Monthly Archives: június 2011

Térey János: Protokoll

26 június 2011

A Protokoll akár egy valódi „True Story” is lehetne, hiszen a történet alapja egy napjainkban élő szingli negyvenes férfi útkeresése és belső vívódása, melyhez adott minden dramaturgiai kellék is: siker, pénz, kapcsolatok, gyönyörű nők, izgalom, intrika, némi erotikával fűszerezve.  Ez a korunk szellemében és nyelvén, igényesen megírt mai történet műfaját tekintve is különlegesnek számít a maga nemében, hiszen egy regényt olvashatunk versben elbeszélve. A mű kulcsfigurája Mátrai Ágoston, egy jó családból származó, művelt, sármos, biztos anyagi háttérrel rendelkező, jóképű, negyvenes, nőfaló „szingli” sok baráttal, aki az élet és Budapest minden finomságának avatott ismerője, aki nem mellékesen minisztériumi hivatalnok. (more…)

Szavazás és aforizma (2011.06.26. – 2011.07.10.)

26 június 2011

A fenti aforizmáról és a jelenlegi szavazásról mondhatod el véleményedet itt… (Ez a bejegyzés mindig fölül marad, de lejjebb a főoldalon a frissítés folyamatos. Lásd az alábbi bejegyzést…) (more…)

Accentus Samuel Barber Agnus Dei

26 június 2011

Gracián: A lélek bája

26 június 2011

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe.
Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele.
A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni.
Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad ami volt: erény.

Tóth Árpád: Isten oltó-kése

26 június 2011

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tiéd az én harcom,
És győztes távolba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.

Herczeg Ferenc: A színházi apa

26 június 2011

– Jó reggelt, öcsémuram! Csodálkozik, hogy ilyen korán már a Városligetben talál? Hja, én megmaradtam vidéki embernek. Öt éve lakom már Pesten, de azért mindig a tyúkokkal kelek… Minden reggel hideg vízben fürdöm, két órát sétálok, aztán bevágok egy marha­sze­letet… Nem szeretem a teát meg a kávét… Az nektek jó, paszomántos gyomrú fővárosiaknak.

– Hogy mikor járok hivatalba? Egyáltalában nem járok már. Majd bolond leszek, hogy havi ötven forintért firkáljak nekik! Előbb‑utóbb különben is baj lett volna belőle, mert biztosan inzultáltam volna a főnökömet… Úriember, akinek lelkéből nem halt ki minden önérzet, nem szolgálhat a székesfővárosnál.

– Nem tehetek róla, hogy ilyen kemény fából faragtak! Meghajolni, alkalmazkodni sohasem tudtam… Én nemesember vagyok, harminc esztendeig becsülettel szolgáltam királyomat és fölemelt fővel viselem rendjeleimet… Én nem engedek az elveimből, ha addig élek is!
– Köszönöm kérdését… Szegény leányom nagyon ideges és sokat sír. Az édesanyja pedig vigasztalja, ahogyan tőle telik…

– Hát nem hallotta, mi történt tegnap a Szitakötő bemutató előadásán? Szegény Ella játszotta Hangya úrfi szerepét. Óriási sikere volt! Nem azért mondom, mert az én leányom, de igazán túltett önmagán is… (more…)

Nathaniel Hawthorne: Wakefield

26 június 2011

Emlékszem, valami régi magazinban vagy újságban olvastam egy férfi igaznak mondott történetét; a férfi – nevezzük Wakefieldnek – hosszú időre elhagyta a feleségét. Maga a tény, így elvonatkoztatva, egyáltalán nem szokatlan, és el sem ítélhető, mint csúnya vagy képtelen cselekedet. Mindazonáltal, bár korántsem a legsúlyosabb, talán a legkülönösebb feljegyzett példája ez a házastársi vétségnek, és hozzá olyan szeszélyes lépés, amire aligha akad még példa az emberi furcsaságok tárházában. A házaspár Londonban élt. A férj, azzal az ürüggyel, hogy elutazik valahová, a házával szomszédos utcába költözött, és anélkül, hogy felesége vagy barátai hallottak volna felőle, az önkéntes száműzetést magyarázó bárminemű indok nélkül itt élt majd húsz évig. Ez idő alatt régi otthonát mindennap és a magányos Wake­fieldnét gyakorta látta. A boldog házasélet ily hosszú megszakítása után, mikor már biztosra vették a halálát, hagyatékán megosztoztak, nevét elfeledték, és felesége réges-régen beletörő­dött a lombhullató özvegységbe – Wakefield egy este, akárha egyetlen napig lett volna távol, csöndesen belépett az ajtón, és visszaváltozott szerető hitvessé haláláig. (more…)

Leconte de Lisle: A tiszta menny alatt

26 június 2011

A tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át,
a reggel, mely virít, mint égi rózsafa,
hinti a csillogó lombokra illatárját,
ahol a fák hegyén sok fészek bontja szárnyát,
és zengi torkaik szerelmes, telt szava a reggelt,
mely virít, mint égi rózsafa,
a tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át.

Csöpögve csöppre csöpp, száz csermely habja szánt
a csiszolt köveken aranyló hangjegyekkel,
könnyelmü csókjaik becézik egyaránt
a kardvirágot és liljomot, timiánt,
és hallgatja az őz, kit fölkeltett a reggel,
hogy csiszolt köveken aranyló hangjegyekkel,
csöpögve csöppre csöpp, száz csermely habja szánt.

