Daily Archives: 2011. április 3. vasárnap

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban

3 április 2011

Hová lépsz most, gondold meg, ó tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
“Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait.”
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon: de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény — véres lázadók, (more…)

Radnóti Miklós: Megbocsájtás

3 április 2011

Tejízű fehér gyermekek álmait
alszom s reggelre a szivem ragyog
mellem furcsa, csillogó táján.

Ma nyájat őriztem a jóság
dombjain éjjel, de hajnalra
elveszitettem és most egyedül vagyok.

Mellemre hajtom csöndben a fejem
és szegény szivemet leejtem ilyenkor
egy-egy koldus halálos tenyerébe.

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Negyedik fejezet, amelyben Candide találkozik egykori filozófiamesterével, Pangloss doktorral, s mi lesz ennek a következménye.)

3 április 2011

Candide inkább a részvéttől, mintsem a borzadálytól indíttatva, ennek az ijesztő koldusnak adta azt a két hollandi forintot, amit a derék anabaptistától, a becsületes Jacques-tól kapott. A kísértet mereven bámult jótevőjére, könnyeket ontott, s a nyakába ugrott. Candide iszonyodva hátrált.

– Hej – mondta a nyomorult ennek a másik nyomorultnak -, hát már föl sem ismered a te kedves Panglossodat?

– Mit hallok, hát kegyelmed az, kedves szeretett mesterem! s ilyen szörnyű állapotban! Micsoda nagy szerencsétlenség szakadhatott a nyakába? Miért nincs a legeslegszebb kastélyban? Mi történt Kunigunda kisasszonnyal, a szép hölgyek legszebbjével, a természet remekével?

– Nem bírom tovább – mondta Pangloss.

Amire Candide elvezette az anabaptista istállójába, egy kis kenyeret adott néki, s mikor Pangloss kissé magához tért, így szólt hozzá tanítványa: (more…)

Stendhal: VANINA VANINI – vagy különös részletek a karbonárók utolsó titkos összejöveteléről, amit a pápai államban lepleztek le

3 április 2011

Tavaszi este 182*-ban. Egész Rómát felkavarta B. herceg, a híres bankár estélye új palotájában, a Piazza Venezián. Minden együtt volt itt, hogy ezt a palotát megszépítse, minden, ami Itália művészetében, Párizs és London pompájában a legnagyszerűbb. Nagy volt a vetélkedés. A nemes Anglia szőke, tartózkodó szépségei törték magukat, hogy ott lehessenek ezen az estélyen; seregestül érkeztek. És Róma legtündöklőbb asszonyai versengtek velük, ki a szebb. Egy fiatal lány lépett be apja karján, szemének és ébenfekete hajának ragyogása elárulta – római; őt követte minden pillantás. Minden mozdulatából idegenszerű gőg sugárzott.

Sok külföldin látszott, hogy meghökkenti őket az estély pompája.

Egyre-másra suttogták:

– Hát van olyan európai király, aki ilyen ragyogó estélyt rendezhetne? (more…)

Áprily Lajos: Március

3 április 2011

Áprily Lajos: Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok. (more…)

Juan Ramon Jiménez: Egy csalogány

3 április 2011

Éj csalogánya, mondd, mily csillag zeng trillaképpen
torkodban? Elvarázsolt rózsából lett e dallam?
Gyönyör madara, mondd, milyen mennyei réten
fakad a tiszta víz, mely torkodnak csodabalzsam?

Hogy a májusi éjnek éke s ura lehess itt,
látnod s kis mellkasodba szívnod mily tömegét kell
mezítlen hangzatoknak, miknek árja vetekszik
a megtestesülések egével s tengerével?

Kék fénnyel lüktető ékköveid mi védi?
Urna, bélése melynek hold selyméből szövődött?
Egy isten szól tebenned? Vagy tán egy ősi, éji
öröklétből lopott csillagokat a csőröd?

(Ford.: Kálnoky László)