Daily Archives: 2011. október 28. péntek

Bret Harte: A Stukeley kastély kísértetei

28 október 2011

Csak a hó hiányzott ahhoz, hogy a környék az évszakhoz illő tökéletes képet mutassa, de a Vadnyugat Barbárja jó ideje élt már Angliában, s tudta, az ilyesmi csak ritkán ékesíti a karácsonyi tájat, így hát jókedvűen fogadta a december 24-nek háttérül szolgáló alacsony, borongós eget, amelybe halványan karcolódott a kopasz ágak finom csipkézete, és a fenyők árnyéka mintegy állandó keretbe foglalta a Stukeley kastély tornyocskáit és békésen sorakozó kéményeit. Ennek ellenére, a színeknek és a távoli tájnak ebben a kísérteties homályában is, a magas, szürke, szabálytalan épülettömeg körvonalait oly csodálatosnak látta, mint még soha. A kastély mindmáig megőrizte uralmát a táj fölött, s a Vadnyugat Barbárja gyakran úgy érezte, hogy uralja az embereket is, akik felépítették és laktak a falai között, bár mintha most eszelős, értelmetlen módon mély álomba és feledésbe merült volna. Élénken emlékezett egy tavaly őszi házi mulatság hangulatára a kastélyban, ahol az egykori várurak leszármazottai a hosszú galériákon vagy akár a hálószobájuk ajtajában éppolyan idegennek látszottak, mint maga a Barbár. (more…)

Honoré de Balzac: EL VERDUGO*

28 október 2011

1

Egy kis városban, Mendában, a Harang éppen éjfélt ütött.

Ugyanabban a pillanatban egy fiatal francia tiszt, aki a mendai kastélyban, a kertet szegő hosszú terasz mellvédjére támaszkodott, úgy látszott, mély gondolatokba merült, amelyek nemigen férhettek össze a hadiélet gondtalanságával; igaz, hozzá kell tennünk azt is, hogy soha még ilyen óra, ilyen hely és ily éjszaka nem lehetett kedvezőbb az elmélkedésre. (more…)

Arany János: Ez az élet

28 október 2011

Ez az élet egy tivornya:
Inni kell, ha rád jön sorja,
Az örömbül, búbánatból,
Karcos borbul, kéj-zamatból.

Inni hosszut és körömre,
Kedvet búra, bút örömre;
Sok megissza vad-őszintén:
Egy-kettő vigyázva, mint én.

Kivel egykor én mulattam,
Többnyire már pad alatt van:
Én, ki a mámort kerűltem,
Helyt maradék, hol leűltem.

De, ha végignézek romján:
Oly sivár, dúlt e tivornyám!
Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég
Én is a pad alatt volnék?…

(1878 márc. 23)