Monthly Archives: február 2011

Várnai Zseni: Csodák csodája

21 február 2011

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az élet magvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél. (more…)

Lőrinczi L. Anna: Mondd miért?

20 február 2011

Uram, ma éjjel ketten vagyunk a lelkemben,
és szeretnélek ismét érezni valahol.
Kereslek, de csak a fájdalom hagy bennem,
könnyekkel áztatott mély nyomot.
Tudom, sokszor megtagadlak, dacolva
haragoddal – majd én megmutatom!
Megölted a lelkem… pedig a copfos
kis Panka, boldogan öledbe bújt még egykoron.
Mennyire nehéz ma bennem az érzés,
jó lenne tudni a döntések miértjét:
szeretet – barátság – emberség… nagy szavak
lennének csak, a nehéz lét peremén?
Hallom, ahogy korholsz – hol van a hited!?
– és a Tiéd? – megvan-e még? – bennem…
Miért sújtod a jókat fájdalommal, s miért
kell szenvedni annak, aki szeret…
Miért engeded bántani a védtelent, s miért
a gonosz az! – aki a végén mindig nevet!? (more…)

Gligorics Teréz: Láttalak a folyóparton…

19 február 2011

Láttalak ülni a folyó partján…
Mozdulatlan szemeid fuldokoltak
gondolataid s a víz zavaros mélyén…
Valahol messze délre harangoztak,
fejed fölött gondok kavarogtak,
mint megannyi dögkeselyű,
éhesen csipkedve meglévő napjaid,
s te észre sem vetted őket
a sötétségből, melynek
megkopott lelked örök vándora… (more…)

Márai Sándor: Heidegger (Márai; Napló 1983.)

18 február 2011

Heidegger. Értekezés a nihilizmusról. Évszázados távlatban a Nietzsche-nihilizmus csaknem eszmei, ábrándos. A posztumusz “Wille zur Macht    ból a nácik fügefalevelet tépdestek a maguk gyakorlati nihilizmusa számára. 1887-ben, kevéssel a megsemmisülés életszakasza előtt Nietzsche egy posztumusz jegyzetben megkérdezte: “Mi a nihilizmus?  A válasz: “Az értékek önmagukat értéktelenítik . Úgy vélte, a nihilizmus, “már a kapu előtt áll , a polgári életforma felfalja és megsemmisíti önmagát, itt az ideje az Übermenschnek, aki a “halott keresztény Isten -t követően megragadja a Föld és az összes értékek felett a hatalmat. Heidegger végül vállat von: “A nihilizmus illúzió . Száz év nem teremtett Übermenschet, de elpusztította az emberszabású embert, vélt és valóságos értékeivel. Marad a tömeg, a diktátor és a technikus. Amitől Nietzsche félt   az orosz nihilizmus és a nyugati közöny -, alakot kapott. (Márai Sándor: Napló 1976-83. Első magyar kiadás; Helikon; 197-198.o.)

József Attila: Egyedül

18 február 2011

Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.

Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,
Aki büszke arra, hogy mellette állok.

Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.

Aki szeret engem, aki meghal értem
S még akkor is szeret örök-visszatérten.

S nem fog borulni le rám senkise sírva,
Ha majd távozom az örök-néma sírba.

1921. szept. 24.

Jékely Zoltán: Concerto di musica

18 február 2011

A zongoránál űlnek hárman,
egy lány, egy ifjú s egy barát;
már árnyék marja a szobában
a Nap utolsó sugarát.

“Fráter, játssz nékünk valamit,
ússzunk zenédben, mint halak;
sápadt, izgága ujjaid
a billentyűkön ugrándozzanak.”

Meghal a Nap a ház megett,
leszáll az este nemsokára;
aludni tengervizbe megy
az ég alján egy halnyi pára. (more…)

Rainer Maria Rilke: Hogyan lett a gyűszűből jóisten?

18 február 2011

Mikor elléptem az ablaktól, az esti felhők még mindig ott voltak. Mintha csak várnának. Meséljek el nekik is egy történetet? Fölajánlottam. De nem hallottak meg. Hogy megértessem magamat s csökkentsem a távolságot közöttünk, fölkiáltottam:

– Esti felhő vagyok én is!

Állva maradtak, láthatón szemügyre vettek. Majd kinyújtották felém áttetsző, pirosló szárnyukat. Az esti felhők így köszöntik egymást. Mégiscsak megismertek.

– A föld felett vagyunk – magyarázták –, pontosabban Európa felett, és te? (more…)

Pascal: 211. töredék

16 február 2011

Mulatságosak vagyunk, hogy a hozzánk hasonlók társaságában keresünk nyugalmat: mivel éppoly nyomorultak és tehetetlenek, mint mi, nem fognak rajtunk segíteni; egyedül halunk meg.

Úgy kell tehát viselkednünk, mintha egyedül lennénk; ám akkor építenénk-e pompás házakat? (Stb.) Habozás nélkül az igazságot keresnénk; s az, hogy mégsem ezt választjuk, csak arról tesz bizonyságot, hogy többre értékeljük az emberek megbecsülését, mint az igazság keresését.

