Monthly Archives: október 2011

Kováts Péter: Tagadj meg

30 október 2011

Tagadj meg, ha csókom
nem oly lágyan érinti meg
szépívű ajkadat,
ahogy a hajnal csókja
suhan át az alvó virágokon,
lehörpintve róluk
a csillogó gyöngyharmatot.

Tagadj meg, ha kezem
nem oly puhán simítja végig
gazella testedet,
ahogy a hűs reggeli szellő
hullámzik végig
az aranyló búzatengeren.

Tagadj meg, ha nem én leszek,
ki legszebb perceit adja életednek,
s nem tudnék oly szépet varázsolni,
mint milyet a delelő nap vetít eléd,
tünékeny csodálatos képeket.

(more…)

Bret Harte: A Stukeley kastély kísértetei

28 október 2011

Csak a hó hiányzott ahhoz, hogy a környék az évszakhoz illő tökéletes képet mutassa, de a Vadnyugat Barbárja jó ideje élt már Angliában, s tudta, az ilyesmi csak ritkán ékesíti a karácsonyi tájat, így hát jókedvűen fogadta a december 24-nek háttérül szolgáló alacsony, borongós eget, amelybe halványan karcolódott a kopasz ágak finom csipkézete, és a fenyők árnyéka mintegy állandó keretbe foglalta a Stukeley kastély tornyocskáit és békésen sorakozó kéményeit. Ennek ellenére, a színeknek és a távoli tájnak ebben a kísérteties homályában is, a magas, szürke, szabálytalan épülettömeg körvonalait oly csodálatosnak látta, mint még soha. A kastély mindmáig megőrizte uralmát a táj fölött, s a Vadnyugat Barbárja gyakran úgy érezte, hogy uralja az embereket is, akik felépítették és laktak a falai között, bár mintha most eszelős, értelmetlen módon mély álomba és feledésbe merült volna. Élénken emlékezett egy tavaly őszi házi mulatság hangulatára a kastélyban, ahol az egykori várurak leszármazottai a hosszú galériákon vagy akár a hálószobájuk ajtajában éppolyan idegennek látszottak, mint maga a Barbár. (more…)

Honoré de Balzac: EL VERDUGO*

28 október 2011

1

Egy kis városban, Mendában, a Harang éppen éjfélt ütött.

Ugyanabban a pillanatban egy fiatal francia tiszt, aki a mendai kastélyban, a kertet szegő hosszú terasz mellvédjére támaszkodott, úgy látszott, mély gondolatokba merült, amelyek nemigen férhettek össze a hadiélet gondtalanságával; igaz, hozzá kell tennünk azt is, hogy soha még ilyen óra, ilyen hely és ily éjszaka nem lehetett kedvezőbb az elmélkedésre. (more…)

Arany János: Ez az élet

28 október 2011

Ez az élet egy tivornya:
Inni kell, ha rád jön sorja,
Az örömbül, búbánatból,
Karcos borbul, kéj-zamatból.

Inni hosszut és körömre,
Kedvet búra, bút örömre;
Sok megissza vad-őszintén:
Egy-kettő vigyázva, mint én.

Kivel egykor én mulattam,
Többnyire már pad alatt van:
Én, ki a mámort kerűltem,
Helyt maradék, hol leűltem.

De, ha végignézek romján:
Oly sivár, dúlt e tivornyám!
Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég
Én is a pad alatt volnék?…

(1878 márc. 23)

 

Fay Ferenc: Szárszói portré

25 október 2011

Tedd fejed alá ezt a csillagot,
s takarózz be a lomb-könnyű sötéttel.
Tudom, nagyon fáj. De ki elhagyott,
zúzott sebedből itt már nem segít fel.

Te gyáva, kit anyád is meglopott
és minden kínnak ágya most a tested,
arra is gyáva, hogy a homlokod
a dübörgő ég vánkosára fektesd.

Levágtad inged ujjait. Minek?
Csonkjukban vézna karjaid lobognak.
Már kezed sincs! – Hát, hogy adsz most vizet
a tapsikoló, szomjas jázminoknak?

Felesleges vagy. Mert felesleges
mind, ki a porból épp hogy csak kilátszik
s maga-vakarta, borzalmas sebek
s nagy kínok éles késeivel játszik. (more…)

Tóth Árpád: Mámor

23 október 2011

Jöttél, s ím drága must edénye lelkem,
Szűzlány fehér lábával megtiport kád,
A púpos bánatok rikoltó torkát
Méz-íz csitítja: ó, tán most születtem!

Szálljunk aranyhajóra most mi ketten,
Röpítsen el, ne tartsa semmi korlát:
Szállj, drága perc, feszítsd forró vitorlád,
Ma ránk vár minden édes ismeretlen!

Nézd, minden mily roppant fénnyel ragyog:
A nap, a hold és minden csillagok
Jönnek velünk, s a vén világ elárvul –

Hallod? a láz, a hű, bizarr dobos
Dobol, s a mámor vörös oszlopos,
Örvénylőn forgó kastélya kitárul!

Kosztolányi Dezső: R. Gy. sírján

23 október 2011

Zizegő fűszálak, bársonyos violák,
boruljatok egybe.
Legyen álma áldott, kit e virágszőnyeg
szeretettel fed be.

Frissen nyesett hantok, virágos sírhalom,
milyen fájó érzet!
Lábánál a sírnak egy kis fejfa, rajta:
élt tizenhét évet.

Mint a fény, mint az árny, múlandó az élet,
bomlékony, avatag.
Ma lángoló tűzvész rohan ereinkbe,
holnap: a hant alatt.

Istenem, ki tudja, hogyha egykoron majd
sírhalomra lépek,
keresztemre nézve nem zokogjátok-e:
élt tizenhét évet?

Mikszáth Kálmán: Kemény ember

23 október 2011

Nagyon becsületes ember volt az öreg Kakuk János, isten nyugosztalja meg szegényt.

Talán azért volt olyan szegény, mert becsületes volt.

Ott lakott abban a nagy ronda épületben, a templom mellett, amelyiken az a nagy festett címer látható: egy ökörfej és egy tagló.

Az egész falu olyan nagyon szerette, mintha mindenkinek családtagja lett volna; nem is hítta másképp senki, mint „János bácsi”-nak, s nem is volt egyebe széles e világon, ezen a nagy szereteten és egy szép leányon kívül; hanem azzal ő be is érte ám untig.

Fiatal korában honvéd volt, sokat tudott beszélni Bem apóról, akinek képe ott függ a tiszteletes uram belső szobájában, a piski hídról, a segesvári csatáról. Én akárhányszor hallottam a szájából. Ilyenkor azután úgy nézett ki az öreg János bácsi, mintha kicserélték volna; apró, szürke szemei villogtak, hajlott háta kiegyenesedett, és a lekonyult bajusz is mintha megérezte volna, hogy miről foly a beszéd, mintegy önkéntelenül kunkorodott fel.

A szabadságharc után itt telepedett le, nehány megtakarított forintocskájával mészárszéket nyitott és megházasodott.

A felesége is jó asszony volt, egyéb hibát sem követett el soha, mint azt, hogy korán halt meg, egy kis kétéves leánykát hagyva árván.

A kis kétéves leánykát Mariskának hítták, s olyan szép gyermek volt, hogy csodájára jártak az emberek: hát még mikor tizenhat éves lett!

Fekete haja volt, mint az éjfél, szeme mint a kökény, arca mint a nyíló rózsa, termetét meg bízvást megirigyelhette volna akármelyik grófkisasszony.

Szerette is János bácsi egyetlen leányát, ő volt szeme fénye, öröme, büszkesége. No, de szerették azt nélküle is elegen: hanem a leány senkit sem szeretett, csak a Lóczi Márton uram fiát, Pétert. (more…)

Tömörkény István: Elintézett ügy

23 október 2011

Márton lassan legeltette a birkákat, a kis bojtárnak olykor szólt is, hogy kerüljön elébük, ne menjenek messzire erről a tájról. Ennek oka abban keresendő, hogy Márton a birkáival most éppen a járásszélre jutott, s közel van ide a tulajdon tanyája. Ez nem megvetendő. Juhászra ritkán jut ilyen ünnepnap, mert ezt annak kell venni, miután ilyenkor délebédre meleg ételt eszik, amit kivisznek neki a tanyából. Márton tehát ennélfogva nem ösztökélte a birkákat, ellenben a pulikutyákat leintette, hogy ne hajkurásszák az állatot, hanem az éppen csak úgy a maga módja szerint haladjon erre-amarra.

A délelőtt ebben telt el, anyabürgék, birkák, bárányok teljes rendben viselték magukat, a kisbojtár furulyázott, de jobb ha hallgat, mert még nem tud. Márton pedig megtömte pipáját, egy alacsony állású, komoly pipát hajlított szárral, mely eszköz hasonlít a vadászokéhoz, és a juhászgazdát különbözteti a bojtárral szemben, aki gyürüce szárból füstöl, maga vágván a bokorból, maga sütvén ki a belét dróttal, és maga faragván meg alkalmatosra. Ez a takarékosság szempontjából van így, ami nemcsak a szárra, de a taplóra is kiterjed. Így rendes juhászember drágállja azt a bükkfataplót, akit a tót árul, hanem taplót maga csinál magának ürömfű virágjából, miután az erre igen alkalmatos. (more…)

100 történelmi tévhit..

23 október 2011

Hahner Péter: 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod

 

Tegyük a kezünket a szívünkre, ha betérünk egy könyvesboltba, az esetek 99%-ban nem rohanunk egyből észvesztve a történelem kategóriáknál található könyvek felé, mert a történelemről általában iskolai emlékek ugranak be elsőként, a magolás a számonkérések, hogy melyik király, uralkodó, diktátor mikor élt, milyen események kapcsolódnak a nevéhez……és még hosszan sorolhatnám. (more…)

József Attila: Irgalom (hangosvers – Hobo)

16 október 2011

Kovács Daniela: Ha nem volna igaz…

15 október 2011

Lehet, hazudnék, hogy jól vagyok, vidám,
akkor is, ha éppen könnyű láz ver le,
s ha bánat leng szívemen, mint kendő leng a fán;
akár egy tojáslopó, fészekdúló gyerek
hazudnék, hogy nincs baj, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, hogy nem félem a halált,
válladat lesném: rándul-e vagy remeg,
s ha torkomra öklendene, hogy pokolian bánt,
visszanyelném mindazt, mi élő kínná dermedt,
és mosolyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, ha csönd rontana rám,
hogy lelkemből kitépve, épp versbe temetlek,
és pogány módra, édesszájú szókkal tagadnám,
hogy vágyam néz utánad, s épp némán követlek,
közönyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek! (more…)

József Attila: Az a szép, régi asszony

15 október 2011

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Gombolyag

15 október 2011

 

Elfolyik megannyi idő, mint csorgó, ifjú boldogság,
és mint a gombolyag görög előttem a jövő,
s hogy merre fut, – nem tudom…

Annyi gazdag váromány lep meg, nem is értem
honnan, és minden megálló, körültekintő
pillanatban (mikor szétnézek, visszanézek),
elcsodálkozom, és sosem tudom előre mi
jöhet még, de mégis, rendre érkezik olyan,
amiről álmodni sem mertem… (more…)

Ágnes Vanilla- József Attila: Talán eltűnök hirtelen

15 október 2011

Következő oldal »