Hol ösvény kanyarog a bűvös messzeségbe,
és zengő szél nevet hűs bokrok oldalán,
lágy pára kéklik és eloszlik, száll az égre
kar karban, hajnali, még nedves fényben égve,
lassan ballagnak át a férfi meg a lány,
hol zengő szél nevet hűs bokrok oldalán,
és ösvény kanyarog a bűvös messzeségbe. (more…)

Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem…

22 június 2011

Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Acélkerék is megkopik,
Hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
Nem fogja be a rozsda sem,
Csiszolja minden mozdulat,
S forog, forog ezüstösen.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Nem adnak ingyen semmit ám,
Voltak keserves napjaim,
És rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
Bizony egyet-mást tenni kell,
Legalább így az életem
Nem múlt el csip-csup semmivel.
(more…)

Smile – Charlie Chaplin

19 június 2011

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

19 június 2011

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem? (more…)

Jaroslav Hašek: Eljegyzés a családunkban

19 június 2011

(Egy derék kis legény naplójából)

Mindig nagy gondban voltunk a néném, Lidka miatt, mivelhogy már többször kimaradt éjszakára férfiakkal, akik megkérték a mamát, hogy Lidka rövid időre kiruccanhasson velük. Egyszer betoppant egy fölöttébb rendes, derék tisztviselő, Syrovátko úr, odaállt a mama meg a papa elé, és igen szépen kérte őket, engedjék vele Lidkát kirándulni. Folyton fújta az orrát, s hajtogatta, hogy teljességgel tisztességes ember és tiszta jellem. A mama bólintott, hogy no jó, menjenek csak, de Lidka nyolc órára otthon legyen, mert ő bizony nem melegíti meg kétszer a vacsoráját, meg különben sem illik későn hazajárni, mert egy leány könnyen hírbe kerülhet. Erre Syrovátko úr ismét fújni kezdte az orrát, és erősködött, hogy ő tisztességes ember, nem pedig holmi szoknyapecér. (more…)

Gyarmathy Zsigáné: Erzsike madara

19 június 2011

I.

Erzsike három éves. Lenszőke a haja, lenvirágkék a szeme, cseresnyepiros az ajka és van neki egy sárga üvegből való kis madara. De az a kis madár nem tud úgy csicseregni, mint a kalitkában levő sárga kanári, pedig Erzsike egyre biztatja:

– Na, énekelj már te is, mert Ejzsike úgy szejeti!

És a sárga üvegből való madár még sem énekel.

Erzsike ekkor elhatározza, hogy iskolába adja a madarát.

Tudja ő, hogy ott szoktak tanulni; látott nagy gyermekeket, lehettek már 6-7 évesek is, hogy mentek az iskolába megtanulni azt, a mit még nem tudtak.

Na hát!… Szép csendesen oda húz egy széket a kalitkához, rája kapaszkodik, kinyitja a kalitka ajtaját:

– Na, jó kanári, tanítsd meg az Ejzsite madaját énekelni, adok érette cukrot, pipehúrt! – És beteszi a madarát; de elébb meghagyja neki, hogy jól tanuljon. (more…)

Félicien Joseph Victor Rops a belga szimbolizmus mestere

19 június 2011

Félicien Joseph Victor Rops a belga szimbolizmus mestere

(Namur, 1833. július 7. – Corbeil-Essonnes (Franciaország), 1898. augusztus 23.)

Zichy Mihály barátja, aki már 1863 körül magyar ősöket kreált magának, ezzel magyarázva vad, korlátozást nem tűrő, öntörvényű életét és művészetét, amely a kor polgári társadalmának szemében megbotránkozást keltett, aki 1879-es magyarországi látogatásakor az alábbiakat mondotta magáról:

„Én a Sztyeppe fia vagyok, és a Puszta lovainak tág orrlukaival születtem, ahogy a síkságon száguldanak a széllel, ott, a Tisza mentén”

Elbűvölte a puszta végtelen tágassága, a vad Alföld, cigányok kötöttségek nélküli élete, és zenéje. Élményeit egy írott-rajzolt útikönyvben, a „Magyar Ropsodiák” albumában akarta megjelentetni.

Rops belga ősöktől született Namurben. Brüsszelben folytat jogi tanulmányokat, itt kezd karikatúrákat készíteni egyetemi kiadványok számára, majd 1856-ban megalapítja saját szatirikus lapját, az Uylenspiegelt, amelyben közli karikatúráit (Nadar 1856). Nagy méretű litográfiákon és rajzokon fogalmazza meg a politikai és a társadalmi élet visszásságait (Waterloo-érem 1858, Halálbüntetés 1859, A rend uralkodik Varsóban 1863 körül). Művészetére az első nagy hatást Gustave Courbet realizmusa teszi. Hitvallása: “Egészen egyszerűen azt akarom visszaadni, amit az idegeimmel érzek és a szememmel látok.” E korszakának legismertebb műve az Egy vallon temetés (1863). (more…)

József Attila: Osztás után

16 június 2011

A kártya ki van osztva. Reszketünk,
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámák jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.

Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?!
Mint mozdulatlan csillagok az égen,
változhatatlan rajzunk, jellemünk.

Vörösek és feketék, vérben, gyászban,
fényesre lakkozottan, lámpalázban
így kell kinek-kinek sorsára várni,

hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk,
a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk,
ki tudja-e a végzet licitálni.

1935. ápr.

Következő oldal »