Daily Archives: 2011. május 14. szombat

Voltaire: Barátság

14 május 2011

A barátság, hallgatólagos szerződés két érzékeny és erényes ember között. Érzékenyt mondok, mert egy szerzetesben, egy magányos férfiban esetleg szemernyi gonoszság sincsen, mégsem ismeri meg a barátság érzését.
Erényest mondok, minthogy a gonoszoknak csak cinkosaik vannak, a kéjenceknek tivornyázó cimboráik, a haszonlesőknek üzlettársaik, a politikusok pártütőket toboroznak, a közönséges henyélőknek csupán kapcsolataik vannak, az uralkodóknak udvaroncaik; egyedül az erényes embernek vannak jó barátai.
Cethegus cinkosa volt Catilinának, Maecenas az udvaronca Octavianusnak, de Cicero barátja volt Atticusnak! Miben áll két gyöngéd és becsületes lélek szerződése? A kötelmek az érzékenység fokától, a kölcsönös szolgálatok számától és sok más egyébtől függően erősebbek, avagy gyengébbek …

Haydn- “Surprise” Symphony No.94 in G -Mov.1/4

14 május 2011

Henrich Heine: Ha van hozzá jó szemed

14 május 2011

Ha van hozzá jó szemed,
és a dalaimba nézel,
szép fiatal hölgyikét látsz
andalogni ott le és fel.

Ha van hozzá jó füled,
sóhaját is hallod ennek,
kacaját, dalát, s e hangok,
jaj neked, szívedre mennek.

Mert úgy fon be téged ő,
ahogy engem: szóval, szemmel.
Tavaszlázban bódorogsz majd
zöld erdőn, szerelmes ember.

(Nadányi Zoltán fordítása)

Arany János: Óh! Ne nézz rám…

14 május 2011

Oh! ne nézz rám oly sötéten
Pályatársa életemnek,
Mint midőn az őszi felleg
Húzza árnyékát a réten;
Nézz szelíden, nézz mosolyogva:
Férfié az élet gondja.

Bárha csügged hív barátod,
Nincs enyelgő tréfa nyelvén,
S a kemény sors vésze kelvén
Arcom elborulni látod:
A te szíved ez ne nyomja:
Férfié az élet gondja.

Dörgve hull a nagy zuhatag
Szirthez illik rémes árnyék;
De szelíd a rónatájék,
Zengve lejt a völgyi patak,
Mely a zöld virányt befolyja:
Férfié az élet gondja. (more…)

Nathaniel Hawthorne: Az anyajegy

14 május 2011

A múlt század második felében élt egy tudós, a természettudományok minden ágában rend­kívül járatos ember, aki nem sokkal történetünk kezdete előtt a lelki rokonszenv dolgában minden vegyi affinitásnál vonzóbb tapasztalatra tett szert. Laboratóriumát segédjének gond­jai­ra bízta, csinos arcáról letisztogatta a kemence füstjét, ujjairól lemosta a sav okozta foltokat, s rábírt egy gyönyörű nőt, hogy legyen a felesége. Azokban a napokban, amikor az elektro­mosságnak és a Természet más hasonló rejtelmeinek viszonylag még friss felfedezése, úgy látszott, a csodák világába nyit utat, nem ment ritkaságszámba, hogy a tudományok szeretete mélységében és lenyűgöző erejében vetélkedjen a szerelemmel. A magasabb rendű szellemi­ség, a képzelet, a lélek, sőt még a szív is kívánatos táplálékra lelhetett oly foglalatosságokban, amelyek – ahogyan ezt egyes buzgó rajongói hitték – a hatalmas emberi értelem egyik lépcső­fokáról a másikra hágnak, mígnem a gondolkodó felfedi az alkotóerő titkát, és talán új világokat is teremt magának. Nem tudjuk, hogy Aylmer is hitt-e ennyire az ember uralmában a Természet felett. De olyannyira fenntartás nélkül adta át magát a tudományos munkának, hogy attól semmiféle más szenvedély el nem téríthette. A két szenvedély közül a fiatal felesége iránti szerelme talán erősebbnek bizonyult, de csak olyképpen, hogy összefonódott a tudo­mányok iránti szeretetével, s ez utóbbinak erejét önnön erejével egyesítette. (more…)