Monthly Archives: szeptember 2011

Rajnai Lencsés Zsolt: Ragyog

30 szeptember 2011

Szárny-szegett vándor-est
méreget képeket,
rejti most szép szemét
ifjú perc, – lépeget…

Rügyezőn tavaszos
kedvem is szebben rezg’,
csordul le zamatos
ajkamon, – pergeteg…

Szellőcske izgatag
vágy-lépő lenge-est,
táncol már súlytalan,
szívemet szegve meg…

Hisz’ itt vagy ma velem
derűs ég-leányka,
ragyog az énekem,
mint friss éj-topánka…

Az alábbi szám és a fenti fotó ihlette a verset!

Jacque Hall: Rajz

29 szeptember 2011

A vasárnapi istentisztelet után ötéves unokám lelkesen rajzolgatott. Amikor megkérdeztem, mit fog ábrázolni a műve, közölte, hogy Istent.
– Hiszen senki sem tudja, hogyan fest Isten – ellenkeztem.
– Ha elkészültem, majd tudni fogják – nyugtatott meg a kislány.

Arany János: A tölgyek alatt (Margitsziget)

25 szeptember 2011

A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
“Áttörve” az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.

A tölgyek alatt
Oly otthonos itten!
Évem leapadt:
Ime, gyermek lettem,
Mint mikor a tölgy
Sudarát megmásztam,
Hol seregély költ –
S vígan madarásztam.

A tölgyek alatt
Több egykoru társsal
Madárfiakat
Kifeszíténk nyárssal;
Jó tűz lobog ott,
Zizeg a kis bogrács –
S ha bealkonyodott,
Haza már egy ugrás. (more…)

Egy kis intellektuális humor…

25 szeptember 2011

Balla Ignác: Szegény ember karácsonya

25 szeptember 2011

Hiszen volt a mi falunkban sok szegény ember, de olyan földhöz ragadt szegény egy se volt, mint Gergő András, a harangozó. A templom egerei gazdag urak voltak őhozzá mérten és iga­zán csak a jó Isten a tudója, hogy Gergő Andrásék – az ember, az asszony, a hat gyerek, meg ráadásul a Csipszi kutya, – ugyan miből teleltek ki, ha egyszer beköszöntött a nagy hideg és nemcsak enni, de fűteni is kellett. Már hogy a gyereknép miatt, mert a hat csimóta között még pólyás is akadt.

Sajnálta a mi egész falunk a harangozóékat és akinek csak valamelyest módja volt, segítette is, ahogy csak tőle tellett. Ki néhány öl fa-darabot, ki néhány kilócska lisztet vagy petróleu­mot küldött nekik. A disznótorok idején pedig minden házban, ahol disznót öltek, önként megadóztatta magát a háznép és a kolbászból, hurkából, oldalasból meg disznósajtból egy-egy kis porciót eljuttattak a Gergőék kunyhójába. (more…)

Krúdy Gyula: A cseresznyevirág

25 szeptember 2011

Japánországban, a Sárga-tenger messzi szigetén az édes anya azt mondja fiának:

– Én cseresznyevirágom!

És a gyermek, mikor a legkedvesebben válaszol az édes anyjának, azt feleli:

– Én cseresznyevirágom!

A japánok a legszebb virágnak a cseresznyevirágot tartják.

Mindenütt van cseresznyefa az országban és tavasszal, mikor előbujnak a cseresznyefa virágai, még a tenger is tele van viráglevéllel, amelyet a szél seper bele.

Volt itt Pesten egy Taku nevü japán fiú, aki birkózni tanította a fiatalságot. A japánok a leg­ügyesebb birkózók és Taku, Szemere Miklós, a magyar ifjúság jó barátja költségén hajózott hozzánk a Sárga-tengerről. Pesten is Szemere Miklós adott neki lakást és ellátást. Még tanítványokról is gondoskodott a számára. (more…)

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!

21 szeptember 2011

Eredj, ha tudsz…
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket. (more…)

Márai Sándor: A névtelen költő

18 szeptember 2011

Valahol él a névtelen költő, Portugáliában, vagy Kiskunfélegyházán, a költő, aki nem ír folyóiratokba, nem szerepel neve az irodalmi felolvasások színpadján, verseinek árfolyamát nem latolgatják a szerkesztőségek és kávéházak börzéin, igen, nevét sem tudja a világ, s ő maga sem akar hivatalosan költő lenni, babérral és honoráriummal és bírálatokkal, hívekkel és ellenfelekkel, telefonszámmal és törzskávéházzal: csak költő, ahogy egy fa lombot tart az ég alatt, csak költő, mert Isten megérintette homlokát, s tudja az összefüggéseket és hallja azt a másik zenét, mely a tárgyakból, az állatok és növények lelkéből s az emberek szívéből árad. Ezért költő. Azt hiszem, ő az igazi.

