Daily Archives: 2011. március 30. szerda

Kovács Daniela: Állítsd meg, Uram!

30 március 2011

Szívből kérlek, Uram, az idő kerekét
állítsd meg – egy pillanatra csak,
hadd simogassam a fák tenyerét,
hadd örüljek a hullámzó pataknak,

hadd csodálkozzak a gyönyörű világra,
lássam a fényt a ringó nád között,
mosolyogjak vissza minden virágra,
csodálni tudjam a vértelen ködöt.

Utoljára halljam a nyári zápor hangját,
a hóhullás neszét, ahogyan sír a szél,
csillapítsam lelkem olthatatlan szomját,
míg ő gyönyörködik, másoknak remél.

(more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Csak szavak…

30 március 2011

I.

Egy kis madár.
Verebecske.
Esőben ázó,
hóban fázó
lelkecske.

Tolla közt
napdárdát dob
a tikkadt nyár,
s ő már
egy csepp vízzel,
az “íze nincs ízzel”
is beéri.

Éhét csillapítja
naponta egy morzsa,
és szótlan
tűri mit sorsa
rámér.

Nem zúg haragja
és nem jajong hangja.
Ügyet se vet rá senki.
Ki venné észre
ha meghalna? (more…)

Chopin – Valentina Igoshina – Fantasie Impromptu

30 március 2011

Gárdonyi Géza: Fiú és lány

30 március 2011

Tavaly még állt a szomszédomban, – a város végén, – egy rogyott hátú, régi házacska. Görbe fal, horpadt tető. Az udvarkát valamikor deszkakerítés választhatta el a pásttól, de az utóbbi években már csak három szál korhadt deszka lógott ottan a két cölöpön. A három deszka mellől persze rég elvitte az ajtót az idő, – vagy hogy a cigányok. Csupa lósóska, meg magasra burjánzott üröm a kerítés melléke.

Hát tavaly még állt a ház. Szegény csősz lakott benne; kurtalábú bőrtarisznyás ember, meg egy mindig napszámba járó asszonyka, – a felesége. Jóféle nép. Gyermekük nem volt, hanem időnkint hol innen, hol onnan került hozzájok tartásra.

Egyszer látom, hogy két gyermek is sütkérezik a tavaszi napon, az eresz alatt. Egy öt éves forma kerekfejű fiúcska, meg egy vékony, nyulladt leányka, – nyolc vagy kilenc éves. A fiún semmi egyéb nincs, csak egy térdig érő ing, kendervászonból való. A leányon foltos kék szoknyácska és elszűkült rékli, ugyanolyan színű. Mind a kettő mezítláb persze. (more…)

Gősi Vali: Fájó hajnalok

30 március 2011

a legfájóbbak
mégis a reggelek
ahogy az álomból
minden születő
hajnallal
hosszan
a messze
tűnő emlékek
után révedek
hiába kelteget lágy fényű napmeleg és a friss ezüstös
selymű hópihék sem simítják már bársony-szelíddé homlokom
a fájdalomtól (more…)