. Fogadok, még ezen a héten megeszi Carment.

– Én más fogadást ajánlok – felelte Malemute Kid, s megfordította a tűz mellé tett fagyos kenyeret. – Mi esszük meg Sukumot, mielőtt az út végére érnénk. Mit szólsz hozzá, Ruth?

Az indián asszony leülepítette a kávét egy darab jéggel, előbb Malemute Kidről a férjére, azután a kutyákra pillantott, de nem felelt. Nyilvánvaló igazság volt, felesleges lett volna felelni rá. Előttük kétszáz mérföld töretlen út, alig van hatnapi élelmük maguknak, s egy csepp sincs a kutyáknak: más választásuk nem lehet. A két férfi és az asszony a tűz mellé húzódott, és neki­látott sovány ebédjének. A kutyák felszerszámozva feküdtek, mert déli pihenő volt, s minden falatot sóváran néztek. (more…)

DEBRECZENY LILI: ŐSZINTESÉG

19 január 2011

Őszinteség, te éltető meleg forrása lelkem tépett tájainak: elfojtalak,
Megfojtalak, magam, a két gyilkos kezemmel.
Visszafojtalak a keserű nem lehet, a szigorú nem szabad
kemény gátja mögé.
Buzogó áradásod úgy húllott reám, mint Gileádnak
tiszta balzsama, szikrázó csepped most is áldom,
Önkénytelen feltárúlás, ihlettel szóló, meggondolatlan, vakmerő s igaz!
Ha sértett volna bárkit, érjen érte vád, állok elébe s
védjen hű bűnbánatom, fájó alázat és a veszteség.
Ó, mert legtöbbször én szenvedtem érte. (more…)