Daily Archives: 2011. augusztus 14. vasárnap

Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers

14 augusztus 2011

Nincs semmim… Így megyek magamban –
tip-top – szelíden, csendesen.
S ha éjjel bántanak a rablók,
kitárom két üres kezem.

A rablók sírnak velem együtt,
olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fürdetőjén
és mint a teknőn a halott.

De tart a föld. Ez az enyém még,
feszül az ég fejem felett
s kitárom az örök egeknek
örök mezítelen testemet.

Lev Tolsztoj: Szellem és test

14 augusztus 2011

Szörnyű, amikor egy ember, aki életét korábban a testben képzelte el, azt tapasztalja, hogy ez a test megszűnik létezni, mégpedig szenvedés közepette! Olyasvalaki viszont, aki szellemi életet él – számára az élet többet jelent a testbezártságnál -, az anyag megszűntével a szellem megerősödését éli át. A szenvedés, mely természeténél fogva az anyag tartozéka a szellem bejárhatatlan magaslatait nem éri el. Ekképpen, és minden vonatkozásban, emelkedik a parányi lét fölé a mennyei szféra – szavak hiányában így nevezem a szellem magasztos, körülírhatatlan, mindenek felett álló világát.

Nietzsche töredékek…

14 augusztus 2011

Hőshöz is méltó. – Itt áll előttünk egy hős, aki nem csinált semmit, csak megrázta a fát, amikor a gyümölcs már megérett. Szerintetek ez túl kevés. Hát akkor jól nézzétek meg előbb azt a fát, amelyiket megrázta. (Emberi – túlságosan emberi 347. töredék)

Mivel mérhető a bölcsesség? A bölcsesség növekedése pontosan mérhető az epe csökkenésén. (Emberi – túlságosan emberi 348. töredék)

Ha a tévedést kellemetlen hangnemben közlik. – Nincs mindenkinek ínyére, hogy az igazságot kellemes hangnemben mondják meg. De azt azért senki se gondolja, hogy a tévedésből igazság lesz, ha kellemetlen hangnemben állnak elő vele. (Emberi – túlságosan emberi 349. töredék)

A legjobb gyógyszer. – A beteg legjobb gyógyszere egy kis egészség hébe-hóba. (Emberi – túlságosan emberi 325. töredék) (more…)

Mozart – Symphony 40 in G min KV 550

14 augusztus 2011

Anette von Droste-Hülshoff: Ítélet

14 augusztus 2011

Van kéz, oly finom, hogy biztosan és szép
rendben szétszedi az agy tévedését,
és olyan erős, hogy nem is remeg,
mikor nyomorultra dob követ?
Ki meri mérni vak dühét a vérnek,
a nem-felejtett szót, az ifju lélek
tolvaját, amely szivós gyökeret
ver bele, s hajt előitéletet?
Te, boldog ember, ki fényben születtél
és jámbor kéz ápolt védence lettél:
tilos itélned, mérleghez ne nyúlj!
hagyd a követ, saját fejedre hull!
(Szabó Lőrinc ford.)

Jókai Mór: Székely asszony

14 augusztus 2011

Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj, elhullottak a hősök. Csak a távol égen villogott még valami láng, hallatszott a távol égdörgés, szélsóhajtás. Tán az elhullottak szellemei kezdettek odafenn új, kérlelhetetlen csatát, az ég kapuit védve most azok ellen, kik ellen egy óra előtt a hon határait védték.

Sepsiszentgyörgy kapuja előtt a domboldalban, a temetőben, ott ültek a székely asszonyok, várva-várva nem a csatából megtérő kedveseiket, hanem a győzelem hírét.

Leültek a sírkövekre, a kizöldült sírhalmokra, s hogyha dördülést hallottak, maguk között találgatták: ez a mieink ágyúja,… ez volt mostan Gábor Áron,… emez volt az ellenségé,… s ez rá az ég mennydörgése…

S mikor már nem hallatszott semmi, dobogó szívvel várták, melyik győzött, melyik vesztett.

Székely anyák, székely leányok, menyasszonyok, feleségek egy óhajtást mondtak magukban: hogyha visszajő a kedves, győzelemmel térjen vissza, de ha elveszett a nemzet az eldöntő ütközetben, hírmondó se jöjjön belőle. (more…)

Bródy Sándor: A szerelemről

14 augusztus 2011

Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék.

Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová, csak ki innét.

– Menj ki Buzáshoz! – mondták a fiúk.

– Miféle Buzáshoz, hová?

– Ide a szomszéd faluba, Buzáshoz, nem is emlékszel?

Buzás? Az újra fölhangzó név most már megütötte a fülemet. Emlékeztem, hosszú idő után most emlékeztem először, hogy egy ilyen nevű fiúval jártam együtt még a kis iskolába. A név nyomán alakja is eszembe jutott s újra láttam a tömzsi kis Buzás Lászlót, pulykatojásos, fanyar kis képével… (more…)

Mr. Nobody

14 augusztus 2011

Az életünkben sok nehéz döntést hozunk?

Itthon művészfilmek akkora sikere biztosan nem volt, (legalább is mostanában) mely képes lett volna megtölteni egy erre szakosodott filmszínházat. Ezt a tendenciát törte meg a belga „kultrendező” Jaco van Dormael filmje. Az 53 éves rendező hét évig írta a forgatókönyvet, majd mintegy 58 millió dolláros költségvetéssel olyan filmet rendezett, mely külsőségeiben hozza a hollywoodi „fílinget”, de ez mellett még is megmaradt igazi európai alkotásnak. (more…)