Daily Archives: 2011. augusztus 21. vasárnap

Szergej Jeszenyin: A kutya

21 augusztus 2011

Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.

Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.

S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.

Nyomába loholt a kutya –
elmaradoztak a hegyek…
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett. (more…)

Bársony István: A fehér egérkék

21 augusztus 2011

Kis fiú koromban nagyon féltem az egértől és ha, kivált éjszaka, moszatolni hallottam, még aludni sem birtam.

Pedig volt ám nálunk egér, mert faluhelyen laktunk, ahol a lakóházunk szomszédságában volt a magtár. – Az egérkék főképpen ott tanyáztak, de bizony el-eltévedtek onnan a földszintes épület szobáiba is.

Minden szobában volt egérfogó és ha valamelyikben reggel észrevettük a póruljárt egérkét, volt öröm és ujjongás. Vittük az udvarra az egérfogót, odahívtuk a macskát s aztán eléjök ráztuk az egeret, amellyel a cirmosok valamelyike csakhamar el is bánt.

Egyszer a nagybátyám, aki szeretett volna az egértől való félelmemről leszoktatni, azzal lepett meg, hogy szép kis drótkalitkában két fehér egeret küldött nekem. S ime, a hófehér testü, pirosszemü állatkákat csakugyan nem néztem azzal a rossz érzéssel, aminővel a magtári szürke egereket. – Nagyon kedvesek voltak; az embertől nem féltek; a kalitka drótja közé tett csemegét vígan majszolgatták s olyan barátságosan közeledtek a hívásra, hogy lassankint teljesen hozzájok szoktam, még meg is mertem őket simogatni. (more…)

Anatole France: A hajnal

21 augusztus 2011

A Királynőről elnevezett sétány néptelen volt. A nyári napok nagy csendje lebegett a Szajna zöld partjai, a kelet felé egyre hosszabb árnyékot vető, nyesett, öreg bükkök fölött, s a felhőtlen, szellő nélküli, mosolytalan és fenyegetés nélküli, nyugalmas, kék égen. Egy sétáló lépkedett lassan a Tuileriák felől jövet a chaillot-i dombok iránt. Tetszetősen sovány volt, mint az ifjak: szárnyas kabátot, térdnadrágot, fekete harisnyát viselt: a végre uralomhoz jutott polgári rend öltözetét. Arca inkább álmodozást fejezett ki, mint lelkesedést. Kezében egy könyvet tartott; két lap közé csúsztatott ujja jelezte, hogy hol tart az olvasásban, de már nem olvasott. Időről időre megállt és fülelt, hogy hallja azt a halk és mégis szörnyű zsongást, mely Párizsból szállt fölfelé, s e sóhajnál is gyengébb neszben mintha felismerte volna a halál, a gyűlölet, az öröm, a szeretet kiáltásait, a dobpergést és puskalövéseket, egyszóval mindazt az ostoba vadságot és fönséges lelkesedést, amit a forradalmak az utca kövezetéről a perzselő nap felé küldenek. Olykor hátrafordította fejét és összeborzadt. (more…)

Múlt századi képturkáló

21 augusztus 2011

Szabadon turkálhat mindenki a múlt századi fotók között, ugyanis a  Fortepan egy olyan on-line privátfotó gyűjtemény, ahol 4973 talált fényképet böngészhet, és tölthet le jó minőségben teljesen ingyen és bérmentve minden kedves érdeklődő. (more…)

Oláh Gábor: Dolgozatjavítás

21 augusztus 2011

Egy kisdiák dolgozatát javítom,
“Önéletrajzot” irattam vele.
Előszavában őszíntén bevallja:
bizony sokat főtt rajta a feje.

Alá-aláhúzok csekély hibákat,
az i fölébe pontokat rakok:
kipettyegtetve a fehér barázdán
ragyognak így pirosló csillagok.

Amint tovább-tovább visz röpke szárnyán
a kisdiák beszédes bánata.
ritkulnak a pirosló tintapettyek,
és hangosabb lesz a betűk szava.

“Apám sikkasztott s elszökött…Anyámra
hét apró gyermek gondja rászakadt.
Az emberek nem álltak szóba vélünk,
el is temettek, mint halottakat. (more…)

Csorba Győző: Nyárvég

21 augusztus 2011

Jaj, hogyan őrizzem meg ezt a szép,
augusztusvégi, halk tücsökzenét?

E gyönge hűssel átszőtt és halott
növényektől fanyarkás illatot?

E világon túl bűvölő varázst,
világon-túli csillag-zuhogást?

E gazdag éjt, mely épp azért csoda,
mert múló, s vissza nem térhet soha.

Gősi Vali: Elszöktél (Elek Katira emlékezve)

21 augusztus 2011

Hiába vártam, hogy egyszer majd
hívsz  talán, hangod még elér,
s  egy percre visszatér hozzám
a remény: hogy mégis élsz…
– de csak a hazug csend süvít felém:
halott a Fény…
Talán az égből hívsz majd
– vagy hiába ígérted, s azt is,
hogy nincs halál?
Becsaptál. Vége. Nem segít imám…
Szemed kék tükre jeges fény ma már.

Csak rág és mar az emlék,
a hangod, ahogy kértél: mesélsz még?
És szelíd mosolyod nemrég, ahogy
bágyadtan életre kelt szép,
komoly arcodon…
Mindez csak könnyes emlék
ma már, torz vigyor a  lét
hazug igazán… (more…)