Daily Archives: 2011. február 11. péntek

Rajnai Lencsés Zsolt: Elveszett… parányi… és ember…

11 február 2011

 

1.) Valami szükséges vidám felejtés leledzik tompán általhasadva
a kéjen és szenvedésen, mint az éjen, – mely merészen rám teríti sötét
takaróját, s mint disznó, ha bújva keresi sáros ólját, én sem
várom a levágatást.

2.) A kényszer hozta létre tudományainkat. A kíváncsiság és a félelem
a jajtól, hogy kerüljük azt ami fáj. Hogy megtudjuk amit az istenek
rejtenek előlünk, s hogy legyen tetőnk és takarónk, meg vizünk tiszta,
és ábrándjaink is átlátszók, szépek, égszínkékek… (more…)

Jaroslav Hašek: Tanácsok az életre

11 február 2011

Érdekes, hogy az embereknek az életben a legkülönfélébb tanácsokra van szükségük, és a legtöbbjük inkább nem is gondolkozik, hanem a sült galambra, akarom mondani, a berepülő jó tanácsra vár. Ez okból bátorkodom az alábbiakban néhány életre szóló jó tanáccsal szolgálni magam is, s ha megfogadják, meglátják, jól érzik majd magukat a világon.

1. Örvendezz és légy boldog!

Ha magunknak nem volt részünk semmi kellemetes élményben, és nincs okunk sem kicsi, sem nagy örömre, mások örömeiben kell megfelelő kárpótlást találnunk, hogy ki ne zökkenjünk a gyakorlatból. Ha valakinek új kalapja vagy új ruhája van, kutya kötelességünk gratulálni neki, még akkor is, ha soha ebben a büdös életben nem találkoztunk. (more…)

Kaffka Margit: A Soha-ember

11 február 2011

Megesik néha, még mostanában is, hogy álmodom felőle. Ilyenkor éppolyan homályosan, olyan szorongó lélegzettel látok, mint nyolcesztendős koromban. A rejtelmes félsötéttel látom, rézsútos ívben elhajló, mély pincetorok homályát, amit csak nagyon halványan szürkített meg egy hasadékon át az alulról beszüremlő, pici napfény.

A kulcslyukon kellett benézni. Egy örökké elzárt és legendásan mély üreg volt az a várdomb oldalába ásva, nyirkos penészszag és ijesztő, barlangi hűvösség áradt belőle a réteges terméskőfalati közül. De legföljebb ha egy méternyire lehetett benn látni valamit – ott is csak semmit és üres pincefalat. Azt mesélték, hogy az uraság bora van lenn és a kulcs a kasznárnál – de az nem volt igaz. Nagyon mélynek mondták; egyszer lementek néhányan a faluból, és egy órányira is jártak benne, de a közepén valami elfújta a fáklyákat, és visszaszaladtak. Ennyit tudtam akkor a várpincéről.

Kinn pedig, a domboldalon napfény özönlött, ibolya kéklett a sáncárkokban, és a romok málló kövei közt madárdal hangzott. A várudvarban, a csonka szégyenoszlop tetején is volt egy fecskefészek, mert a kis madaraknak nagyon megtetszett az a széles, rozsdás vaskarika, amihez a rabokat láncolták hajdan. (more…)

Paul Verlaine:Chansonette (la Bonne Chanson XXI)

11 február 2011

Komor tél után: fényesebb napok
tisztább ég feszül a berkek felett.
Hallom szívemet, gyorsabban dobog,
frissült légben jókedvem ébredez.
Nekem ma Párizs rideg, elhagyott,
hiszem, az új tavaszt fogadni kész,
hogy átöleljen minden zeg -zugot,
s ezernyi karral tetők erdejét.
Szívemben tavasz épp egy éve élt,
most visszatér szép zöldmajálisom,
őrláng, szikrája gyújt fel szenvedélyt,
eszmény, amibe mosolyom fonom,
hogy ég azúrja hordja koszorúnak
változtathatatlan szerelmemet.
Szép évszak ez, megváltás valómnak,
benne reménység, ünnep, élvezet. (more…)

Sylvia Plath: Szavak Words

11 február 2011

Fejszék

Csapásukra a fa cseng

És a visszhangok!

Visszhangok futnak szét

A középpontból, mint a lovak.

A nedv

könnyként fakad, akár

A víz, ha nyomul vissza,

Hogy tükre legyen megint

A kődarab fölött,

Mely csobban és forog, (more…)