Daily Archives: 2011. június 12. vasárnap

Szavazás és aforizma (2011.06.12. – 2011.06.26.)

12 június 2011

A fenti aforizmáról és a jelenlegi szavazásról mondhatod el véleményedet itt… (Ez a bejegyzés mindig fölül marad, de lejjebb a főoldalon a frissítés folyamatos. Lásd az alábbi bejegyzést…) (more…)

Chopin – Nocturno en si bemol menor Op 9 Nº 1

12 június 2011

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének

12 június 2011

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

Gorkij: Világtalanok éneke

12 június 2011

Egyszer, egy nyári estén, a városszéli keskeny, görbe utcákon, vénségtől roskadozó, alacsony házikók között bolyongva, benéztem egy kocsma nyitott ajtaján, és elámultam: sokan ültek odabenn, de néma csendben.

Szemügyre vettem a kocsmát – girbegurba padlójú, roggyant mennyezetű kis szoba volt; félhomályában bozontos fejeket, öv nélküli katonaingeket, elnyűtt cipőket és csupasz lábakat láttam, és a sarokban, egy asztalka mellett, öt-hat embert, szorosan összebúvó csoportban. Valamelyikük rekedtes, tömör hangon éppen azt mondta:

– Mifelénk nem olyan ám a nyárfa, mint tinálatok, hanem sudáregyenes, akár a gyertya az ikon előtt…

Átléptem a küszöböt – egy-két ember futó pillantást vetett rám, aztán némán elfordult, arra, ahol az a hang megszólalt. Az öreg kocsmáros, aki a söntéspult mögött üldögélt, nesztelenül felállt a közeledtemre; csöndesen egy üveg sört kértem tőle. (more…)

Gárdonyi Géza: Virradat előtt

12 június 2011

Sok az utas az éjjeli vonaton. Pedig olyan hosszú, hogy végét se látni.

– Kalauz! Hová ülhetünk?

– Mingyán kérem: most csatolnak három kocsit. Tessék majd ott hátul: ki hova fér.

A vonat már negyedórája áll. Nekem jó helyem volna, de kereskedőféle emberek az utazó-társaim. Aludni akkor se lehetne tőlük, ha el lehetne helyezkedni a fülkében: beszédes nép az efféle. Máskor mulatok is rajtok, most azonban szomorít a beszélgetésük.

A háború szerencséseiről locsog a szó, mióta csak Pestről elindultunk, tehát már harmadik órája. A szerencsésekről beszélgetnek, a csodálat és irigylés hangján. A szállítókról, élelme­zőkről, vállalkozókról, nagy eladási alkalmak meglesőiről és elzsákmányolóiról. Szóval: az üzleti zsenikről, akik kezében minden rézfillér arannyá változott a háború folyamán.

No énnálam fordítva történt: ami kis nyaraló vagyont nagyidőkön át összekuporgattam, a há­bo­­rúnak mingyárt az első szele elvitte. Drága szép részvénypapírosaim, életem munkásságán­ak apró kis félrerakosgatott gyümölcsei! Azoknak a kuponjaiból vehettem magamnak eddig minden nyáron egy kis levegőt és árnyékot, télen meg egy kis napfényt és tengerillatos meleget. Isten veled Tátra, Riviéra, Egyiptom! Aki tudja, mit jelent ez három szó a hivatal porában élő emberféregnek, megérti, mért könnyezem én meg ezt a háborút! (more…)

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

12 június 2011

Egy csúnya, ám de rendkívül művelt házmester, egy gazdag családba született koravén 12 éves, és egy „outsider” japán, a főszereplője Muriel Barbery legújabb regényének. A Casablancában született írónő második regénye mesterien mutatja be az álcázás magasiskoláját, érdekesen, szórakoztatóan, frivolan lebilincselő stílusban.

Párizs, Grenelle utca 7, egy magánpalota, nagypolgári luxuslakásokkal. Olyan hely ez, ahonnan 27 éve nem költözött el senki, és ahol alap sznobnak lenni, mert ebben a közegben csak a külsőségek dominálnak. Aztán meghal valaki, és a beköltöző új lakó, aki nem mellesleg japán, és aki átlát a szitán, jól megkavarva az eseményeket, felbolygatva ezzel hőseink eddig jól álcázott életét, és aki kultúrájából, és mentalitásából adódóan elindítja a változások lavináját.

Ebben a közegben dolgozik immár 27 éve Renée, az ötvenes éveiben járó, csúnya kövér, tyúkszemes házmesternő, aki szegény sorból származik, aki alig járt iskolába, de rendkívüli intelligenciájának köszönhetően nagyon sokat olvas, mindennek utána jár, ezáltal roppant műveltségre tett szert. Műveltsége magaslatairól lenézi a gazdag sznob lakók felületes életét. Kedvencei az orosz írók, a holland festők, a japán filmesek, és a filozófia, de nem veti meg az igényesebb kommersz filmeket sem. Reggel felveszi a nem túl barátságos, ám de udvarias házmesternő álarcát, akit nem kedvelnek ugyan, de eltűrnek, mert a munkáját maradéktalanul ellátja. (more…)

Federico García Lorca: A terecske balladája

12 június 2011
Csendes éjszakában
gyermekdal,
zsibongás:
üde patakocska,
tisztavizü forrás!

A gyermekek:

 

Mi van a szivedben,
ünneplő szivedben?

Én:

 

Csengő-bongó harangszó,
mely elveszett a ködben.

A gyermekek:

 

Lám, itthagysz dalostól
a kis piacocskán.
Üde patakocska,
tisztavizü forrás!

Mi van a kezedben?
a tavaszt hozod tán? (more…)