Monthly Archives: augusztus 2011

Csorba Győző: Nyárvég

21 augusztus 2011

Jaj, hogyan őrizzem meg ezt a szép,
augusztusvégi, halk tücsökzenét?

E gyönge hűssel átszőtt és halott
növényektől fanyarkás illatot?

E világon túl bűvölő varázst,
világon-túli csillag-zuhogást?

E gazdag éjt, mely épp azért csoda,
mert múló, s vissza nem térhet soha.

Gősi Vali: Elszöktél (Elek Katira emlékezve)

21 augusztus 2011

Hiába vártam, hogy egyszer majd
hívsz  talán, hangod még elér,
s  egy percre visszatér hozzám
a remény: hogy mégis élsz…
– de csak a hazug csend süvít felém:
halott a Fény…
Talán az égből hívsz majd
– vagy hiába ígérted, s azt is,
hogy nincs halál?
Becsaptál. Vége. Nem segít imám…
Szemed kék tükre jeges fény ma már.

Csak rág és mar az emlék,
a hangod, ahogy kértél: mesélsz még?
És szelíd mosolyod nemrég, ahogy
bágyadtan életre kelt szép,
komoly arcodon…
Mindez csak könnyes emlék
ma már, torz vigyor a  lét
hazug igazán… (more…)

Kovács Daniela: Valaki elment…

18 augusztus 2011

 

Az elmúlás új dalba kezdett,
melytől az ég is mennydörög,
a távolban ködpára reszket
keresztek sűrűje fölött.

Míg kínjában zokog a táj,
mi elbúcsúzva tort ülünk
még friss a seb, még sajog, fáj
valaki elment közülünk.

 

 

 

Elek Katalin : Az idő malmában

18 augusztus 2011

Nem tudtam, hogy a bánat és öröm testvérpár.
Azt hittem, egyik uralja a másikat.
Nem tudtam, hogy élet és halál együtt jár.
Az élők világában üljünk a halotti torokat.
Nem tudtam, hogy a lét és nemlét ugyanaz.
Egy pontból indulunk és érkezünk.
De azt tudtam, hogy a fájdalomban is
örömre éhezünk.
Magányunk társat kíván.
Máskor a társ magányt.
Álmunkban megváltjuk a világokat.
Egyikből a másikból jutva
tanulunk igaz varázslatokat.
Szeretni és nem szeretni.
Oly keskeny mezsgyén lépkedünk.
Látni és nem látni.
Válaszokat keresünk.
Sosem tudott igazságok
a homályon átsejlenek.
Elhallgatott valóságok
alakot öltenek.
Mindez véget sosem ér,
a karika továbbgördül,
és a forgó kövek közt
az idő malmában élet zendül.

Elek Katalin: Zúgnak a harangok

18 augusztus 2011

Zúgnak a harangok,
értem zúgnak.
Nem csendítenek,
hangos szóval zúgnak.
Bennük könny, harag,
düh és gyötrelem.
Mindenek mögött
a szerelem.

Zúgjatok, harangok hangos szóval.
Mit én nem tudok, kondulóval.
Adjátok hírül, hogy megszülettem,
a sötétségből a fényre jöttem.
Adjátok hírül, a hír igaz.
Világok határán égi harc.
Örökös nász és küzdelem.
Zúgjátok, harangok, létezem!

Varga Z. Lajos: Elszalad a nyár

16 augusztus 2011

Elszalad a nyár, s csapzottan fut a fürtös őszbe,
Majd gyémántcsillagok karcos telén, a hideg hold alá,
Aztán újra húga kezét fogva, a remény-márciusban böjtbe,
Ahogy már langyosan, megint futkároznak a szelek,
Rügyroppanásra április kukucskál vígan,
Majd május végi estéken már a június kacsint,
Az epervér-tavaszban fürösztött kertekre kint,
A nyári barackoknak illata méz, s már
Birsalma-sárga ősz-románcok reszketik kezünk,
Halad az idő, telik, mint homokszemekből épülő vár,
Elrohan, elszalad velünk, minden boldogságunk,
Elszalad velünk a nyár!

Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers

14 augusztus 2011

Nincs semmim… Így megyek magamban –
tip-top – szelíden, csendesen.
S ha éjjel bántanak a rablók,
kitárom két üres kezem.

A rablók sírnak velem együtt,
olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fürdetőjén
és mint a teknőn a halott.

De tart a föld. Ez az enyém még,
feszül az ég fejem felett
s kitárom az örök egeknek
örök mezítelen testemet.

Lev Tolsztoj: Szellem és test

14 augusztus 2011

Szörnyű, amikor egy ember, aki életét korábban a testben képzelte el, azt tapasztalja, hogy ez a test megszűnik létezni, mégpedig szenvedés közepette! Olyasvalaki viszont, aki szellemi életet él – számára az élet többet jelent a testbezártságnál -, az anyag megszűntével a szellem megerősödését éli át. A szenvedés, mely természeténél fogva az anyag tartozéka a szellem bejárhatatlan magaslatait nem éri el. Ekképpen, és minden vonatkozásban, emelkedik a parányi lét fölé a mennyei szféra – szavak hiányában így nevezem a szellem magasztos, körülírhatatlan, mindenek felett álló világát.

