Daily Archives: 2011. március 10. csütörtök

Lengyel Laura: Ifjúság

10 március 2011

Lenkey Tamás történetét a régi jó időkben, a mikor még az olvasónak több türelme, az írónak több ideje volt, okvetetlenül két kötetben írták volna meg. A mai kellemetlen irodalmi viszonyok kényszerítenek arra, hogy az első kötetet teljesen elhagyjam, a második kötetnek pedig csak vázlatával ismertessem meg önöket.

Lenkey Tamás ott ült a Nemzeti Színház kényelmes, földszinti támlásszékében, jónevelésű úriember létére, csak diszkrét módon unatkozott. A mi premier-közönségünk különben kötelességének tartja nyilvánosan demonstrálni, mennyire fumigálja a szerencsétlen színházat, a még szerencsétlenebb művészeket és a legszerencsétlenebb irót. Egy törzsökös premier-látogatónak mindig unatkozni kell, különben még gyanakodni találnának rá, hogy csak úgy véletlenül vetődött be a színházba. (more…)

Márai Sándor: Március

10 március 2011

Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázoltunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.

Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.

Észreveszem, hogy néhány napja másképp ébredek. Ilyesmit gondolok, félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik az új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer! (more…)