Daily Archives: 2011. február 1. kedd

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Ötödik rész)

1 február 2011

De hogy még több kényelmetlen következményét mutassam meg antropomorfizmusodnak, folytatta Philo, kérlek, újból tekintsd át alapelveidet. Hasonló okozatok hasonló okokat bizonyítanak. Ez a tudományos kísérleteket is vezérelő alapelv, és te is azt mondod, hogy ez az egyedüli istenérvünk alapja is. Mármost az bizonyos, hogy minél hasonlóbbak az okozatok, amelyeket látunk, és minél hasonlóbbak az okok, amelyekre következtetünk, annál erősebb az érvelés. Bármilyen eltávolodás a teljes egyformaságtól akár az okok, akár az okozatok oldalán csökkenti az érvelés valószínűségét, és kevésbé konkluzivvá teszi a kísérletet. Nem kételkedhetsz ebben az alapelvben, s nem is szabad elvetned következményeit.
A csillagászat minden egyes új felfedezése, melyek a természet műveinek rendkívüli nagyságát és magasztos voltát mutatják, a teizmus igaz rendszerének megfelelően megannyi új érvet ad a kezünkbe az Istenség létezése mellett. Ámde a te „experimentális teizmusod” hipotézise szerint ezek megannyi ellenvetéssé válnak, mert az ilyen módon feltárt világ, mint okozat, még távolabb kerül bármiféle hasonlóságtól az ember által alkotott dolgoktól, minden olyan okozattól, amelynek az oka az emberi alkotóképesség és mesterségbeli tudás. Mert mit gondoljunk, ha Lucretius, aki még a világ magyarázata régi (more…)

Kosztolányi Dezső: Tücsökdal az éjszakában

1 február 2011

Valamikor – két vagy három éve lehet már – gyorsvonaton robogtam egy nyári szürkületkor. Kihajoltam az ablakon s szinte beleszédültem a fekete, szénaillatos sötétségbe. Kezemben egy hosszú, finom cigaretta parázslott s lankadtan, tétlenül néztem, mint alszik el, szenesedik meg, feketül hozzá az alvó, mozdulatlan éjszakához. A kerekek süket dübörgésében egyszerre csak egy ezüstös trillát hallottam. A szürke mezők mélységében, valahol messze, messze egy tücsök dalolt magánosan, egyedül.

Akkor egyszerre elérzékenyültem a primitív hangszeren és szemeimbe könnyek csorogtak. Cigarettámat leejtettem az éjszakába. Oly fájó, édes és különös volt, hogy egy tücsök valahol messze dalba kezd, egy gyorsvonaton rohanó vándor meghallja és magával viszi az emlékét. (more…)