Daily Archives: 2011. október 9. vasárnap

Egy kis humor: Mark Twain aforizmák

9 október 2011

Gracza János: Jolánka szobra

9 október 2011

Nagy szomorúságra jöttek meg az idén a szurdoki uradalom fecskéi. Könnyes szemek, bús arcok fogadták őket. Nem futottak eléjük se fiúk, se lányok. Jolánka sem üdvözölte őket, az uraság lenhajú, nevető szemű kis lánya. Lecsukódott már akkorra az a nevető szem. Ott pihent Jolánka a szomorú fűzfás kis temetőben.

Jolánkát siratta a falu népe. A kastély, a kunyhó azért nem vette észre a fecskéket. Pedig ott csicseregtek a fecskék minden eresz alatt, ott röpdöstek a kastély körül. Elszálltak a szomorú fűzfás kis temetőbe is, ahol ibolya nyilott Jolánka sírján. A fák leveles gallyát beszédes szellő mozgatta. Azt susogták az ágak, azt beszélte a szellő: (more…)

Thúry Zoltán: Édesanyám, lelkem!

9 október 2011

Túl az ország határán, messze, messze a nagy német birodalomban van egy kis folyó s a kis folyó mellett egy nagy város. A folyót Izárnak nevezik, a város pedig München. Kisebb, mint Budapest, de már Hajdúböszörménynél hússzorta is nagyobb. Az ember ha odamegy, először nagyon furcsán érzi magát. Mindenki németül beszél, még a csepp gyermekek is. Ha valakitől magyarul kérdezzük meg, hogy ez vagy az az utca merre van? úgy megnézi a kérdezősködőt, mintha sanskrit nyelven szólította volna meg. A kis gyermek este németül mond jó éjszakát, reggel pedig németül kéri a kávét meg a kiflit. Ha nem kapja meg hamar, németül sír. Ezt azonban meg lehet érteni, mert éppen úgy hangzik, mint a magyar gyermek sírása.

Egy kis hajdúböszörményi fiú volt Münchenben a múlt szombatig s ez a kis fiú semmiképpen sem volt megelégedve a német várossal. Senkivel se tudott szóba állani. Odahaza csak magyarul tanult meg, se az édes apja, se az édes anyja nem tud másként beszélni. A kis Gyurkát kiküldték német szóra. Könnyen meg lehet tanulni, ha mást sohase hall az ember. (more…)

Budapest Bár

9 október 2011

A békebeli 20-as 30-as évek, a kor bárzenéje és slágerei, füstös kávéházi hangulata, filmjei, olyan igazi „karádis-jávoros feeling”, keríti hatalmába az embert, ha a Budapest Bár zenéjét hallgatja. (more…)

Márai Sándor: Október

9 október 2011

Emlékszem egy októbere, mikor a német erdőben éltem, tölgyek és vezérigazgatók között, egy szállodában, ahol mindent villanyos erő hajtott, vadásznak öltözött pincérek lesték a vendégek óhajait, s Rübezahl, mint régimódi házigazda, minden délután kilépett az erdőből, megállt a szálloda bejáratával szemközt, a napsütötte tisztáson, aggódó pillantással szemlét tartott a pázsit és a felhők között; majd komoran és kissé nevetségesen eltűnt a szarvasetető irányában.

Ez az október minden más októbertől különbözött. Fiatal voltam és igényes. A szállodában már fűtöttek. Este a társalgó kandallója előtt ültem, szmokingban és escarpinben, könyvvel kezemben, s úgy éreztem magam, mint lord Byron, mielőtt elment meghalni a görög szabadságért. Abban az időben én is hajlandó lettem volna elindulni és meghalni, esetleg csak egyszerű levélbeli hívásra, valamilyen idegen ügyért, érthetetlen szabadságért. Sejtettem, hogy minden összetartozik. Minden reggel azzal az érzéssel léptem a szállodai szoba ablakához, hogy szerepem van a világban, a feladatom feltűnés nélkül, tapintattal, de kegyetlen következetességgel kell majd elvégeznem. (more…)