Daily Archives: 2011. június 19. vasárnap

Smile – Charlie Chaplin

19 június 2011

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

19 június 2011

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem? (more…)

Jaroslav Hašek: Eljegyzés a családunkban

19 június 2011

(Egy derék kis legény naplójából)

Mindig nagy gondban voltunk a néném, Lidka miatt, mivelhogy már többször kimaradt éjszakára férfiakkal, akik megkérték a mamát, hogy Lidka rövid időre kiruccanhasson velük. Egyszer betoppant egy fölöttébb rendes, derék tisztviselő, Syrovátko úr, odaállt a mama meg a papa elé, és igen szépen kérte őket, engedjék vele Lidkát kirándulni. Folyton fújta az orrát, s hajtogatta, hogy teljességgel tisztességes ember és tiszta jellem. A mama bólintott, hogy no jó, menjenek csak, de Lidka nyolc órára otthon legyen, mert ő bizony nem melegíti meg kétszer a vacsoráját, meg különben sem illik későn hazajárni, mert egy leány könnyen hírbe kerülhet. Erre Syrovátko úr ismét fújni kezdte az orrát, és erősködött, hogy ő tisztességes ember, nem pedig holmi szoknyapecér. (more…)

Gyarmathy Zsigáné: Erzsike madara

19 június 2011

I.

Erzsike három éves. Lenszőke a haja, lenvirágkék a szeme, cseresnyepiros az ajka és van neki egy sárga üvegből való kis madara. De az a kis madár nem tud úgy csicseregni, mint a kalitkában levő sárga kanári, pedig Erzsike egyre biztatja:

– Na, énekelj már te is, mert Ejzsike úgy szejeti!

És a sárga üvegből való madár még sem énekel.

Erzsike ekkor elhatározza, hogy iskolába adja a madarát.

Tudja ő, hogy ott szoktak tanulni; látott nagy gyermekeket, lehettek már 6-7 évesek is, hogy mentek az iskolába megtanulni azt, a mit még nem tudtak.

Na hát!… Szép csendesen oda húz egy széket a kalitkához, rája kapaszkodik, kinyitja a kalitka ajtaját:

– Na, jó kanári, tanítsd meg az Ejzsite madaját énekelni, adok érette cukrot, pipehúrt! – És beteszi a madarát; de elébb meghagyja neki, hogy jól tanuljon. (more…)

Félicien Joseph Victor Rops a belga szimbolizmus mestere

19 június 2011

Félicien Joseph Victor Rops a belga szimbolizmus mestere

(Namur, 1833. július 7. – Corbeil-Essonnes (Franciaország), 1898. augusztus 23.)

Zichy Mihály barátja, aki már 1863 körül magyar ősöket kreált magának, ezzel magyarázva vad, korlátozást nem tűrő, öntörvényű életét és művészetét, amely a kor polgári társadalmának szemében megbotránkozást keltett, aki 1879-es magyarországi látogatásakor az alábbiakat mondotta magáról:

„Én a Sztyeppe fia vagyok, és a Puszta lovainak tág orrlukaival születtem, ahogy a síkságon száguldanak a széllel, ott, a Tisza mentén”

Elbűvölte a puszta végtelen tágassága, a vad Alföld, cigányok kötöttségek nélküli élete, és zenéje. Élményeit egy írott-rajzolt útikönyvben, a „Magyar Ropsodiák” albumában akarta megjelentetni.

Rops belga ősöktől született Namurben. Brüsszelben folytat jogi tanulmányokat, itt kezd karikatúrákat készíteni egyetemi kiadványok számára, majd 1856-ban megalapítja saját szatirikus lapját, az Uylenspiegelt, amelyben közli karikatúráit (Nadar 1856). Nagy méretű litográfiákon és rajzokon fogalmazza meg a politikai és a társadalmi élet visszásságait (Waterloo-érem 1858, Halálbüntetés 1859, A rend uralkodik Varsóban 1863 körül). Művészetére az első nagy hatást Gustave Courbet realizmusa teszi. Hitvallása: “Egészen egyszerűen azt akarom visszaadni, amit az idegeimmel érzek és a szememmel látok.” E korszakának legismertebb műve az Egy vallon temetés (1863). (more…)