Monthly Archives: május 2011

Henri Michaux: Életem

22 május 2011

Nélkülem múlsz el, életem.
Szaladsz,
S én csak várom, hogy lépést tegyek.
Máshol viselsz hadat,
Cserbenhagysz ezáltal.
Sosem követtelek.

Nem igazodom el ajánlataidon.
Azt a keveset, amit kívánok, soha meg nem hozod.
E hiány miatt vágyom annyira.
Annyi sokra, már-már végtelenre…
E kevés miatt, ami hiányzik, amit soha meg nem hozol.

Anton Pavlovics Csehov: Guszev

22 május 2011

Már besötétedett, hamarosan itt az éjszaka.

Guszev, leszerelt közkatona, felemelkedik fekhelyén, és halkan mondja:

– Pavel Ivanics, hallod, amit beszélek? Szucsanóban egy katona elmondta nekem, hogy az ő hajójuk menet közben egy óriási halra futott, s attól összetörött a hajófenék.

Az ismeretlen rangú ember, akihez beszél, s akit a hajókórházban mindenki Pavel Ivanicsnak nevez, nem szól, mintha semmit se hallott volna.

És megint csend van… Szél fújja a kötélzetet, kattog a hajócsavar, csapkodnak a hullámok, nyikorognak az ágyak, de a fül mindezt már régen megszokta, és úgy tűnik, hogy körös-körül mindenki alszik, és hallgatásba burkolózik. Ez nagyon unalmas. Hárman a betegek közül – két katona és egy matróz – akik egész nap kártyáztak, már alszanak, és zagyván beszélnek álmukban. (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Hetedik rész)

22 május 2011

De ezen a ponton – folytatta Philo – megvizsgálván a világlélek ókori gondolatát, hirtelen elmémbe ötlik egy új gondolat, amely, ha helytálló, akkor csaknem teljesen fel tudja forgatni valamennyi érvedet, és lerombolja még első következtetéseidet is, amelyekbe oly nagy bizalmat helyeztél, Ha az Univerzum inkább hasonlít az állatokra és a növényekre, mint az emberi alkotásokra, akkor valószínűbb, hogy oka is inkább az előbbiek, mint az utóbbiak okára hasonlít, s így eredetét inkább a nemzésnek vagy sarjadásnak, nem pedig az értelemnek kell tulajdonítanunk. Következtetésed tehát még saját alapelveid szerint is gyenge és hiányos.
Kérlek, mutasd be ezt az érvet kicsit alaposabban – mondta Demea. Mert ebben a tömör formában én nem tudom megfelelően felfogni.
A mi Cleanthes barátunk – felelte Philo – mint hallhattad, azt állítja, hogy mivel semmiféle ténykérdés sem dönthető el másképpen, mint tapasztalat révén, ezért az Istenség létezését illetően sem engedhetünk meg semmilyen más forrásból eredő bizonyítást. A világ, mondja ő, hasonlít az emberi mesterségek alkotásaira. Ezért okának is hasonlítania kell ezek okára. Itt fel kell figyelnünk rá, hogy Cleanthes a természet egy nagyon kicsiny részének, tehát az embernek, egy másik nagyon kicsiny részén, az ember számára hozzáférhető anyagon kifejtett működése alapján akarja eldönteni az egész Mindenség eredetének kérdését; és ugyanazzal a mércével akar mérni két teljesen különböző arányú tárgyat. (more…)

Tóth Árpád: Ó, ROMOK!

21 május 2011

Hol déli napban vén márványromok
Alusznak, s álmuk enyhe szenderű,
Ragyognak, s fényük enyhe, szent derű,
S aranylón felhőz a szelíd homok,

S aranyhajú aranykisasszonyok
Járják a port, vörös bedekkerű
Finomka misszek, ó, a nagyszerű
Romok közt lelkem is elandalog —

Míg itthon testem unt robotját tengem,
Elküldöm lelkem: menj, ma légy turista,
Utad dús tájak s drága nők közt lengjen!

Légy már, szegénykém, enyhe, könnyü, tiszta;
Jöjj vígan, majd a bús tagokba vissza,
S gyújts aranylámpást a sötétült szemben!

