Monthly Archives: október 2011

József Attila: Irgalom

15 október 2011

Bizony nem voltam én sem az,
akit a családfők kegyelnek.
És időm sem volt – az igaz –
kikönyörögnöm a kegyelmet.

S bár hűvös, örökkévaló
dolgok közt muszáj őgyelegnem,
a palánkok közt szárnyaló
munkát nem lehet elfelednem.

Mit oltalmaztunk, nincs jelen,
azt most már támadóink védik.
Elejtem képzelt fegyverem,
mit kovácsoltam harminc évig.

És hallgatom a híreket,
miket mélyemből énszavam hoz.
Amíg a világ ily veszett,
én irgalmas leszek magamhoz.

Guy de Maupassant: Holdfény

15 október 2011

Marignan* abbéhoz illett harcias neve. Magas, szikár pap volt, vakbuzgó, mindig túlfűtött, de becsületes lélek. Hite mindenben rendíthetetlen, nem ismerte az ingadozást. Úgy érezte: ismeri az ő Urát, érti terveit, akaratát, szándékát.

Amikor nagy léptekkel sétált kis vidéki plébániája kertjében, néha-néha feltámadt benne a kérdés: „Ezt vajon miért tetted, Istenem?” És makacsul kereste a választ, gondolatban elfog­lalta az Úr helyét, s végül majdnem mindig megtalálta a feleletet. Nem tartozott azok közé, akik a jámbor alázat áhítatában így suttognak: „Kifürkészhetetlen a te akaratod, Uram!” Ő ezt gondolta: „Isten szolgája vagyok, tudnom kell, mit miért tesz, és ha nem tudom, ki kell találnom.”

Úgy érezte – a világot tökéletes és csodálatos logikával teremtette az Úr. Minden „miért”-nek megfelel egy „azért”. A hajnalok rendeltetése, hogy vidámmá tegyék az ébredést, a nappaloké, hogy érleljék a vetést, az esőké, hogy megöntözzék azt, az esték előkészítenek az álomra, és a sötét éjszakák azért vannak, hogy aludjunk. (more…)

Magdalene Thoresen: Hardangeri történet

15 október 2011

A hardangeri fjordnak azt a részét, amelyet Szem-fjordnak szoktak mondani, szörnyű nagy sziklatömegek zárják körül: hidegen, elutasítóan fordulnak el a tenger vizétől, mintha csak gőgösen pihennének erejük tudatában. Mert igaz ugyan, hogy a fjord néha oly lágyan, sze­relmesen simul a sötét sziklatömeghez, mint a gyermek, aki puha párnák között dudorászva szenderedik álomba, máskor meg felkorbácsolja a vihar, dacossá válik, és tombolva csapkodja hullámait fel a magasba, hogy azt hinnéd: zubogó üst vize tajtékzik feléd – ámde a szikla hatalmas tömege továbbra is egykedvűen, gondolataiba mélyedve tornyosodik ott; nem áll ki harcra a fortyogó vízzel, nem is ereszkedik le játszadozni a szökellő hullámocskákhoz – csak éppen ott van. Mégis a víz okozza a pusztulását: ez a torkos szörnyeteg lágy nyelvével elnyaldossa a sziklát, és csak akkor csillapul falánksága, amikor már felmorzsolta az egészet, és a hullámok dölyfösen átcsapnak a szikla felett. (more…)

Martin Munkácsi – fotóművész

15 október 2011

Korának egyik legnagyobb és legjobban fizetett fotózsurnalisztája volt az 1896-ban  Kolozsváron született Munkácsi Márton, alias Martin Munkácsi. Első sikereit  Budapesten érte el, ahol a Pesti Napló munkatársaként dolgozott. Igazi karrierje azonban  Berlinben kezdődött,  és New York-ban teljesedett ki. Olyan híres magazinoknak dolgozott mint a Berliner Illustrirte Zeitung, a Harper’s Bazaar, a Life vagy a Ladies’ Home Journal. Sportolókat, táncosokat fényképezett. Ő volt az, aki kiszakította  a divatfényképészetet a műterem falai közül, és hitelesen, sajátos látásmóddal mutatta be a kifutók világát. (more…)

Egy kis humor: Mark Twain aforizmák

9 október 2011

Gracza János: Jolánka szobra

9 október 2011

Nagy szomorúságra jöttek meg az idén a szurdoki uradalom fecskéi. Könnyes szemek, bús arcok fogadták őket. Nem futottak eléjük se fiúk, se lányok. Jolánka sem üdvözölte őket, az uraság lenhajú, nevető szemű kis lánya. Lecsukódott már akkorra az a nevető szem. Ott pihent Jolánka a szomorú fűzfás kis temetőben.

