Daily Archives: 2011. október 15. szombat

Kovács Daniela: Ha nem volna igaz…

15 október 2011

Lehet, hazudnék, hogy jól vagyok, vidám,
akkor is, ha éppen könnyű láz ver le,
s ha bánat leng szívemen, mint kendő leng a fán;
akár egy tojáslopó, fészekdúló gyerek
hazudnék, hogy nincs baj, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, hogy nem félem a halált,
válladat lesném: rándul-e vagy remeg,
s ha torkomra öklendene, hogy pokolian bánt,
visszanyelném mindazt, mi élő kínná dermedt,
és mosolyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, ha csönd rontana rám,
hogy lelkemből kitépve, épp versbe temetlek,
és pogány módra, édesszájú szókkal tagadnám,
hogy vágyam néz utánad, s épp némán követlek,
közönyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek! (more…)

József Attila: Az a szép, régi asszony

15 október 2011

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Gombolyag

15 október 2011

 

Elfolyik megannyi idő, mint csorgó, ifjú boldogság,
és mint a gombolyag görög előttem a jövő,
s hogy merre fut, – nem tudom…

Annyi gazdag váromány lep meg, nem is értem
honnan, és minden megálló, körültekintő
pillanatban (mikor szétnézek, visszanézek),
elcsodálkozom, és sosem tudom előre mi
jöhet még, de mégis, rendre érkezik olyan,
amiről álmodni sem mertem… (more…)

Ágnes Vanilla- József Attila: Talán eltűnök hirtelen

15 október 2011

József Attila: Irgalom

15 október 2011

Bizony nem voltam én sem az,
akit a családfők kegyelnek.
És időm sem volt – az igaz –
kikönyörögnöm a kegyelmet.

S bár hűvös, örökkévaló
dolgok közt muszáj őgyelegnem,
a palánkok közt szárnyaló
munkát nem lehet elfelednem.

Mit oltalmaztunk, nincs jelen,
azt most már támadóink védik.
Elejtem képzelt fegyverem,
mit kovácsoltam harminc évig.

És hallgatom a híreket,
miket mélyemből énszavam hoz.
Amíg a világ ily veszett,
én irgalmas leszek magamhoz.

Guy de Maupassant: Holdfény

15 október 2011

Marignan* abbéhoz illett harcias neve. Magas, szikár pap volt, vakbuzgó, mindig túlfűtött, de becsületes lélek. Hite mindenben rendíthetetlen, nem ismerte az ingadozást. Úgy érezte: ismeri az ő Urát, érti terveit, akaratát, szándékát.

Amikor nagy léptekkel sétált kis vidéki plébániája kertjében, néha-néha feltámadt benne a kérdés: „Ezt vajon miért tetted, Istenem?” És makacsul kereste a választ, gondolatban elfog­lalta az Úr helyét, s végül majdnem mindig megtalálta a feleletet. Nem tartozott azok közé, akik a jámbor alázat áhítatában így suttognak: „Kifürkészhetetlen a te akaratod, Uram!” Ő ezt gondolta: „Isten szolgája vagyok, tudnom kell, mit miért tesz, és ha nem tudom, ki kell találnom.”

Úgy érezte – a világot tökéletes és csodálatos logikával teremtette az Úr. Minden „miért”-nek megfelel egy „azért”. A hajnalok rendeltetése, hogy vidámmá tegyék az ébredést, a nappaloké, hogy érleljék a vetést, az esőké, hogy megöntözzék azt, az esték előkészítenek az álomra, és a sötét éjszakák azért vannak, hogy aludjunk. (more…)

Magdalene Thoresen: Hardangeri történet

15 október 2011

A hardangeri fjordnak azt a részét, amelyet Szem-fjordnak szoktak mondani, szörnyű nagy sziklatömegek zárják körül: hidegen, elutasítóan fordulnak el a tenger vizétől, mintha csak gőgösen pihennének erejük tudatában. Mert igaz ugyan, hogy a fjord néha oly lágyan, sze­relmesen simul a sötét sziklatömeghez, mint a gyermek, aki puha párnák között dudorászva szenderedik álomba, máskor meg felkorbácsolja a vihar, dacossá válik, és tombolva csapkodja hullámait fel a magasba, hogy azt hinnéd: zubogó üst vize tajtékzik feléd – ámde a szikla hatalmas tömege továbbra is egykedvűen, gondolataiba mélyedve tornyosodik ott; nem áll ki harcra a fortyogó vízzel, nem is ereszkedik le játszadozni a szökellő hullámocskákhoz – csak éppen ott van. Mégis a víz okozza a pusztulását: ez a torkos szörnyeteg lágy nyelvével elnyaldossa a sziklát, és csak akkor csillapul falánksága, amikor már felmorzsolta az egészet, és a hullámok dölyfösen átcsapnak a szikla felett. (more…)

Martin Munkácsi – fotóművész

15 október 2011

Korának egyik legnagyobb és legjobban fizetett fotózsurnalisztája volt az 1896-ban  Kolozsváron született Munkácsi Márton, alias Martin Munkácsi. Első sikereit  Budapesten érte el, ahol a Pesti Napló munkatársaként dolgozott. Igazi karrierje azonban  Berlinben kezdődött,  és New York-ban teljesedett ki. Olyan híres magazinoknak dolgozott mint a Berliner Illustrirte Zeitung, a Harper’s Bazaar, a Life vagy a Ladies’ Home Journal. Sportolókat, táncosokat fényképezett. Ő volt az, aki kiszakította  a divatfényképészetet a műterem falai közül, és hitelesen, sajátos látásmóddal mutatta be a kifutók világát. (more…)