Bródy Sándor: Boldog emberek

21 május 2011

 

Mégis van boldogság a világon, ha nekem nincs is jó kedvem. És nincs igaza azoknak, kik mind csak arról írnak történeteket, hogy ez az élet csupa nyomor és küszködés, szerencsét­lenség, kínlódás, rettenetes állapot s mégis – semmi. Aminthogy nincs igazságok ama világ­életükben mindig jóllakott uraknak, kik magukkal és sorsukkal elégedetten, nem tudják felfogni, miért panaszkodnak az emberek, hisz ők jól érzik magokat! És összekapcsolván párnás kezeiket gyomruk felett, tartanak kenetteljes előadást a pesszimizmus hiú haszon­talanságáról és a vidám bölcselés egészséges voltáról… Terrorizálják a sötéten írókat is, mondván: hazudtok! hamisítjátok az életét – aszfalttal… És vannak esetek, amikor a poéta megrémül és csakugyan hazudni kezd – boldog emberekről. De az én történetem boldog emberekről – nem hazugság.

I.

Én is szegény ember vagyok, a rokonaim is jórészt szegény emberek, de ezek nem tartanak engem szegénynek és ha nem járok hozzájok, mindegyre azt mondják: „volnánk csak gazdagok!” Nem sok rokoni szeretet van bennem, de van annyi hiúság, hogy inkább eljárok, nehogy azt mondják, hogy a nyomorúságuk miatt kerülöm őket. Sőt tavaly négy hónapig egy unokatestvéremnél laktam, mert szemrehányást tett, hogy a hónapos szobája üres, bár vannak a fővárosban ember rokonai, akik eljönnének hozzá lakni, ha nem félnének a szegénységtől… (more…)

Szabó Lőrinc: Szerelmes erdő

19 május 2011
Erdő, te boldog! Óh, milliárd
vad mámor együtt, összezárt,
eleven tornyok, részegek,
egymásba habzó emeletek:
a fák virágpor-fellege
egyszerre mindnek gyönyöre:
be dús vagy, erdő, meztelen,
egyetemes, nagy szerelem!
Mint búvár a tengerbe, úgy
merülök beléd. Sehol külön
út,külön cél – Óh, hogy ölelik
egymást gyilkos gyökereid,
hogy repes a lomb! Ezer driád
önti szét kéj s harc varázslatát:
zöld husukban zölden zizeg a vér
és ami meghal, a többiben él,
tovább él, ujjong, akar, fenyeget –
Erdő, vedd, vidd az életemet! (more…)

Ady Endre: Finita…

19 május 2011

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?…
…Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret —
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!…

Kár, hogy kevés volt a közönség.
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert… (more…)

Kosztolányi Dezső: A húgomat a bánat eljegyezte

15 május 2011

A húgomat a bánat eljegyezte,
és most csak ül, szelíden, csöndben ül
virágai közt, mindig egyedül.
O is virág. Hervadt virág a lelke.
A húgomat a bánat eljegyezte.

Az ablakunk mellett csak vár szegény,
a szenvedés hajol szíve fölé,
s ha rózsa nyílik ki, nem az övé.

Csöndes, komoly hajfürtje a fején
szegényesen busong — fakulva s árván —
mint holt leányé, a koporsópárnán.
(more…)

Voltaire: Barátság

14 május 2011

A barátság, hallgatólagos szerződés két érzékeny és erényes ember között. Érzékenyt mondok, mert egy szerzetesben, egy magányos férfiban esetleg szemernyi gonoszság sincsen, mégsem ismeri meg a barátság érzését.
Erényest mondok, minthogy a gonoszoknak csak cinkosaik vannak, a kéjenceknek tivornyázó cimboráik, a haszonlesőknek üzlettársaik, a politikusok pártütőket toboroznak, a közönséges henyélőknek csupán kapcsolataik vannak, az uralkodóknak udvaroncaik; egyedül az erényes embernek vannak jó barátai.
Cethegus cinkosa volt Catilinának, Maecenas az udvaronca Octavianusnak, de Cicero barátja volt Atticusnak! Miben áll két gyöngéd és becsületes lélek szerződése? A kötelmek az érzékenység fokától, a kölcsönös szolgálatok számától és sok más egyébtől függően erősebbek, avagy gyengébbek …

Haydn- “Surprise” Symphony No.94 in G -Mov.1/4

14 május 2011

Henrich Heine: Ha van hozzá jó szemed

14 május 2011

Ha van hozzá jó szemed,
és a dalaimba nézel,
szép fiatal hölgyikét látsz
andalogni ott le és fel.

