Daily Archives: 2011. június 5. vasárnap

KERESZTURY DEZSŐ: MINDIG VELEM VAGY

5 június 2011

Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek; újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.

Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg színéből, szád izéből,
ölelésedből, csípőd halk ívéből
újrateremtelek

Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a víz, színéről
szemed néz vissza rám.
(more…)

Baranyi Ferenc: Nézni

5 június 2011

Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással. (more…)

József Attila: Keresek valakit

5 június 2011

Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre sohase leltem,
zokog a lelkem.

Keresek Valakit, s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
s nem tudom ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
keresek valakit a Végtelenbe,
loholok egyre.

Könnyeim csorognak – majd kiapadnak:
vággyal magukkal messzebb ragadnak –
majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
szemem csukódik, semmit se látok –
akkor megállok.

Lelkem elröppen Végtelenbe,
tovább nem vágyom arra az egyre,
a Végtelenbe.

Ady Endre: Élni, míg élünk

5 június 2011

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy.

Igen: élj türelemmel,
Igen: hallgass, ha fáj.
Várd meg, hogy jőjjön a nagy professzor:
Halál.

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Eötvös Károly: A világ legszebb vidéke

5 június 2011

Mikor Meszesgyörök irányába értünk, ahol az út északra fordul, a nap már nyugodni készült. Sugarait még teljes erővel ontá az előttünk elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piros­lani kezdtek. S a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, amelyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott.

A szigligeti öböl mosolyog előttem. Legnagyobb öble a Balatonnak. Badacsony félszigetként dől rá a Balatonra. Napkelet felé, ahol megálltam a meszesgyöröki fokon, egyhelyütt Bada­csony zárja el a messzelátást. Balfelől nyúlik be a szigligeti öböl messze mélyen félmérföldnyi távolságra.

Az öbölre völgy nyílik. A Lesence és Tapolca patakok völgye. Amaz az öböl közepén, emez Szigliget mellett ömleszti malomhajtó, dalteremtő vizeit a Balatonba. Mögöttem egy fekete hegylánc, föl egyenesen észak felé, Sümeg felé, az uzsai völgy felé. Ez a Feketehegy és Sár­kány­erdő. Oldala tele falvakkal, a falvak közt csárdák, puszták, tanyaépületek, malmok fehér­lenek. E hegylánc a Lesence völgy és szigligeti öböl napnyugoti oldala. Fönt északon a Haláp hegye zárja el a látást. A földalatti örök tüzek alkották meg ezt a hegyet is. E hegy is kúp, mint testvérjei, mintha ez is egyedül állana a síkon. De csúcsa egyenesre, van lemetszve, mintha isten keze ollóval nyeste volna egyenesre. Több testvérje nincs is ezen a vidéken. Egyetlen ikertestvére messze szakadt tőle, a Kemenesaljára. Ez a Ság hegye, de ide most nem látszik. (more…)

Eça de Queirós: Egy szőke lány különcségei

5 június 2011

I.

Avval kezdte, hogy az ő esete egyszerű – s hogy Macário-nak hívják…

El kell mondanom, hogy Minho tartomány egy vendégfogadójában ismertem meg ezt a férfiút. Magas, testes ember volt: koponyáján jókora sima, kopasz folt fénylett, körülötte gyéren meredező, ősz tincsekkel, de fekete szemének – noha ráncos táskák, sárgás karikák övezték – különlegesen tiszta és egyenes pillantása volt a szarukeretes, kerek szemüveg mögött. Simára borotválta kiugró, határozott vonalú állát. Hátul csattal összefogott, fekete szatén nyakkendőt hordott; és csontszínű, hosszú kabátot, amelyhez szoros kabátujjak tartoztak, visszahajtott, pamutbársony kézelőkkel. Selyem mellényének mély kivágásából, ahol megcsillant egy régi lánc is, hímzett ing puha redői bukkantak elő.

Szeptember volt; egyre korábban esteledett, és a látványosan leszálló sötétség száraz, csípős hideget hozott magával. Postakocsin érkeztem, fáradtan, éhesen, dideregve skarlátcsíkos felöltőmben. (more…)

Paul la Cour : Két otthon

5 június 2011

Lépteim könnyűek:
alig érintem a füvet.
eljönnöm ide, a kezdet hajnalához
egyszerre volt könnyű s nehéz.
Elkísért ide az erdő, s a madarak
szép áriákkal itatták fülem.
A csend nyelvét az esőktől tanultam,
száram viharokban edződött.
A tenger-ringástól születtem újra,
rímek fakadtak gyenge számon.
Szemem sötét járatokba veszett bele.
Kezem a szeretet fonala vezeti előre.
Haragom vizeket választ szét.
Örömem könnyebb létű, mint a fény vagy árnyék.
Két otthonom van.
Élek a végső napok szigorúságában.
Élek valami titokzatos boldogságban.

ford: Sulyok Vince

Márai Sándor: Június

5 június 2011

E hetekben, csendesen, utazni kezdek.

Már nem szeretek messzire utazni. Már csak bensőségesen szeretek utazni. Néhány év előtt, ha megszállott az elképzelés, még nem adtam alább, mint Bombay vagy Kína. Mint egészen közeli útszél vagy úti cél, melyre ásítva gondoltam, San Francisco lebegett szemeim előtt. De most már csak lassan szeretek utazni, nagyon lassan. Nem fontos, hogy a vonat haladjon. Az a fontos, hogy én haladjak. Ez sokkal nehezebb.

Goethe szerint a megérkezés sem fontos. Csak az utazás fontos, ez a lebegés, két állapot, az otthon és a végtelen, a meghitt és a veszélyes között. Júniusban mindig újra utazni kezdek, óvatosan és megfontoltan, Scott kapitány körültekintésével, s oly gyanakodva, ahogy a lábadozó járni tanul. Néha csak a szomszéd utcába utazom, portakaróval, sétabottal és kézitáskával. Felébredek az idegen szobában, s a változás csodálatos kalandját bámulom, pislogó szemekkel, megrendülten és alázatosan. Egy idegen szekrény tud oly rendkívüli lenni, mint Bagdad. A világ bennünk van. Időnként el kell indulni feléje. (more…)