Daily Archives: 2011. március 12. szombat

Tóth Béla: Az apa

12 március 2011

Hazánk büszkesége, halhatatlan színművészünk, május első napjaiban egy kis fiúval jelent meg a déli sétán. Egy ismeretlen országbeli, rikító matrózruhába öltöztetett, három-négy éves fiúcskával. Kézen fogva vezette, apai kevélységtől és szeretettől sugárzón.

Gyönyörűség volt látni a nagy embert ez új szerepében. Eddig csak végig szokta epedni az úri utcát, szerelmesen, sötéten, tépelődve; sápadt ajkán nagynéha vonaglott által egy fájdalmas mosolygás, mindig olyankor, mikor megigazította nyakravalóját, melyen tű gyanánt egy gyémántos lant csillogott, a peceszentdomokosi hölgyek honleányi ajándoka. Ó, a hölgyek, a honleányok!… Imádták hazánk egének e fénycsillagát, a Poprádtól az alibunári mocsarakig. A déli séta legfőbb eseménye volt látni őt. És ha egy-egy rossz nap nem sikerült látni őt, valami kimondhatatlan ború nehezedett az egész ebédre; sótalannak vagy elsózottnak tetszett minden étel, és a férjek, szegények, kikaptak. Mert ő, a koszorús művész, volt a nap, sőt több a nap­nál; az egész időjárás. Miként említeni bátorkodtam: szerelmes, sötét, tépelődő és szenvedő volt mindig; roskadozott lelke nagyságának súlya alatt. A nyakravaló-igazítás szenvedő mosolygásán kívül azonban néha más derű is világította meg szoborszerű vonásait: a női nem iránt való gyöngéd hódolat sugara, egy-egy új kalapot megillető lovagias, néma elismerés. Mert ő az új kalapokat is észrevette, ő, a nagy nőismerő. Bolond, aki azt mondja, hogy az asszonyok a maguk számára öltöznek, mert a tudatlan, durva férfiak nem is veszik észre a divat potomságait. Bolond; mert íme az igazi nőhódító járatos a művészetnek ez ágaiban és helyeslő pillantásával tüntet ki még egy új napernyőt is. Ő, a szakférfiú, mindent lát. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Regél a reggel…

12 március 2011

Regél a reggel szép sereggel.
Elér, ideér bohém jó kedvvel.
S mint tarka-barka madárka,
röppenő két szárnyát kitárja.

Illan a csillanó bohém derű,
fölszárad könny, s minden keserű.
És a hajdan-ifjúság, mint tarka
szép szót könnyű rím, úgy akarja

vágyát, jókedvét, önzetlen adni,
a nevetést víg, nagy hegyekbe rakni,
hogy feloldjon minden fagyos álmot,
és reményt hozzon, könnyű ifjúságot!

 

Komjáthy Jenő: Qam prope, tam procul

12 március 2011

Milyen átok ez mi rajtunk,
Bűvös Isten-ostora:
Minden órát elszalajtunk,
Nem mienk a mámora!
Téged, édes, ott közelben
Megölelni, mondd, mi gátol?
Sejtelemnek szárnya lebben:
Amily közel; olyan távol!

Szárnya nő a röpke percnek,
Önmagától menekül,
Önmagától szinte reszket,
Végtelenbe felrepül.
Már kicsinyli, a valóság,
Dús jelenlét amit ápol,
Nem szakítja le a rózsát…
Amily közel, olyan távol! (more…)

Dobos Hajnal: Tavasz

12 március 2011

Most felkel a szél
és nyúlik a fűszál,
Fényesebb egyre
az aranyhasú Nap,

Csillan a tócsa,
borzasan ágál
ágon a csíz,
s egy cérna-dalba kap.

Fütyülik a fák,
és zengik a bokrok,
Mozdul a földben
ébredni a mag,

Kikeletnek ujjonganak
körben a dombok,
Diadallal indul
a tavasz-léptű had: (more…)

Weöres Sándor: Isten

12 március 2011

Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel.
Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten.
Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen, időtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel.
Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint “van”-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket.
Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nemkívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság nélkül szeret.
Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan, melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget.

Antonio Vivaldi-The Four Seasons-Summer

12 március 2011