Daily Archives: 2011. augusztus 7. vasárnap

Móricz Zsigmond: A majális

7 augusztus 2011

A szép fiatalasszony a reggeliző asztalra támaszkodva mondta:

– Mikor a negyedik osztályt elvégeztem, a tanító azt írta a bizonyítványomra: „Anna derék leány, Benő bitang, haragszom rá.” Ez az én gyermekkoromnak legnagyobb szégyene.

Szégyelltem s nem mertem hazavinni.

Benő az öcsém volt és nem igaz, hogy olyan rossz volt. Biztosan rossz volt, csintalan, szem­be­szállt mindenkivel. Erős volt, verekedett, nem lehetett az iskolában hasznát venni. De nem volt rossz, se tudatlan: testvérem volt. Otthon egyformák voltunk, sőt a mamám mindig engem szidott érte is:

– Te vagy a legnagyobb, neked kell eszednek lenni. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Mint a könnyű hajnali sóhajtás…

7 augusztus 2011

Mint a könnyű hajnali sóhajtás
szállt felém a lényed,
és körülülték szívemet boldog
órák, új remények.

De azután, pont úgy, ahogy jöttél,
mint lenge köd, ki voltál,
hirtelen, tünékeny nagy-semmibe
szakadtál, foszoltál… (more…)

Móra Ferenc: A legokosabb magyar emberről

7 augusztus 2011

Nem valami Mister Magyarországra gondolok, akiről népszavazással kellene dönteni. Nem is volna ajánlatos ilyent rendezni, mert a népszavazás alighanem azt derítené ki, hogy a leg­okosabb magyar emberek már mind meghaltak.

Az, akinek most utána akarok világítani egy szál gyufával, negyven esztendővel ezelőtt halt meg. Kerkápoly Károlynak hívták, jogtudós volt, filozófus, államférfi, s mégis ő volt a legokosabb magyar ember. Ezt nem én mondom, hanem olyan okos magyar emberek mondták, mint Eötvös Károly volt, Hoitsy Pál meg Török Aurél. Különösen a Török Aurél vallomástételére emlékszem, akinek az óráira én is bevágódtam néha, mindenüvé elcsellengő filozopter koromban.

Akkor is hallgattam, mikor egész órás antropológiai előadást tartott a Kerkápoly Károly kopo­nyájáról. Persze nemcsak a csontkupoláról, hanem a belső világosságáról is. Csupa tűzláng volt, mikor egy metafizikai tételét elemezte. Annak, ahogy ő állította, azóta se tudta párját hasítani semmi idegen nációbeli filozófus. (more…)

Reviczky Gyula: Jó lelkek

7 augusztus 2011

Vannak jó lelkek még a földön;
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak ismeretlenül.

Éltük szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek czégére nincsen;
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

Vásári zajt, hühót kerülnek.
Nem lökdösődnek lármás útakon.
Lelkük zománczát féltve őrzik.
A merre járnak, csend van s nyúgalom.

A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot. (more…)

Dutka Ákos: Örök óta

7 augusztus 2011

Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel
Lebontsam hamvas, illatos hajad.
Ha így ülsz elém, – mintha ezer éve
Sok ezer meghitt, boldogságos éve
Ismerném a szemed, puha válladat.

Száz asszony, kiket őseim szerettek,
Kikért fellobbant mindig ez a vér,
Száz ősöm minden szomorú, szent álma,
Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja
Ma mind benned él, Tebenned él.

Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,
Száz boldog, száz csókos életen át,
Ismerem a szemed, ismerem a vállad,
Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:
Örök óta érzem a hajad illatát…

Márai Sándor: Augusztus

7 augusztus 2011

Megtérnek a tengertől, a hegyek közül, az idegen, nagy városokból, ahol minden olyan különös, a reggeli teához sült szalonnát adnak, s az emberek nem veszik le kalapjukat, ha belépnek egy üzletbe, s a hölgyeknek nem csókolnak kezet: megtérnek a világból, lelkesen és hadarva adnak elő, két kézzel csomagolnak ki kagylót, melyben a tenger zúg, egy nő szemének emlékét, amint Velencében a vaporetto fedélzetén visszanézett, újfajta ruhafogast, amilyet nálunk nem ismernek. Lelkendeznek, aztán sóhajtanak, leülnek a félig kicsomagolt málhák között, kifulladtan, fáradtan, tehetetlenül. Egy pillanatig ülnek így, révedező pillantással, emlékektől csillogó szemmel, önfeledt mosollyal. Nem hallják, mikor ebédhez hívják őket. A padlón papucs hever s a Dávid-szobor apró gipszmása s egy villamosjegy Párizsból. „Igen, jövök már”, kiáltják az ebédlő felé. E pillanatban elkomolyodnak. (more…)