Daily Archives: 2011. április 9. szombat

Káli László: Aznap…

9 április 2011

Aznap lehalkították susogásukat a lombok,
madár sem dalolt a fák között, és a fűszálak
mind rezzenéstelen álltak. És mi táncoltunk
valami sosem hallott dallamra, és akár csak
papírhajó a víz tükrén, ringott lágyan a csípőd,
és éreztem, ahogyan szíved dobolta az ütemet.
Aztán hosszan megcsókoltalak, és szemedben
láttam a Napot, s Te halkan súgtad fülembe:
Szeretlek. És bár rám rogyott az ég, mégis
könnyű voltam, és repültem, boldogan, fenn
a magasban, fel, a felhőtlen kékségben, mert
boldog voltam. Boldog, mint talán senki sem
a Világon ebben a pillanatban. Hiszen enyém
a Mindenség! Minden, mi szép, és jó, a közel
s a távol, hegy, bérc, csörgő patak, erdő, mező,
föld s az ég…! Enyém? Nem. Bár engem ölel,
engem szeret, az enyém mégsem lehet sohasem! (more…)

Csicsada: Anyai fájdalom

9 április 2011

Álmosan lépdelt az asszony a hajnali harmattól csillogó fűben. Borzongás futott végig rajta, de élvezte az utcák csendjét, melyet csak az ébredező madarak éneke bontott meg. Ahogy mindig – a buszmegállóban várakozva – szemével fürkészte a fák sűrű lombjai között a csiripelőket. Örült, ha megtalálta. Boriit ilyenkor pillanatokra édes békesség szállta meg…

Ám gondolataiban már napi teendői jártak. Súlyos gondok, bánatok nyomták elméjét, lelkét, szívét. Naponta küzdött a testi-lelki túlélésért. Hónapok óta szinte már csak állati erővel, tudatos erőfeszítéssel élte túl napjait. Lesújtották szerettei egymás után bekövetkező betegségeinek fájdalma.

Az örömök elkerülték. A természetben találta meg lelki békéjét: a fákban, madarakban, virágokban. Hosszú percekig nézegette, szinte simogatta szemével őket, remélve, hogy újra és újra erőt (more…)

Kovács Daniela: Nélküled

9 április 2011

Vén ligetünkben árnyra árny oson,
beleborzongok, nélküled úgy félek,
ördögszülte hangok a szűk folyosón
vad haraggal szidják vétkes messzeséged.

Zokogást hallok, s az útmenti kőre
holt levelet sodor haragvón a szél,
s én egyre kereslek az elvakult időkben,
hol megfakult emlékünk élni visszatér.

Hiányodtól vacog mélyemben a lélek
s a vonagló kín-nyaláb bőszen birtokol,
nézz rám kérlek, lásd mennyire félek,
nélküled a világ egy mélységes pokol.

Dobos Hajnal: VIASZ-KÖTÉSŰ

9 április 2011

Kivel jobb az élet, mondd, kivel?
Aki a belső roskadások neszére is figyel,
Vagy aki karneváli táncba elragad,
Tudva jól, milyen menekítő néha
egy látvány-forgatag…

Ki győzné vélem jobban hosszú harccal?
Aki megért, s megértet önmagammal,
Vagy aki elfeledteti velem, hogy vagyok,
Hogy teszek így is, meg úgy is bolondul,
s hogy tékozlásaim nagyok… (more…)

Sienkiewicz, Henryk: Muzsikás Jankó

9 április 2011

Bizony hitvány kis jószág volt, mikor a világra jött. A gyermekágyas körül összesereglett komaasszonyok csóválták is a fejüket, nemcsak a gyermek, hanem az anya fölött is. Szymonné asszony, a kovács felesége – mindnyájuk között a legokosabb – vigasztalgatta a beteget:

– Nocsak, kedves komámasszony – mondta jóságosan – hadd gyújtom meg azt a viaszgyertyát a feje mellett, magából már úgysem igen lesz valami. Jobb is, ha lassanként felkészül a túlvilági útra, mi meg addig elszalajtunk valakit a főtisztelendő úrért, hogy legalább a bűneitől oldozza fel, amíg nem késő.

– Abizony jó lesz – tódította a másik – a gyereket meg tüstént meg kell keresztelni, mert emmán a főtisztelendő úr érkezését sem igen éri meg. Ó, csak lidérccé ne váljék a lelkem…

Szymonné siránkozva meggyújtotta a halotti gyertyát, fogta a gyereket, az arcába freccsentett egy kis vizet, hogy a szegény kicsi féreg csak úgy hunyorgott tőle, azután még elmondta a keresztelési igét: (more…)