Daily Archives: 2011. június 26. vasárnap

Térey János: Protokoll

26 június 2011

A Protokoll akár egy valódi „True Story” is lehetne, hiszen a történet alapja egy napjainkban élő szingli negyvenes férfi útkeresése és belső vívódása, melyhez adott minden dramaturgiai kellék is: siker, pénz, kapcsolatok, gyönyörű nők, izgalom, intrika, némi erotikával fűszerezve.  Ez a korunk szellemében és nyelvén, igényesen megírt mai történet műfaját tekintve is különlegesnek számít a maga nemében, hiszen egy regényt olvashatunk versben elbeszélve. A mű kulcsfigurája Mátrai Ágoston, egy jó családból származó, művelt, sármos, biztos anyagi háttérrel rendelkező, jóképű, negyvenes, nőfaló „szingli” sok baráttal, aki az élet és Budapest minden finomságának avatott ismerője, aki nem mellékesen minisztériumi hivatalnok. (more…)

Szavazás és aforizma (2011.06.26. – 2011.07.10.)

26 június 2011

A fenti aforizmáról és a jelenlegi szavazásról mondhatod el véleményedet itt… (Ez a bejegyzés mindig fölül marad, de lejjebb a főoldalon a frissítés folyamatos. Lásd az alábbi bejegyzést…) (more…)

Accentus Samuel Barber Agnus Dei

26 június 2011

Gracián: A lélek bája

26 június 2011

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe.
Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele.
A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni.
Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad ami volt: erény.

Tóth Árpád: Isten oltó-kése

26 június 2011

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tiéd az én harcom,
És győztes távolba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.

Herczeg Ferenc: A színházi apa

26 június 2011

– Jó reggelt, öcsémuram! Csodálkozik, hogy ilyen korán már a Városligetben talál? Hja, én megmaradtam vidéki embernek. Öt éve lakom már Pesten, de azért mindig a tyúkokkal kelek… Minden reggel hideg vízben fürdöm, két órát sétálok, aztán bevágok egy marha­sze­letet… Nem szeretem a teát meg a kávét… Az nektek jó, paszomántos gyomrú fővárosiaknak.

– Hogy mikor járok hivatalba? Egyáltalában nem járok már. Majd bolond leszek, hogy havi ötven forintért firkáljak nekik! Előbb‑utóbb különben is baj lett volna belőle, mert biztosan inzultáltam volna a főnökömet… Úriember, akinek lelkéből nem halt ki minden önérzet, nem szolgálhat a székesfővárosnál.

– Nem tehetek róla, hogy ilyen kemény fából faragtak! Meghajolni, alkalmazkodni sohasem tudtam… Én nemesember vagyok, harminc esztendeig becsülettel szolgáltam királyomat és fölemelt fővel viselem rendjeleimet… Én nem engedek az elveimből, ha addig élek is!
– Köszönöm kérdését… Szegény leányom nagyon ideges és sokat sír. Az édesanyja pedig vigasztalja, ahogyan tőle telik…

– Hát nem hallotta, mi történt tegnap a Szitakötő bemutató előadásán? Szegény Ella játszotta Hangya úrfi szerepét. Óriási sikere volt! Nem azért mondom, mert az én leányom, de igazán túltett önmagán is… (more…)

Nathaniel Hawthorne: Wakefield

26 június 2011

Emlékszem, valami régi magazinban vagy újságban olvastam egy férfi igaznak mondott történetét; a férfi – nevezzük Wakefieldnek – hosszú időre elhagyta a feleségét. Maga a tény, így elvonatkoztatva, egyáltalán nem szokatlan, és el sem ítélhető, mint csúnya vagy képtelen cselekedet. Mindazonáltal, bár korántsem a legsúlyosabb, talán a legkülönösebb feljegyzett példája ez a házastársi vétségnek, és hozzá olyan szeszélyes lépés, amire aligha akad még példa az emberi furcsaságok tárházában. A házaspár Londonban élt. A férj, azzal az ürüggyel, hogy elutazik valahová, a házával szomszédos utcába költözött, és anélkül, hogy felesége vagy barátai hallottak volna felőle, az önkéntes száműzetést magyarázó bárminemű indok nélkül itt élt majd húsz évig. Ez idő alatt régi otthonát mindennap és a magányos Wake­fieldnét gyakorta látta. A boldog házasélet ily hosszú megszakítása után, mikor már biztosra vették a halálát, hagyatékán megosztoztak, nevét elfeledték, és felesége réges-régen beletörő­dött a lombhullató özvegységbe – Wakefield egy este, akárha egyetlen napig lett volna távol, csöndesen belépett az ajtón, és visszaváltozott szerető hitvessé haláláig. (more…)

Leconte de Lisle: A tiszta menny alatt

26 június 2011

A tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át,
a reggel, mely virít, mint égi rózsafa,
hinti a csillogó lombokra illatárját,
ahol a fák hegyén sok fészek bontja szárnyát,
és zengi torkaik szerelmes, telt szava a reggelt,
mely virít, mint égi rózsafa,
a tiszta menny alatt, hol fürge fecske száll át.

Csöpögve csöppre csöpp, száz csermely habja szánt
a csiszolt köveken aranyló hangjegyekkel,
könnyelmü csókjaik becézik egyaránt
a kardvirágot és liljomot, timiánt,
és hallgatja az őz, kit fölkeltett a reggel,
hogy csiszolt köveken aranyló hangjegyekkel,
csöpögve csöppre csöpp, száz csermely habja szánt.

Hol ösvény kanyarog a bűvös messzeségbe,
és zengő szél nevet hűs bokrok oldalán,
lágy pára kéklik és eloszlik, száll az égre
kar karban, hajnali, még nedves fényben égve,
lassan ballagnak át a férfi meg a lány,
hol zengő szél nevet hűs bokrok oldalán,
és ösvény kanyarog a bűvös messzeségbe. (more…)