Jules Supervielle : Váltás

16 február 2011

Kortyolt a virradatból
mohón és mind kimúlt
az éjsötét madárhad,
végsőt sóhajt a hold.
A hajnalpír flamingók
lásd, fényt raknak halomra,
ég selyméből a szárnyuk,
s a szellő aranyba fonja.

ford: Koosán Ildikó

Bársony István: És bocsásd meg a mi vétkeinket…

16 február 2011

– Kéretem a nagyságos asszonyt; mondja meg neki, hogy az irodában várom! – parancsolta a szobaleánynak a ház ura, amikor hazajövet levetette az előszobában a felsőkabátját.

Az irodának tágas előrésze volt az ott dolgozók számára s ezt tejüveges ajtó választotta el a főnök külön helyiségétől. Hat óra már elmúlt s a segédek elmentek. Barnóty ilyenkor senkit sem fogadott. Az esti csendben legjobban tudott dolgozni. Háborítatlanul merülhetett bele a munkájába.

Vastag üveglappal borított nagy íróasztal volt a szoba közepén, tele iratokkal, könyvekkel, hírlapokkal. Az írótéka előtt díszes állólámpa volt, sugárvetítő ernyővel. Barnóty felpattantotta a villanykörtét s a lámpát úgy szabályozta, hogy a fénye az asztal túlsó oldalán levő karosszékre essék. (more…)

Fazekas Miklós: Sosem volt szerelem

15 február 2011

Úgy hiányzik…
Az el nem csókolt csókok
Veled a nagy nyárfa árnyékában,
az augusztusi forró nyárban –

Úgy hiányzik…
A meg nem történt ölelések,
Veled az erdei kishídon
ezüstholdas éjszakában –

Úgy hiányzik…
Szerelmünk a titkos kis tóban,
s a kelő Nap sugarában
gyönyörű tested víztől csillogóan – (more…)

Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság!

14 február 2011

Bizony a karácsonyfát a gyermekek meglátták.

Az apa ismerős székelytől vette a piacon és csak hazaküldte.

– Adja csak be a konyhába!

A két gyermek éppen ott volt. (Janika ötéves, Mancika négyéves.) Csak elámultak a nagy zsámolyka-lábú fenyőfán. Azelőtt Jézuska hozta a karácsonyfát, nem székelyember. És hát a karácsonyfa ezelőtt tele volt gyertyácskával és csillogó ajándékkal.

Az anya meg is zavarodott.

– Az idén előreküldték a fát, – magyarázta a gyermekeknek, – és Jézuska majd itt rakja rá az ajándékokat.

A gyermekek elfogadták ezt a magyarázatot. Az utóbbi hónapokban sok mindenféle szokatlan történt velök.

Különösen Pistukának a távozása.

Pistuka ikertestvére volt Janikának, és hát már a mamuka keblén összeszoktak. El se lehetett képzelni, hogy valaha az életben elválnak. Egy órára se lehetett elképzelni, hogy elválnak. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (5. levél)

13 február 2011

Állhatatosan tanulsz, s mindent félretéve csak arra törekszel, hogy napról napra jobbá tedd magad – helyeslem is ezt, örülök is neki. Nemcsak buzdítalak, hogy tarts ki emellett, hanem még kérlek is rá. Ám intelek: semmit ne tégy, ami öltözetedben vagy életviteledben szembeszökő volna. Olyanoknak a szokása ez, akik nem előbbre haladni óhajtanak, hanem feltűnni. Kerüld a lompos viseletet, a bozontos fejet, az elvadult szakállat, az ezüstnemű fennen hirdetett gyűlöletét, a puszta földre vetett fekvőhelyet, s a tetszeni vágyás bármilyen más elferdült formáját. A filozófiának, még ha mértékkel alkalmazzák is, már a neve is eléggé gyűlöletes – mi lenne akkor, ha lassacskán kivonnánk magunkat az emberek szokásai alól? Bensőnkben mind különbözünk egymástól, külsőnk alkalmazkodjék a néphez. A tóga ne ragyogjon, de ne is ragadjon a kosztól, ne tartsunk színarany domborműberakásokkal ékes ezüstedényeket, de ne higgyük, hogy a takarékosság jele, ha híjával vagyunk az aranynak és az ezüstnek. Azon igyekezzünk, hogy életünk jobb legyen, mint a tömegé, ne legyen vele ellentétes, különben elijesztjük és elfordítjuk magunktól azokat, akiket meg akarunk jobbítani. Így azt is elérjük, (more…)

Shostakovich – Jazz Suite No. 2: VI. Waltz 2 – Part 6/8

13 február 2011

Viktor Hugo : Szépséges parancsolómnak

12 február 2011

Szépség, nem lehet
józanon
kibírni veled,
ez borzalom.
Szólnék, te nem szólsz,
értesz? soha,
sóhajtok, dalolsz,
te mostoha.
Maradnék, elmégy,
fényre ború,
sírok, nevetgélsz,
ez szomorú.
Téved az ember
még bölcsen is,
Szépség, ez egyszer
csalódj te is.

ford: Koosán Ildikó

« Előző oldalKövetkező oldal »