Michelangelo Buonarroti: Az én szemeim

18 szeptember 2011

Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.

Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.

Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szítja;

nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.

RÓNAY GYŐRGY FORDÍTÁSA

Nathaniel Hawthorne: A szépség művésze

18 szeptember 2011

Egy idősebb férfi sétált az utcán, csinos lányával karonfogva, s a felhős este homályából kijutott a fénybe, amely egy kisebb bolt kirakatából szűrődött ki a járdára. A kiszögellő kirakatban különféle órák függtek, dublé, ezüst- és egy-két aranyóra, számlapjával mind modortalanul hátat fordított az utcának, mintha nem akarnák elárulni a járókelőknek, hány óra van. Odabent a boltban, az ablaktól oldalvást egy fiatalember ült, sápadt, komoly arcával valamilyen kényes szerkezet fölé hajolt, amelyet egy ernyős lámpa erős fénye világított meg.

– Mi a csudán dolgozik ez az Owen Warland? – mormolta magában az öreg Peter Hovenden, immár nyugalomba vonult órás és egykori mestere annak a fiatalembernek, akinek foglalatos­ságán most így eltűnődött. – Min mesterkedhet ez a legény? Az elmúlt fél évben valahányszor elmentem a boltja előtt, mindannyiszor éppily buzgón dolgozott. Még a szokott bolondériáin is túltenne, ha netán a perpetuum mobilén törné a fejét. De azért konyítok annyit mester­ségemhez, hogy lássam, óraalkatrésszel bíbelődik. (more…)

Bársony István: Jó barátok

18 szeptember 2011

A keskeny agyagos úton, amely halványsárga csíkkal húzódik fel rézsútosan a Szent Orbán-kápolnájához, két szürke alak haladt egymás mellett, lassú ődöngéssel.

Borbolya kántor volt, meg Bandi, a szamara.

A pincébe mentek együtt borért, a mint régtől fogva kötelességök volt minden szombaton délután.

Nagyszerűek ezek a falusi szombat-délutánok. Már érezni egy kicsit a vasárnapot, az emberek rendbe szedik a házok tájékát, kisöprik az udvart, itt-ott meszelnek, kivált a pitvar elején, a hol leghamarabb szemet szúrna a tisztátalanság. A mezei munkából korábban megjön este a gazda; ma már bele se fogott olyanba, a mit estig el nem végezhetett, hisz’ holnap úgy se folytathatná, mert a holnapi nap az Úristené. (more…)

Csernák Endre: Nem várt perceket élni

16 szeptember 2011

A megszokott világba beleszoktam félig
hétköznapok láncát unottan csörgetem
járom az utat
eszem a levest
elalszom
s ha a reggel kopogtat szemhéjamon
lelököm magamról a takarót
fogom a szappant
veszem a ruhám
elindulok
minden megy úgy, mint tegnap s előtte
megvan, ami kell ahhoz, hogy legyek
de titokban e félig – megszokott – világban
vágyom élni nem várt perceket.

A harmónia

16 szeptember 2011

A harmónia, arányokba lehelt szépség, mi belső összhangot tükröz vissza a békességre vágyó szívnek… (Rajnai Lencsés Zsolt)

Káli László: Egy mondatban

15 szeptember 2011

 

Azóta, hogy a szűk kis utcák kopott macskakövein
nem koppan lépted, s a hajnali madárdal rég nem
mellettem ébreszt, és emlékké szelídültek bennünk
a boldogság percek, amikor testünk lángolva égett,
azóta úgy hiányzol, mint holtnak az élet, sötétnek
a fény, azóta épp csak élek, s lábam lógatva ülök
távoli múltat idéző emlékek kicsipkézett peremén,
miközben attól félek, hogy a mélységbe szédülök.

 

Kosztolányi Dezső: Nők

11 szeptember 2011

Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nők, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más
s szeretlek is benneteket.

Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekből aranyat mostam,
igazi aranyat.

Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddő gondolatnál,
a büszke hazugnál, a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál. (more…)

Következő oldal »