Monthly Archives: június 2011

Döbrentei Kornél: Búcsú a Tengertől

16 június 2011

Mit sem ér, ha tavat, tengert tapodva már nem lépkedek,
Rabul táj nem ejt, ülök háttal a kajüt ablaknak,
Nem érdekel, merre vonulnak a Dinári hegyek,
Hogy a tenger habjai merre baktatnak,
Mit sem ér, ha az ember már nem is fülel
És nem érti meg a holdkóros álmú apály, dagály mit üzen,
Ha nem szippantja be a tenger testének izgató illatát,
És inkább temetőkbe, gyászolók közé látogat el
És nem az aranykoszorús Napba néz, ha feketét akarni lát,
Ha a mélységbe múlva nem igazgyöngy leszek,
De hamis szerzetek talmi ékszere,
Akár okos sertések, segítsetek…!

 

Hamar- nagy alkonyi virradóra
Fölriadsz, verejték lepte homlokod körül
Felzaklatott sirályok raja csapong,
Vélt babérkoszorúd hervadása pontosabb, mint a homokóra,
Létporladás, minden nedvnek sárig örül,
Ez lenne a tenger, az apályig visszavonult?
Fövenyén az Írás eltűnik visszavonhatatlanul,
Véred-hízlalta babérlevelek,
Emléke forrón beléd vörösödő sebhelyek,
A szomj oldhatatlan kristályai kiütnek rajtad vadul
Kiszálkásodott durva sodronykötél
Kátrányos lében tartósítva konokul fölél
És amíg kikényszerül az irgalmatlan só,
Önhabzó nyáladban elrohasztja nyelved a szó. (more…)

Kamarás Klára: Leszünk-e…?

15 június 2011

Leszünk- e még, mint gyermekek fehérek
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár ?
Most minden árnyék, végtelen mocsár,
határa nincs a földnek és az égnek.
Leszünk-e még, mint a gyermekek fehérek?

Ha majd a vágy emléke is csak emlék,
és csendben tovaszáll a szerelem,
mondd, néha mégis megfogod kezem?
Lesz szép szavad … virág, mit vízbe tennék,
ha majd a vágy emléke is csak emlék …?

Szavazás és aforizma (2011.06.12. – 2011.06.26.)

12 június 2011

A fenti aforizmáról és a jelenlegi szavazásról mondhatod el véleményedet itt… (Ez a bejegyzés mindig fölül marad, de lejjebb a főoldalon a frissítés folyamatos. Lásd az alábbi bejegyzést…) (more…)

Chopin – Nocturno en si bemol menor Op 9 Nº 1

12 június 2011

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének

12 június 2011

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

Gorkij: Világtalanok éneke

12 június 2011

Egyszer, egy nyári estén, a városszéli keskeny, görbe utcákon, vénségtől roskadozó, alacsony házikók között bolyongva, benéztem egy kocsma nyitott ajtaján, és elámultam: sokan ültek odabenn, de néma csendben.

Szemügyre vettem a kocsmát – girbegurba padlójú, roggyant mennyezetű kis szoba volt; félhomályában bozontos fejeket, öv nélküli katonaingeket, elnyűtt cipőket és csupasz lábakat láttam, és a sarokban, egy asztalka mellett, öt-hat embert, szorosan összebúvó csoportban. Valamelyikük rekedtes, tömör hangon éppen azt mondta:

– Mifelénk nem olyan ám a nyárfa, mint tinálatok, hanem sudáregyenes, akár a gyertya az ikon előtt…

Átléptem a küszöböt – egy-két ember futó pillantást vetett rám, aztán némán elfordult, arra, ahol az a hang megszólalt. Az öreg kocsmáros, aki a söntéspult mögött üldögélt, nesztelenül felállt a közeledtemre; csöndesen egy üveg sört kértem tőle. (more…)

Gárdonyi Géza: Virradat előtt

12 június 2011

Sok az utas az éjjeli vonaton. Pedig olyan hosszú, hogy végét se látni.

– Kalauz! Hová ülhetünk?

– Mingyán kérem: most csatolnak három kocsit. Tessék majd ott hátul: ki hova fér.

A vonat már negyedórája áll. Nekem jó helyem volna, de kereskedőféle emberek az utazó-társaim. Aludni akkor se lehetne tőlük, ha el lehetne helyezkedni a fülkében: beszédes nép az efféle. Máskor mulatok is rajtok, most azonban szomorít a beszélgetésük.

A háború szerencséseiről locsog a szó, mióta csak Pestről elindultunk, tehát már harmadik órája. A szerencsésekről beszélgetnek, a csodálat és irigylés hangján. A szállítókról, élelme­zőkről, vállalkozókról, nagy eladási alkalmak meglesőiről és elzsákmányolóiról. Szóval: az üzleti zsenikről, akik kezében minden rézfillér arannyá változott a háború folyamán.

No énnálam fordítva történt: ami kis nyaraló vagyont nagyidőkön át összekuporgattam, a há­bo­­rúnak mingyárt az első szele elvitte. Drága szép részvénypapírosaim, életem munkásságán­ak apró kis félrerakosgatott gyümölcsei! Azoknak a kuponjaiból vehettem magamnak eddig minden nyáron egy kis levegőt és árnyékot, télen meg egy kis napfényt és tengerillatos meleget. Isten veled Tátra, Riviéra, Egyiptom! Aki tudja, mit jelent ez három szó a hivatal porában élő emberféregnek, megérti, mért könnyezem én meg ezt a háborút! (more…)

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

12 június 2011

Egy csúnya, ám de rendkívül művelt házmester, egy gazdag családba született koravén 12 éves, és egy „outsider” japán, a főszereplője Muriel Barbery legújabb regényének. A Casablancában született írónő második regénye mesterien mutatja be az álcázás magasiskoláját, érdekesen, szórakoztatóan, frivolan lebilincselő stílusban.

Párizs, Grenelle utca 7, egy magánpalota, nagypolgári luxuslakásokkal. Olyan hely ez, ahonnan 27 éve nem költözött el senki, és ahol alap sznobnak lenni, mert ebben a közegben csak a külsőségek dominálnak. Aztán meghal valaki, és a beköltöző új lakó, aki nem mellesleg japán, és aki átlát a szitán, jól megkavarva az eseményeket, felbolygatva ezzel hőseink eddig jól álcázott életét, és aki kultúrájából, és mentalitásából adódóan elindítja a változások lavináját.

Ebben a közegben dolgozik immár 27 éve Renée, az ötvenes éveiben járó, csúnya kövér, tyúkszemes házmesternő, aki szegény sorból származik, aki alig járt iskolába, de rendkívüli intelligenciájának köszönhetően nagyon sokat olvas, mindennek utána jár, ezáltal roppant műveltségre tett szert. Műveltsége magaslatairól lenézi a gazdag sznob lakók felületes életét. Kedvencei az orosz írók, a holland festők, a japán filmesek, és a filozófia, de nem veti meg az igényesebb kommersz filmeket sem. Reggel felveszi a nem túl barátságos, ám de udvarias házmesternő álarcát, akit nem kedvelnek ugyan, de eltűrnek, mert a munkáját maradéktalanul ellátja. (more…)

Federico García Lorca: A terecske balladája

12 június 2011
Csendes éjszakában
gyermekdal,
zsibongás:
üde patakocska,
tisztavizü forrás!

A gyermekek:

 

Mi van a szivedben,
ünneplő szivedben?

Én:

 

Csengő-bongó harangszó,
mely elveszett a ködben.

A gyermekek:

 

Lám, itthagysz dalostól
a kis piacocskán.
Üde patakocska,
tisztavizü forrás!

Mi van a kezedben?
a tavaszt hozod tán? (more…)

Karinthy Frigyes: Hangversenyen

11 június 2011

Vakitó fénnyel nyirkos éjszakámba
Csillárok íve gyúl ki hirtelen.
Hangok… színek… morajló ember-erdő:
Tükörvilágos, boltives terem.
Egyszerre csönd lesz: hullámgyürű indul
S megtörve zúg alá a szirtfokon:
– Beethoven szólal. – Egy fehérruhás lyány
Négy ujja borzong át a húrokon.

Hullámok jönnek… lüktető rohamban
Sziszegve forrnak – nő az áradat,
Szilaj gyönyörrel, bőszülő habormon
Forog lihegve és dagad, dagad…
Terjed… kiönt… betölti a világot…
Vaskéz fog össze reszkető szivet –
– Egyszerre egy sikoltás -: és utánuk
Üresség tátong: csöndes és siket.
(more…)

KERESZTURY DEZSŐ: MINDIG VELEM VAGY

5 június 2011

Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek; újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.

Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg színéből, szád izéből,
ölelésedből, csípőd halk ívéből
újrateremtelek

Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a víz, színéről
szemed néz vissza rám.
(more…)

Baranyi Ferenc: Nézni

5 június 2011

Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással. (more…)

József Attila: Keresek valakit

5 június 2011

Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre sohase leltem,
zokog a lelkem.

Keresek Valakit, s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
s nem tudom ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
keresek valakit a Végtelenbe,
loholok egyre.

Könnyeim csorognak – majd kiapadnak:
vággyal magukkal messzebb ragadnak –
majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
szemem csukódik, semmit se látok –
akkor megállok.

Lelkem elröppen Végtelenbe,
tovább nem vágyom arra az egyre,
a Végtelenbe.

Ady Endre: Élni, míg élünk

5 június 2011

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy.

Igen: élj türelemmel,
Igen: hallgass, ha fáj.
Várd meg, hogy jőjjön a nagy professzor:
Halál.

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Eötvös Károly: A világ legszebb vidéke

5 június 2011

Mikor Meszesgyörök irányába értünk, ahol az út északra fordul, a nap már nyugodni készült. Sugarait még teljes erővel ontá az előttünk elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piros­lani kezdtek. S a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, amelyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott.

A szigligeti öböl mosolyog előttem. Legnagyobb öble a Balatonnak. Badacsony félszigetként dől rá a Balatonra. Napkelet felé, ahol megálltam a meszesgyöröki fokon, egyhelyütt Bada­csony zárja el a messzelátást. Balfelől nyúlik be a szigligeti öböl messze mélyen félmérföldnyi távolságra.

Az öbölre völgy nyílik. A Lesence és Tapolca patakok völgye. Amaz az öböl közepén, emez Szigliget mellett ömleszti malomhajtó, dalteremtő vizeit a Balatonba. Mögöttem egy fekete hegylánc, föl egyenesen észak felé, Sümeg felé, az uzsai völgy felé. Ez a Feketehegy és Sár­kány­erdő. Oldala tele falvakkal, a falvak közt csárdák, puszták, tanyaépületek, malmok fehér­lenek. E hegylánc a Lesence völgy és szigligeti öböl napnyugoti oldala. Fönt északon a Haláp hegye zárja el a látást. A földalatti örök tüzek alkották meg ezt a hegyet is. E hegy is kúp, mint testvérjei, mintha ez is egyedül állana a síkon. De csúcsa egyenesre, van lemetszve, mintha isten keze ollóval nyeste volna egyenesre. Több testvérje nincs is ezen a vidéken. Egyetlen ikertestvére messze szakadt tőle, a Kemenesaljára. Ez a Ság hegye, de ide most nem látszik. (more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »