Monthly Archives: április 2011

Tamási Áron: A húsvéti nyúl

24 április 2011

Sokan ingerkednek, ha valami bizonytalannak látszik; de vannak olyan emberek is, akik ugyan­akkor reményt látnak mosolyogni.

Nehéz megmondani, hogy kinek van igaza, mert hiszen beszédes példát úgy az egyikre, mint a másikra könnyen ta­lálhat bárki. Én mégis azt mondom, hogy a bosszúság és a remény vegyülve fekszik a bölcsőben, mint ahogy némely patak medrében a homok és az arany.

Itt van, példának okáért, ennek a csalafinta nyúlnak a tör­ténete, amely Illód községben esett meg, az egyik húsvét alkalmával.

Vagyis mi történt?

Szombat este lévén, jókedvű társaság mendegélt a falu ut­cáján. Csacska beszéddel és nevetgélve mentek úgy tíz óra tájban. A foszlányos felhők megszűrték a hold világát, de az utcai lámpák, bár elég gyéren állottak, adtak némi világossá­got. Hát ahogy mentek ebben a takarékos fényben, egyszer csak elkiáltotta magát valamelyik: (more…)

Bódai-Soós Judit: Csak süketen és vakon

21 április 2011

Talán elégedetlen
sorsával, ki így sóhajt:
„Bár ismét gyermek lennék,
tudatlan, semmit sem értő”?
Ó, nem.
Az életet önként kétszer élő
inkább mohó vagy telhetetlen,
s nem csüggedő, reményét vesztett.
Én nem kívánok újra gyermek lenni.
Ma – semmiképpen.
Elég volt egyszer megszületni. (more…)

Sebők Zsigmond: A te skarlátod meg az én skarlátom

21 április 2011

Olvasom az újságban, hogy néhány iskolát bezártak a skarlát elharapózása folytán. De ha nem is olvasnám, láthatom a fertőtlenítő kocsik sürgölődéséből, amint beteget szállítanak a kór­ház­ba vagy fertőzött ágyneműt a dezinficiáló intézetbe. Fájdalom, ritkán van pihenőjük ezeknek a kocsiknak, a bimbónyitó tavasz közeledésére pedig még jobban föllendül a forgalmuk s különösen sűrű pasasuk az a tűzpiros nyavalya, mely miatt most hazaküldik a gyermekeket az iskolákból.

Láng az orcája, skarlátpiros a köntöse, jég a tekintete és titokzatosan lappangó a lépése annak a rémnek, mely ahova beteszi a lábát, úgy szétrobbantja a családokat, mintha bomba csapott volna csöndes tűzhelyükbe. Az egészséges gyermekeket, sebbel-lobbal, mintha egy vadállat lihegne a nyomukban, szétszalajtják, kit ide, kit oda; a szülők betegükkel elzárkóznak és egy láthatatlan fal képződik köztük s embertársaik közt. Az ember, akinek a gyermekét, hozzá­tartozóját ragadós betegség lepte meg, egyszerre úgy érzi, mintha kiközösítették volna az élő vi­lágból; mogorva, gyanakvó, szinte ellenséges tekintetek környezik; minden szomszédja, min­den ismerőse átváltozik szigorú és kérlelhetetlen ellenőrré, aki minden lépését lesi, megfigyeli és – rosszalja. Mert a félelem szőrszálhasogató zsarnok. Annak senki kedvére nem cselekedhetik. És nem is lehet zokon venni tőle. A gyermekeit féltő szülő önzése csaknem szent. Részvétlensége csaknem erény. Durvasága csaknem gyöngédség. Hiszen néhány ártatlan gyermek mosolygó szeme és virágzó élete fölött vijjog, mint a fészkét védő sas. És védvén a saját gyermekeit, az egész város bimbózó emberflóráját is oltalmazza, mint a katona, aki, ugyanakkor, mikor vitézül harcol a saját bőréért, országát is védelmezi. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Mozzanat

20 április 2011

Görög az éj a sűrű esthomályról,
leszalad a folyópartra.
Füvek nyugosznak itt és kis virágok,
és mint álmok
melyek valóság vizébe lengnek,
alig hallható sóhajjal merengnek…

Elocsúdott zörejek nesze surran
langyos éjbe mártva,
és minden fodros, tört-barázda,
mint bágyadó vér, ha csurran,
szelíd fogoly lesz, s nem garázda,
– a lét örök ölébe hulltan…

Nincs szó, de ember sincsen itt,
megbolygatlan minden élő szende.
Olyan lágyan, olyan tisztán hajlik
a végtelen-sok létsík egymásba karolva
(s a nagy-Egészhez megadón-hajolva),
hogy sóhajtásuk nem is hallik… (more…)

Végh György: Mi ketten

20 április 2011

Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú csönd
Szemem szemedben

Szemed szememben
Némán parázslik szívünk Önfeledten
Kezem kezedben

Szived szivemben
Szivem szivedben Jázminillatú csönd
A végtelenben

Könyves Tóth Enikő: Oly nagyon hiányzol

20 április 2011

ablakom fényében kereslek
annyira hiányzol nekem
a kép szétesik gyenge holdfényben
egy örök tűnődő elmélkedés
vagy halovány emlékkép csupán
s kezem hiába keres
tehetetlenül a semmibe hull
amikor hiányzol beszélek hozzád
távolodó mosolygó arc (more…)

Samuel Barber – Adagio for Strings, op. 11 by Leonard Bernstein

19 április 2011

Remekmű….

Károlyi Amy: Zsoltárparafrázis

19 április 2011

Megváltozik, de nem múlik
múlik, de meg nem változik
a változás nem elmúlás
az elmúlás nem-változás
ilyen a szobor levegőből
folyton újuló felhő-alakban
a változó változhatatlan
a mulandó elmúlhatatlan.