Ha van hozzá jó füled,
sóhaját is hallod ennek,
kacaját, dalát, s e hangok,
jaj neked, szívedre mennek.

Mert úgy fon be téged ő,
ahogy engem: szóval, szemmel.
Tavaszlázban bódorogsz majd
zöld erdőn, szerelmes ember.

(Nadányi Zoltán fordítása)

Arany János: Óh! Ne nézz rám…

14 május 2011

Oh! ne nézz rám oly sötéten
Pályatársa életemnek,
Mint midőn az őszi felleg
Húzza árnyékát a réten;
Nézz szelíden, nézz mosolyogva:
Férfié az élet gondja.

Bárha csügged hív barátod,
Nincs enyelgő tréfa nyelvén,
S a kemény sors vésze kelvén
Arcom elborulni látod:
A te szíved ez ne nyomja:
Férfié az élet gondja.

Dörgve hull a nagy zuhatag
Szirthez illik rémes árnyék;
De szelíd a rónatájék,
Zengve lejt a völgyi patak,
Mely a zöld virányt befolyja:
Férfié az élet gondja. (more…)

Nathaniel Hawthorne: Az anyajegy

14 május 2011

A múlt század második felében élt egy tudós, a természettudományok minden ágában rend­kívül járatos ember, aki nem sokkal történetünk kezdete előtt a lelki rokonszenv dolgában minden vegyi affinitásnál vonzóbb tapasztalatra tett szert. Laboratóriumát segédjének gond­jai­ra bízta, csinos arcáról letisztogatta a kemence füstjét, ujjairól lemosta a sav okozta foltokat, s rábírt egy gyönyörű nőt, hogy legyen a felesége. Azokban a napokban, amikor az elektro­mosságnak és a Természet más hasonló rejtelmeinek viszonylag még friss felfedezése, úgy látszott, a csodák világába nyit utat, nem ment ritkaságszámba, hogy a tudományok szeretete mélységében és lenyűgöző erejében vetélkedjen a szerelemmel. A magasabb rendű szellemi­ség, a képzelet, a lélek, sőt még a szív is kívánatos táplálékra lelhetett oly foglalatosságokban, amelyek – ahogyan ezt egyes buzgó rajongói hitték – a hatalmas emberi értelem egyik lépcső­fokáról a másikra hágnak, mígnem a gondolkodó felfedi az alkotóerő titkát, és talán új világokat is teremt magának. Nem tudjuk, hogy Aylmer is hitt-e ennyire az ember uralmában a Természet felett. De olyannyira fenntartás nélkül adta át magát a tudományos munkának, hogy attól semmiféle más szenvedély el nem téríthette. A két szenvedély közül a fiatal felesége iránti szerelme talán erősebbnek bizonyult, de csak olyképpen, hogy összefonódott a tudo­mányok iránti szeretetével, s ez utóbbinak erejét önnön erejével egyesítette. (more…)

Szűcs István: Évszakok

9 május 2011

Tavasszal itt a rét füvét
aprócska pontok pettyezik.
Kamilla nyílt, szagos mügét
mutat, mint szeplő ékszerit.
Odébb, az árok partfalán,
sárgán virít a gólyahír,
és lám, a pitypangbóbitán
pár feslő bimbó is kinyíl.

Aztán, ha végre itt a nyár,
kacéran ring a búzaföld.
A dús termés kaszásra vár,
fürj búvik meg a fű között.
Pacsirta fújja énekét
smaragdos-kéklő ég alatt.
Párává bontja tó vizét
tüzes hővel a nyári nap.

 

(more…)

József Attila: Kései sirató

8 május 2011

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál. (more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »