Daily Archives: 2011. április 17. vasárnap

Villon: Rondo

17 április 2011

Halál, szörnyű a szigorod:
Elraboltad szeretőmet,
S szívem vágya mindig feléled,
Mert emlékével kínozod.
Sírok, zokogok, sorvadok.
Mit ártott az a lány, tenéked,
Halál?

Kettőnkben egy szív dobogott;
Én is érzem benne a véget
S most, mint élet nélküli élet,
Mint festett kép, olyan vagyok,
Halál?

(Szabó Lőrinc)

Mikszáth Kálmán: A szalmaözvegy

17 április 2011

Üres a nagy kastély: csak itt-ott lézeng benne egy-egy cseléd. Ha ajtó nyílik valahol, az már nagy zaj itt, s összerezzen rá mindenki.

A zsaluk le vannak eresztve egész nap, mind a tizennyolc ablakon. A pajkos napsugár végigtáncol néha a zsaluk zöld bordácskáin, abban a mindennapi csalódásban, hogy talán élő falevelek, mert sohasem hatolhat odább.

Enyelgő napfény nem kell annak, aki ott benn lakik egyedül. Az már kivette osztályrészét: az örök felhőt.

Néha egy-egy cserebogár koppantja meg a léc-páncélzatot, s ez a koppanás is olyan kísértetiesen hangzik odabenn…

Mindenütt mindenen az elhagyottság látszik. Mintha valami nyomasztó lehelet vonná be fűnek, virágnak, lombnak a színét, s az attól bágyadt lenne és szomorú. (more…)

Fodor József: Miért nem adhatok rád

17 április 2011

Mért nem adhatok rád Sarkcsillagot
S válladra Göncölszekeret,
Mért nem adhatok reád palástul
Bibor hajnali felleget.
Méhek lágy, mézes zümmögésével
Miért nem szólhatok neked, –
Mely oly szép, mikor teli van tejjel
A patak és zöld a liget?

A szívem fáj, mert nyomorú vagyok.
Nincs semmim, amit adhatok.
Nincs kincsem, házam, csak szegény szivem
És e szegény kicsi dalok.
Napjaim Isten kezétől függők,
Ingók és bizonytalanok.
Úgy élek, mint erdőben a madár
És mezőn a liliomok. (more…)