Nietzsche töredékek…

14 augusztus 2011

Hőshöz is méltó. – Itt áll előttünk egy hős, aki nem csinált semmit, csak megrázta a fát, amikor a gyümölcs már megérett. Szerintetek ez túl kevés. Hát akkor jól nézzétek meg előbb azt a fát, amelyiket megrázta. (Emberi – túlságosan emberi 347. töredék)

Mivel mérhető a bölcsesség? A bölcsesség növekedése pontosan mérhető az epe csökkenésén. (Emberi – túlságosan emberi 348. töredék)

Ha a tévedést kellemetlen hangnemben közlik. – Nincs mindenkinek ínyére, hogy az igazságot kellemes hangnemben mondják meg. De azt azért senki se gondolja, hogy a tévedésből igazság lesz, ha kellemetlen hangnemben állnak elő vele. (Emberi – túlságosan emberi 349. töredék)

A legjobb gyógyszer. – A beteg legjobb gyógyszere egy kis egészség hébe-hóba. (Emberi – túlságosan emberi 325. töredék) (more…)

Mozart – Symphony 40 in G min KV 550

14 augusztus 2011

Anette von Droste-Hülshoff: Ítélet

14 augusztus 2011

Van kéz, oly finom, hogy biztosan és szép
rendben szétszedi az agy tévedését,
és olyan erős, hogy nem is remeg,
mikor nyomorultra dob követ?
Ki meri mérni vak dühét a vérnek,
a nem-felejtett szót, az ifju lélek
tolvaját, amely szivós gyökeret
ver bele, s hajt előitéletet?
Te, boldog ember, ki fényben születtél
és jámbor kéz ápolt védence lettél:
tilos itélned, mérleghez ne nyúlj!
hagyd a követ, saját fejedre hull!
(Szabó Lőrinc ford.)

Jókai Mór: Székely asszony

14 augusztus 2011

Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj, elhullottak a hősök. Csak a távol égen villogott még valami láng, hallatszott a távol égdörgés, szélsóhajtás. Tán az elhullottak szellemei kezdettek odafenn új, kérlelhetetlen csatát, az ég kapuit védve most azok ellen, kik ellen egy óra előtt a hon határait védték.

Sepsiszentgyörgy kapuja előtt a domboldalban, a temetőben, ott ültek a székely asszonyok, várva-várva nem a csatából megtérő kedveseiket, hanem a győzelem hírét.

Leültek a sírkövekre, a kizöldült sírhalmokra, s hogyha dördülést hallottak, maguk között találgatták: ez a mieink ágyúja,… ez volt mostan Gábor Áron,… emez volt az ellenségé,… s ez rá az ég mennydörgése…

S mikor már nem hallatszott semmi, dobogó szívvel várták, melyik győzött, melyik vesztett.

Székely anyák, székely leányok, menyasszonyok, feleségek egy óhajtást mondtak magukban: hogyha visszajő a kedves, győzelemmel térjen vissza, de ha elveszett a nemzet az eldöntő ütközetben, hírmondó se jöjjön belőle. (more…)

Bródy Sándor: A szerelemről

14 augusztus 2011

Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék.

Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová, csak ki innét.

– Menj ki Buzáshoz! – mondták a fiúk.

– Miféle Buzáshoz, hová?

– Ide a szomszéd faluba, Buzáshoz, nem is emlékszel?

Buzás? Az újra fölhangzó név most már megütötte a fülemet. Emlékeztem, hosszú idő után most emlékeztem először, hogy egy ilyen nevű fiúval jártam együtt még a kis iskolába. A név nyomán alakja is eszembe jutott s újra láttam a tömzsi kis Buzás Lászlót, pulykatojásos, fanyar kis képével… (more…)

Mr. Nobody

14 augusztus 2011

Az életünkben sok nehéz döntést hozunk?

Itthon művészfilmek akkora sikere biztosan nem volt, (legalább is mostanában) mely képes lett volna megtölteni egy erre szakosodott filmszínházat. Ezt a tendenciát törte meg a belga „kultrendező” Jaco van Dormael filmje. Az 53 éves rendező hét évig írta a forgatókönyvet, majd mintegy 58 millió dolláros költségvetéssel olyan filmet rendezett, mely külsőségeiben hozza a hollywoodi „fílinget”, de ez mellett még is megmaradt igazi európai alkotásnak. (more…)

Kovács Daniela: Csöndes kétségbeesés

8 augusztus 2011

Az idő körülölel, mint határtalan tenger,
jajveszékel bennünk a múló órák szava,
olykor szeretünk, de szívünk szállni nem mer,
hisz, hol van Szerelmünk kacagása ma?

Hányszor gázolunk éjbe, árnyba, gyászba?
Messze vagyunk életünktől, az idő-homok pereg.
Amíg létezésünk nem ringat bölcsőt másba,
lelkünk hánykolódik, mint egy züllött beteg.

Éhhalálra ítéljük vágyaink reményét,
amikor merész álmaink láztól remegnek,
ne csak csodáljuk az élet messze fényét,
e fénynek birtokában éljünk, emberek!

« Előző oldalKövetkező oldal »