Villon: Rondo

17 április 2011

Halál, szörnyű a szigorod:
Elraboltad szeretőmet,
S szívem vágya mindig feléled,
Mert emlékével kínozod.
Sírok, zokogok, sorvadok.
Mit ártott az a lány, tenéked,
Halál?

Kettőnkben egy szív dobogott;
Én is érzem benne a véget
S most, mint élet nélküli élet,
Mint festett kép, olyan vagyok,
Halál?

(Szabó Lőrinc)

Mikszáth Kálmán: A szalmaözvegy

17 április 2011

Üres a nagy kastély: csak itt-ott lézeng benne egy-egy cseléd. Ha ajtó nyílik valahol, az már nagy zaj itt, s összerezzen rá mindenki.

A zsaluk le vannak eresztve egész nap, mind a tizennyolc ablakon. A pajkos napsugár végigtáncol néha a zsaluk zöld bordácskáin, abban a mindennapi csalódásban, hogy talán élő falevelek, mert sohasem hatolhat odább.

Enyelgő napfény nem kell annak, aki ott benn lakik egyedül. Az már kivette osztályrészét: az örök felhőt.

Néha egy-egy cserebogár koppantja meg a léc-páncélzatot, s ez a koppanás is olyan kísértetiesen hangzik odabenn…

Mindenütt mindenen az elhagyottság látszik. Mintha valami nyomasztó lehelet vonná be fűnek, virágnak, lombnak a színét, s az attól bágyadt lenne és szomorú. (more…)

Fodor József: Miért nem adhatok rád

17 április 2011

Mért nem adhatok rád Sarkcsillagot
S válladra Göncölszekeret,
Mért nem adhatok reád palástul
Bibor hajnali felleget.
Méhek lágy, mézes zümmögésével
Miért nem szólhatok neked, –
Mely oly szép, mikor teli van tejjel
A patak és zöld a liget?

A szívem fáj, mert nyomorú vagyok.
Nincs semmim, amit adhatok.
Nincs kincsem, házam, csak szegény szivem
És e szegény kicsi dalok.
Napjaim Isten kezétől függők,
Ingók és bizonytalanok.
Úgy élek, mint erdőben a madár
És mezőn a liliomok. (more…)

József Attila: NEM ÉN KIÁLTOK

15 április 2011

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe –
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.

Döbrentei Kornél: Mihaszna levél J.A-nak

14 április 2011

Nem érted meg a krisztusi kort, Attila, te, aki nemcsak a szépség, de a szeretet koldusa is voltál. Az ítélet talán már születésed percében kimondatott, Nem vártad meg, amíg végrehajtják. Elébe mentél – megtetted magad. Nem úgy cselekedtél, mint a názáreti, ki lerogyván a keresztje súlya alatt, fölkelt a maga erejéből és konokul végigjárta a kálváriát. A könyörület: nem kímélet. Látod. Ő azért csak megnehezítette a pribékek dolgát: nem adta meg magát, örökre összekötötte a szörnyű mestereket a szörnyű művel. De a bakók arca emberszabású volt – így könnyebben megbocsáthatott nekik.

Attila, te nem álltál fel a sínekről többé, nem volt, aki segíthetett volna rajtad: „Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám, és nem emelt föl engem.” Halálod nem minősült „világbotránynak”, megrendített, de nem rengetett meg eget-földet, mint azoké, akiknek mártíromsága – adott történelmi pillanatban – egy nemzet, de legalább osztály hitének fókusza volt. S ha lehullt a fejük, ezzel egy nép vérzett el. Nem Attila, akkor ez nem adatott meg neked. Tragikus mozdulatod mögött nem volt más, mint az arca-nincs Rend és az egyetemes magány. (more…)

Márai Sándor: Április

14 április 2011

Áprilisban születtem. Az ég, melyet először láttam, szeles volt, fénnyel és homállyal változó, a levegő tele párával, felhővel, napsütéssel s nyugtalan hullámokkal, mintha egy kibontott hajú, őrült nő hárfázna valahol.

E hárfa zenéjét hallom még néha, álmaimban. A nürnbergi álmoskönyv szerint az emberek, akik e hónapban születnek, nyugtalanok, szerencsétlenek üzleti vállalkozásaikban, érzelmesek és balkezesek. Valószínű, hogy az erőszakos halálnemek egyikében pusztulnak majd el, vízben vagy tűzben. A közhit kissé bolondosnak tart minket, áprilisi gyermekeket. De láttam már veszedelmesebb bolondokat is, akik augusztusban vagy decemberben születtek. Nem védekezem a közhit ellen.

Biztos, hogy van bennünk, áprilisiakban, valami állhatatlan, valami rohanó, valami óvatosan garabonciás. Amolyan szalonképes ámokfutók vagyunk. Ez az ég, az áprilisi égbolt dereng idegeinkben, üde zuhanyaival, zöld izgalmával, éretlen és vadóc, csiricsáré és harsány nyitási zenebonájával. Április a retek és fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. (more…)

Pogány Zoltán: Ha legközelebb szólsz

13 április 2011

Ha legközelebb szólsz
ajkadra öltöm vágyam
felruházom nyelved
szóvirágos ágyban
paplant is húzok rá
melegedjen meg benne
minden apró szavad
mintha szavam lenne:
hogy mennyire szeretlek…

Ha legközelebb szólsz
megfürdök dallamában
szólamodba dőlök
mély sóhajjá váltan
úgy szólok majd vissza
mint kit mézbe forgatnak
mézes-mázos hangon
igémmé fogadlak:
hogy mennyire szeretlek…
(more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »