Monthly Archives: augusztus 2011

Márai Sándor: Az arc

31 augusztus 2011

Utolszor a temető kápolnájában láttam apám arcát. Egynapos halott volt: ez is kor: valami hasonló, mint az egynapos gyermek: az arc megváltozik, már nem tökéletesen azonos az ismert arc vonásaival. Orra megnyúlt. A kápolna őre rakosgatta a koporsó körül a virágokat, s egyszerűen és bizalmasan mondta, mint valamilyen érdekes és jó hírt: “Már sárgul.”
Csakugyan, ez már a halál sárgasága volt. Aztán beszéltek és énekeltek. Ekkor, a küszöbről, láttam arcát utoljára. Méltóságteljes és mindentudó volt arca. (Vannak ostoba halottak is.) S még valami, amit nem tudok elfelejteni: ez az arc nem bocsátott meg, nekünk, az embereknek, a világnak, senkinek.

Tóth Árpád: Katonasír

31 augusztus 2011

Magányos sír a keskeny, elhagyott
Völgyben, keresztje ferde már, veszendő,
De gyapja hó a vállát – enyhe kendő –
Szelíden védi és rojtul ráfagyott

Kis jégcsapok gyémánt dísze ragyog:
Míg lent a néma bíborban derengő
Mélységben zárt szemekkel és merengő
Arccal nyújtózik egy ifjú halott.

Ha veres szemmel s arany nap-sisakban
A hajnal újra a hegyekre csattan,
Pihenj, kedves, nem kell már harcra szállnod,

Sírod felett még bús moraj lebeg,
De te feledd az ágyút már, – te álmodd:
Hazaértél, s ugat, vén hű ebed…

József Attila: Ezüst élet

31 augusztus 2011

1

Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
meg a halottak, meg a rétek.

Győzni épp oly szép, mint a virág,
de én az uccákon lődörgök,
vagy esőt hallgatok szobámban
s nagyon hallgatok, hogyha dörgött.

Ezüstös lesz majd nagy szívetek,
bárha a győzők ti maradtok,
zászlótok is ezüstté őszül
s egyszer győzni is elfáradtok.

Csatazaj mögött eljön halkan
hozzátok is az ezüst élet.
Nagyon halkan élnek a felhők,
meg a halottak, meg a rétek. (more…)

Kisztina de La Braise: A szerelem születése

28 augusztus 2011

Gondolatban én fogantam veled.
Én hordtalak.
Puha léptekkel testemben ringattalak.
Minden bennem rezdülésedre
gyönyörűséggel figyeltem,
s életed meséjét remekbe szőttem…

Még meg sem születtél, már a mindenem lettél!
Mikor karjaimban tartottalak,
szívem dobbanásával szeretetre oktattalak.
Lelkem zenéjével repülni tanítottalak;
s első lépéseidnél,
simogattam utad lábaid alatt…
Olykor, ha megütötted magad,
fájdalmaddá váltam,
hogy kiűzzem belőled magam
sámán-tánccal…

Mikor megnőttél,
s erőssé lettél,
már tudtam, nélkülem élnél.
Ám mindenható anyai hatalmammal
kezedet Isten kezéhez forrasztottam
és utadra bocsátottalak… (more…)

David Oistrakh, Debussy – Clair de lune

28 augusztus 2011

A hiten túl…

28 augusztus 2011

Az igazi szeretet az, amikor, ha túllépsz a valláson, úgy szeretsz mégis, mintha még hinnél. Nincs már üzeneted, és reményed is alig, de szereted az embert, úgy, mint annak előtte… Ha kellőképp reményvesztett vagy, nem nehéz így érezni, hiszen, a hiten túl ott ragyog a részvét, mely erőfeszítés nélkül szeret minden létezőt, mert tudja, hogy mind áldozat, szenvedés és önámítás… (RLZs)

 

Jack London: Egy szelet sült

28 augusztus 2011

Kenyere utolsó morzsáival Tom King tisztára törölte tányérjából a rántott leves utolsó cseppjét is, aztán lassan, eltűnődve majszolta a falásnyi kenyérdarabkát. Éhesen állt fel az asztaltól, és ettől rossz kedve lett. Pedig csak neki jutott az ételből. A két gyerek már aludt a szomszéd szobában, korán lefektették őket, hátha álmukban elfelejtik, hogy aznap nem volt vacsora. A felesége se nyúlt az ételhez, csak ült, és szótlanul, aggodalmas tekintettel nézte. Sovány, elfonnyadt proletárasszony volt, bár arcán még kiütközött elmúlt szépsége. A leveshez való lisztet a szomszédasszonytól kérte kölcsön. A kenyérre az utolsó pennyjét adta ki.

Tom King letelepedett az ablak melletti rozzant székre, amely nyikorogva tiltakozott a súlya ellen, öntudatlan mozdulattal a szájába dugta pipáját, és beletúrt kabátja oldalzsebébe. Csak arról jött rá, mit tesz, hogy szemernyi dohányt sem talált a zsebben. Feledékenységén bosszankodva eltette a pipát. Lassan, szinte tunyán mozgott, mintha súllyal nyomasztanák hatalmas izomkötegei. Óriás termetű, egykedvű ember volt, megjelenése éppenséggel nem megnyerőnek mondható. Ócska, gyűrött ruhát hordott. Cipője felsőrészét annyira elnyűtte már, hogy a bőr alig bírta meg a vaskos újratalpalást, amely különben szintén nem volt friss keletű. Foszlott gallérú pamutinge olcsó, kétshillinges áru, s pecsétjei kitisztíthatatlan festékfoltok. (more…)

Edgar Allan Poe: Az áruló szív

28 augusztus 2011

Ó, igen! Ideges – nagyon, rettenetesen ideges voltam és vagyok is; de mért akarjátok mindenáron rám bizonyítani, hogy őrült vagyok? A betegség érzékeimet még megélesítette… nem ölte meg… nem tompította el. Kivált a hallás érzéke lett éles. Égen és földön minden neszt hallottam. És sokat hallottam a pokolból is. Hogy lennék hát őrült? Hallgassatok rám! És figyeljétek meg, milyen józanul… milyen nyugodtan tudom elbeszélni az egész históriát.

Lehetetlen megmondani, hogyan támadt az első gondolat agyamban: de amint egy megfogant, kísértett éjjel-nappal. Célom nem volt vele. Harag nem volt bennem. Szerettem az öreget. Sose bántott. Sohase sértett meg. Pénzére nem vágytam. Talán a szemében lehetett valami! Igen, az volt. Keselyűszeme volt – halványkék, hályogos. Ahányszor rám esett a tekintete, megfagyott bennem a vér; és így fokonként – nagyon lassú átmenetekben – elhatároztam, hogy elveszem az öreg életét, s evvel megszabadulok a szemétől örökre. (more…)

Atlantisz Könyvsziget

28 augusztus 2011

Az ember hajlamos megfeledkezni dolgokról, és elfelejti a jól bevált mondást, miszerint ………„Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” ……..Részben köszönhető ez a minket körülvevő reklámhadjáratoknak és nem utolsó sorban a médiának, de előbb utóbb rájövünk, hogy „Nem minden arany ami fénylik”. Persze nem lehet ezt mindenre kategorikusan ráhúzni, és nem is szeretném méltatlanul kritizálni a többi könyváruházat, de tény, hogy a Király utca és az Anker köz sarkán található Atlantisz Könyvsziget Közép-Európa egyetlen olyan humán, tudományos könyvesboltja, mely egyszerre könyvesbolt, kiállítóhely és könyvimportőr, ahol négy világnyelven és magyarul vásárolhatjuk meg a nemzetközi művészeti és tudományos irodalmat, és amennyiben nem kapható, meg is rendelik számunkra, mindezt nagyon segítőkészen, szakmailag felkészülten és  nagyon kedvesen teszik. (more…)

Simonyi Imre: Kopogtatás

25 augusztus 2011

Most már azt hiszem
hogy mégiscsak a szél volt.

Vagy talán
annyira szerettem volna
hogy legyen bár akárki
— de ha már senki
hát akkor legalább a szél?

Ám úgy látszik
hogy mégiscsak a szél lehetett
senki más
— legfeljebb a gesztenye gallya
csapódhatott az ablakhoz.

Mert ha te lettél volna
akkor másodszor is kopogtatsz.

— Vagy pedig egyszer sem.

 

 

Szergej Jeszenyin: A kutya

21 augusztus 2011

Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.

Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.

S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.

Nyomába loholt a kutya –
elmaradoztak a hegyek…
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett. (more…)

Bársony István: A fehér egérkék

21 augusztus 2011

Kis fiú koromban nagyon féltem az egértől és ha, kivált éjszaka, moszatolni hallottam, még aludni sem birtam.

Pedig volt ám nálunk egér, mert faluhelyen laktunk, ahol a lakóházunk szomszédságában volt a magtár. – Az egérkék főképpen ott tanyáztak, de bizony el-eltévedtek onnan a földszintes épület szobáiba is.

Minden szobában volt egérfogó és ha valamelyikben reggel észrevettük a póruljárt egérkét, volt öröm és ujjongás. Vittük az udvarra az egérfogót, odahívtuk a macskát s aztán eléjök ráztuk az egeret, amellyel a cirmosok valamelyike csakhamar el is bánt.

Egyszer a nagybátyám, aki szeretett volna az egértől való félelmemről leszoktatni, azzal lepett meg, hogy szép kis drótkalitkában két fehér egeret küldött nekem. S ime, a hófehér testü, pirosszemü állatkákat csakugyan nem néztem azzal a rossz érzéssel, aminővel a magtári szürke egereket. – Nagyon kedvesek voltak; az embertől nem féltek; a kalitka drótja közé tett csemegét vígan majszolgatták s olyan barátságosan közeledtek a hívásra, hogy lassankint teljesen hozzájok szoktam, még meg is mertem őket simogatni. (more…)

Anatole France: A hajnal

21 augusztus 2011

A Királynőről elnevezett sétány néptelen volt. A nyári napok nagy csendje lebegett a Szajna zöld partjai, a kelet felé egyre hosszabb árnyékot vető, nyesett, öreg bükkök fölött, s a felhőtlen, szellő nélküli, mosolytalan és fenyegetés nélküli, nyugalmas, kék égen. Egy sétáló lépkedett lassan a Tuileriák felől jövet a chaillot-i dombok iránt. Tetszetősen sovány volt, mint az ifjak: szárnyas kabátot, térdnadrágot, fekete harisnyát viselt: a végre uralomhoz jutott polgári rend öltözetét. Arca inkább álmodozást fejezett ki, mint lelkesedést. Kezében egy könyvet tartott; két lap közé csúsztatott ujja jelezte, hogy hol tart az olvasásban, de már nem olvasott. Időről időre megállt és fülelt, hogy hallja azt a halk és mégis szörnyű zsongást, mely Párizsból szállt fölfelé, s e sóhajnál is gyengébb neszben mintha felismerte volna a halál, a gyűlölet, az öröm, a szeretet kiáltásait, a dobpergést és puskalövéseket, egyszóval mindazt az ostoba vadságot és fönséges lelkesedést, amit a forradalmak az utca kövezetéről a perzselő nap felé küldenek. Olykor hátrafordította fejét és összeborzadt. (more…)

Múlt századi képturkáló

21 augusztus 2011

Szabadon turkálhat mindenki a múlt századi fotók között, ugyanis a  Fortepan egy olyan on-line privátfotó gyűjtemény, ahol 4973 talált fényképet böngészhet, és tölthet le jó minőségben teljesen ingyen és bérmentve minden kedves érdeklődő. (more…)

Oláh Gábor: Dolgozatjavítás

21 augusztus 2011

Egy kisdiák dolgozatát javítom,
“Önéletrajzot” irattam vele.
Előszavában őszíntén bevallja:
bizony sokat főtt rajta a feje.

Alá-aláhúzok csekély hibákat,
az i fölébe pontokat rakok:
kipettyegtetve a fehér barázdán
ragyognak így pirosló csillagok.

Amint tovább-tovább visz röpke szárnyán
a kisdiák beszédes bánata.
ritkulnak a pirosló tintapettyek,
és hangosabb lesz a betűk szava.

“Apám sikkasztott s elszökött…Anyámra
hét apró gyermek gondja rászakadt.
Az emberek nem álltak szóba vélünk,
el is temettek, mint halottakat. (more…)

Következő oldal »