Daily Archives: 2011. október 23. vasárnap

Tóth Árpád: Mámor

23 október 2011

Jöttél, s ím drága must edénye lelkem,
Szűzlány fehér lábával megtiport kád,
A púpos bánatok rikoltó torkát
Méz-íz csitítja: ó, tán most születtem!

Szálljunk aranyhajóra most mi ketten,
Röpítsen el, ne tartsa semmi korlát:
Szállj, drága perc, feszítsd forró vitorlád,
Ma ránk vár minden édes ismeretlen!

Nézd, minden mily roppant fénnyel ragyog:
A nap, a hold és minden csillagok
Jönnek velünk, s a vén világ elárvul –

Hallod? a láz, a hű, bizarr dobos
Dobol, s a mámor vörös oszlopos,
Örvénylőn forgó kastélya kitárul!

Kosztolányi Dezső: R. Gy. sírján

23 október 2011

Zizegő fűszálak, bársonyos violák,
boruljatok egybe.
Legyen álma áldott, kit e virágszőnyeg
szeretettel fed be.

Frissen nyesett hantok, virágos sírhalom,
milyen fájó érzet!
Lábánál a sírnak egy kis fejfa, rajta:
élt tizenhét évet.

Mint a fény, mint az árny, múlandó az élet,
bomlékony, avatag.
Ma lángoló tűzvész rohan ereinkbe,
holnap: a hant alatt.

Istenem, ki tudja, hogyha egykoron majd
sírhalomra lépek,
keresztemre nézve nem zokogjátok-e:
élt tizenhét évet?

Mikszáth Kálmán: Kemény ember

23 október 2011

Nagyon becsületes ember volt az öreg Kakuk János, isten nyugosztalja meg szegényt.

Talán azért volt olyan szegény, mert becsületes volt.

Ott lakott abban a nagy ronda épületben, a templom mellett, amelyiken az a nagy festett címer látható: egy ökörfej és egy tagló.

Az egész falu olyan nagyon szerette, mintha mindenkinek családtagja lett volna; nem is hítta másképp senki, mint „János bácsi”-nak, s nem is volt egyebe széles e világon, ezen a nagy szereteten és egy szép leányon kívül; hanem azzal ő be is érte ám untig.

Fiatal korában honvéd volt, sokat tudott beszélni Bem apóról, akinek képe ott függ a tiszteletes uram belső szobájában, a piski hídról, a segesvári csatáról. Én akárhányszor hallottam a szájából. Ilyenkor azután úgy nézett ki az öreg János bácsi, mintha kicserélték volna; apró, szürke szemei villogtak, hajlott háta kiegyenesedett, és a lekonyult bajusz is mintha megérezte volna, hogy miről foly a beszéd, mintegy önkéntelenül kunkorodott fel.

A szabadságharc után itt telepedett le, nehány megtakarított forintocskájával mészárszéket nyitott és megházasodott.

A felesége is jó asszony volt, egyéb hibát sem követett el soha, mint azt, hogy korán halt meg, egy kis kétéves leánykát hagyva árván.

A kis kétéves leánykát Mariskának hítták, s olyan szép gyermek volt, hogy csodájára jártak az emberek: hát még mikor tizenhat éves lett!

Fekete haja volt, mint az éjfél, szeme mint a kökény, arca mint a nyíló rózsa, termetét meg bízvást megirigyelhette volna akármelyik grófkisasszony.

Szerette is János bácsi egyetlen leányát, ő volt szeme fénye, öröme, büszkesége. No, de szerették azt nélküle is elegen: hanem a leány senkit sem szeretett, csak a Lóczi Márton uram fiát, Pétert. (more…)

Tömörkény István: Elintézett ügy

23 október 2011

Márton lassan legeltette a birkákat, a kis bojtárnak olykor szólt is, hogy kerüljön elébük, ne menjenek messzire erről a tájról. Ennek oka abban keresendő, hogy Márton a birkáival most éppen a járásszélre jutott, s közel van ide a tulajdon tanyája. Ez nem megvetendő. Juhászra ritkán jut ilyen ünnepnap, mert ezt annak kell venni, miután ilyenkor délebédre meleg ételt eszik, amit kivisznek neki a tanyából. Márton tehát ennélfogva nem ösztökélte a birkákat, ellenben a pulikutyákat leintette, hogy ne hajkurásszák az állatot, hanem az éppen csak úgy a maga módja szerint haladjon erre-amarra.

A délelőtt ebben telt el, anyabürgék, birkák, bárányok teljes rendben viselték magukat, a kisbojtár furulyázott, de jobb ha hallgat, mert még nem tud. Márton pedig megtömte pipáját, egy alacsony állású, komoly pipát hajlított szárral, mely eszköz hasonlít a vadászokéhoz, és a juhászgazdát különbözteti a bojtárral szemben, aki gyürüce szárból füstöl, maga vágván a bokorból, maga sütvén ki a belét dróttal, és maga faragván meg alkalmatosra. Ez a takarékosság szempontjából van így, ami nemcsak a szárra, de a taplóra is kiterjed. Így rendes juhászember drágállja azt a bükkfataplót, akit a tót árul, hanem taplót maga csinál magának ürömfű virágjából, miután az erre igen alkalmatos. (more…)

100 történelmi tévhit..

23 október 2011

Hahner Péter: 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod

 

Tegyük a kezünket a szívünkre, ha betérünk egy könyvesboltba, az esetek 99%-ban nem rohanunk egyből észvesztve a történelem kategóriáknál található könyvek felé, mert a történelemről általában iskolai emlékek ugranak be elsőként, a magolás a számonkérések, hogy melyik király, uralkodó, diktátor mikor élt, milyen események kapcsolódnak a nevéhez……és még hosszan sorolhatnám. (more…)