Daily Archives: 2011. május 22. vasárnap

Schubert – “Ständchen” D957

22 május 2011

Márai Sándor: Műhely, szerkezet

22 május 2011

Aki nem látott szülést, nem tud az életről valamit, nem tud valami biztosat és “alapvetőt”, mint az iskolában mondanák – bizonyos, hogy aki nem látott szülést, nem látott bele a szerkezetbe, nem ismeri a műhelyt, azt a rejtélyes és félelmes műhelyt, ahol az élet készül. Az erők, amelyek szülés közben megmozdulnak, az élet és a halál erői: az anya és a gyermek állandóan élet és halál között tapogatódznak ez órákban, vak sötétben, süket ösztönnel.
Olyan erők mozdulnak meg e pillanatokban, olyan erők feszítik az anyatestet, mint földrengéskor. A néző nem csodálkozna, ha vér és placenta helyett láva és hamu ömlene ki füstölögve az anyaméhből. Igen, láttam a szerkezetet. Az ember csendes lesz, egészen csendes. Később, mikor a gyerek sírni kezd, a néző kisompolyog a szobából, s úgy érzi, Michelangelo kontár volt, és Newton, minden számításával, műkedvelő.

Victor Hugo: A nyomorultak (részlet)

22 május 2011

A szobában teljes volt a nyugalom. Itt-ott elmosódott, határozatlan formák tünedeztek elő. Ami nappal iratokkal, nyitott fóliánsokkal, könyvgarmadákkal megrakott asztal, ruhákkal megrakott karosszék, imazsámoly volt, az most csupa sötét szögletnek és fehéres foltnak látszott. Jean Valjean óvatosan előreosont vigyázva, hogy bútorokba ne ütközzön. A szoba hátteréből, a püspök, egyenletes, nyugodt lélegzetvételét hallotta.
Egyszerre megállt. Ott volt az ágy mellett. Hamarább ért oda, mint hitte volna.
A természet néha valamilyen komor és okos kiszámítottsággal avatkozik tényeivel és jelenségeivel cselekedeteinkbe, mintha csak gondolkodóba akarna ejteni bennünket. Majdnem félórája sűrű felhő borította az eget. Abban a pillanatban, amikor Jean Valjean megállt az ágy előtt, a felhő, mintha szántszándékkal tenné, szétfoszlott, és egy holdsugár tűzött be a keskeny ablakon, megvilágítva a püspök halvány arcát. A püspök békésen aludt. A hideg alpesi éjszakák miatt csaknem teljesen felöltözve feküdt az ágyban, barna gyapjúköntösben, amely csuklóig takarta karjait. Feje az alvás lankadt tartásában hátravetve pihent a vánkoson; pásztorgyűrűs keze, mellyel annyi jó és kegyes cselekedetet művelt, lelógott az ágyról. Arcán az elégedettség, a remény, az üdvösség sejtelmes kifejezése világlott. Több volt ez mosolynál, szinte már sugárzás. Homlokára valami láthatatlan fényforrás kimondhatatlan tündöklést vetített. Az igazak lelke az álomban egy titokzatos mennyországot szemlél. Ennek a mennyországnak visszfénye ragyogta be a püspököt.
Ugyanakkor valami átlátszó tündöklés, mert benne volt ez a mennyország: a lelkiismerete. (more…)

József Attila: Fák

22 május 2011

Puha szántások esővert, leves
gerezdjei között
csüggedten várják a fák a sebes,
apadt mellű ködöt.

Sárga levelük lefele konyul,
törzsük vizes, ragyog.
Kisírtan állnak – gyorsan alkonyul
s e fák magányosok.

Még gallyas, vágatlan, sudár alak
mind: hántatlan dorong.
Fényes gyümölcsük helyén hallgatag,
zömök varjú borong.

Görcsösen fogja ijedt gyökerük
az elmálló talajt.
Nedvük sebesen kering, tüdejük
még zörren, még sohajt. (more…)

Henri Michaux: Életem

22 május 2011

Nélkülem múlsz el, életem.
Szaladsz,
S én csak várom, hogy lépést tegyek.
Máshol viselsz hadat,
Cserbenhagysz ezáltal.
Sosem követtelek.

Nem igazodom el ajánlataidon.
Azt a keveset, amit kívánok, soha meg nem hozod.
E hiány miatt vágyom annyira.
Annyi sokra, már-már végtelenre…
E kevés miatt, ami hiányzik, amit soha meg nem hozol.

Anton Pavlovics Csehov: Guszev

22 május 2011

Már besötétedett, hamarosan itt az éjszaka.

Guszev, leszerelt közkatona, felemelkedik fekhelyén, és halkan mondja:

– Pavel Ivanics, hallod, amit beszélek? Szucsanóban egy katona elmondta nekem, hogy az ő hajójuk menet közben egy óriási halra futott, s attól összetörött a hajófenék.

Az ismeretlen rangú ember, akihez beszél, s akit a hajókórházban mindenki Pavel Ivanicsnak nevez, nem szól, mintha semmit se hallott volna.

És megint csend van… Szél fújja a kötélzetet, kattog a hajócsavar, csapkodnak a hullámok, nyikorognak az ágyak, de a fül mindezt már régen megszokta, és úgy tűnik, hogy körös-körül mindenki alszik, és hallgatásba burkolózik. Ez nagyon unalmas. Hárman a betegek közül – két katona és egy matróz – akik egész nap kártyáztak, már alszanak, és zagyván beszélnek álmukban. (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Hetedik rész)

22 május 2011

De ezen a ponton – folytatta Philo – megvizsgálván a világlélek ókori gondolatát, hirtelen elmémbe ötlik egy új gondolat, amely, ha helytálló, akkor csaknem teljesen fel tudja forgatni valamennyi érvedet, és lerombolja még első következtetéseidet is, amelyekbe oly nagy bizalmat helyeztél, Ha az Univerzum inkább hasonlít az állatokra és a növényekre, mint az emberi alkotásokra, akkor valószínűbb, hogy oka is inkább az előbbiek, mint az utóbbiak okára hasonlít, s így eredetét inkább a nemzésnek vagy sarjadásnak, nem pedig az értelemnek kell tulajdonítanunk. Következtetésed tehát még saját alapelveid szerint is gyenge és hiányos.
Kérlek, mutasd be ezt az érvet kicsit alaposabban – mondta Demea. Mert ebben a tömör formában én nem tudom megfelelően felfogni.
A mi Cleanthes barátunk – felelte Philo – mint hallhattad, azt állítja, hogy mivel semmiféle ténykérdés sem dönthető el másképpen, mint tapasztalat révén, ezért az Istenség létezését illetően sem engedhetünk meg semmilyen más forrásból eredő bizonyítást. A világ, mondja ő, hasonlít az emberi mesterségek alkotásaira. Ezért okának is hasonlítania kell ezek okára. Itt fel kell figyelnünk rá, hogy Cleanthes a természet egy nagyon kicsiny részének, tehát az embernek, egy másik nagyon kicsiny részén, az ember számára hozzáférhető anyagon kifejtett működése alapján akarja eldönteni az egész Mindenség eredetének kérdését; és ugyanazzal a mércével akar mérni két teljesen különböző arányú tárgyat. (more…)