Daily Archives: 2011. június 16. csütörtök

József Attila: Osztás után

16 június 2011

A kártya ki van osztva. Reszketünk,
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámák jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.

Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?!
Mint mozdulatlan csillagok az égen,
változhatatlan rajzunk, jellemünk.

Vörösek és feketék, vérben, gyászban,
fényesre lakkozottan, lámpalázban
így kell kinek-kinek sorsára várni,

hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk,
a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk,
ki tudja-e a végzet licitálni.

1935. ápr.

Döbrentei Kornél: Búcsú a Tengertől

16 június 2011

Mit sem ér, ha tavat, tengert tapodva már nem lépkedek,
Rabul táj nem ejt, ülök háttal a kajüt ablaknak,
Nem érdekel, merre vonulnak a Dinári hegyek,
Hogy a tenger habjai merre baktatnak,
Mit sem ér, ha az ember már nem is fülel
És nem érti meg a holdkóros álmú apály, dagály mit üzen,
Ha nem szippantja be a tenger testének izgató illatát,
És inkább temetőkbe, gyászolók közé látogat el
És nem az aranykoszorús Napba néz, ha feketét akarni lát,
Ha a mélységbe múlva nem igazgyöngy leszek,
De hamis szerzetek talmi ékszere,
Akár okos sertések, segítsetek…!

 

Hamar- nagy alkonyi virradóra
Fölriadsz, verejték lepte homlokod körül
Felzaklatott sirályok raja csapong,
Vélt babérkoszorúd hervadása pontosabb, mint a homokóra,
Létporladás, minden nedvnek sárig örül,
Ez lenne a tenger, az apályig visszavonult?
Fövenyén az Írás eltűnik visszavonhatatlanul,
Véred-hízlalta babérlevelek,
Emléke forrón beléd vörösödő sebhelyek,
A szomj oldhatatlan kristályai kiütnek rajtad vadul
Kiszálkásodott durva sodronykötél
Kátrányos lében tartósítva konokul fölél
És amíg kikényszerül az irgalmatlan só,
Önhabzó nyáladban elrohasztja nyelved a szó. (more…)