Jolánkát siratta a falu népe. A kastély, a kunyhó azért nem vette észre a fecskéket. Pedig ott csicseregtek a fecskék minden eresz alatt, ott röpdöstek a kastély körül. Elszálltak a szomorú fűzfás kis temetőbe is, ahol ibolya nyilott Jolánka sírján. A fák leveles gallyát beszédes szellő mozgatta. Azt susogták az ágak, azt beszélte a szellő: (more…)

Thúry Zoltán: Édesanyám, lelkem!

9 október 2011

Túl az ország határán, messze, messze a nagy német birodalomban van egy kis folyó s a kis folyó mellett egy nagy város. A folyót Izárnak nevezik, a város pedig München. Kisebb, mint Budapest, de már Hajdúböszörménynél hússzorta is nagyobb. Az ember ha odamegy, először nagyon furcsán érzi magát. Mindenki németül beszél, még a csepp gyermekek is. Ha valakitől magyarul kérdezzük meg, hogy ez vagy az az utca merre van? úgy megnézi a kérdezősködőt, mintha sanskrit nyelven szólította volna meg. A kis gyermek este németül mond jó éjszakát, reggel pedig németül kéri a kávét meg a kiflit. Ha nem kapja meg hamar, németül sír. Ezt azonban meg lehet érteni, mert éppen úgy hangzik, mint a magyar gyermek sírása.

Egy kis hajdúböszörményi fiú volt Münchenben a múlt szombatig s ez a kis fiú semmiképpen sem volt megelégedve a német várossal. Senkivel se tudott szóba állani. Odahaza csak magyarul tanult meg, se az édes apja, se az édes anyja nem tud másként beszélni. A kis Gyurkát kiküldték német szóra. Könnyen meg lehet tanulni, ha mást sohase hall az ember. (more…)

Budapest Bár

9 október 2011

A békebeli 20-as 30-as évek, a kor bárzenéje és slágerei, füstös kávéházi hangulata, filmjei, olyan igazi „karádis-jávoros feeling”, keríti hatalmába az embert, ha a Budapest Bár zenéjét hallgatja. (more…)

Márai Sándor: Október

9 október 2011

Emlékszem egy októbere, mikor a német erdőben éltem, tölgyek és vezérigazgatók között, egy szállodában, ahol mindent villanyos erő hajtott, vadásznak öltözött pincérek lesték a vendégek óhajait, s Rübezahl, mint régimódi házigazda, minden délután kilépett az erdőből, megállt a szálloda bejáratával szemközt, a napsütötte tisztáson, aggódó pillantással szemlét tartott a pázsit és a felhők között; majd komoran és kissé nevetségesen eltűnt a szarvasetető irányában.

Ez az október minden más októbertől különbözött. Fiatal voltam és igényes. A szállodában már fűtöttek. Este a társalgó kandallója előtt ültem, szmokingban és escarpinben, könyvvel kezemben, s úgy éreztem magam, mint lord Byron, mielőtt elment meghalni a görög szabadságért. Abban az időben én is hajlandó lettem volna elindulni és meghalni, esetleg csak egyszerű levélbeli hívásra, valamilyen idegen ügyért, érthetetlen szabadságért. Sejtettem, hogy minden összetartozik. Minden reggel azzal az érzéssel léptem a szállodai szoba ablakához, hogy szerepem van a világban, a feladatom feltűnés nélkül, tapintattal, de kegyetlen következetességgel kell majd elvégeznem. (more…)

Szilágyi Ferenc: Valami más lett…

8 október 2011

Valami más lett idebenn.
A szívem tátongó üreg,
fala is átlátszó üveg,
beleláthat az idegen.

Ajtaja tárva nyitva áll,
átjár rajta így ősz fele
az elmúlásnak bősz szele,
mint egy huhogó nagy madár.

Nem otthon már, nem kalitka,
csupán egy hideg menedék.
Ha tüzet rakok, beleég
boldog álmok régi titka,

s a múlt emléke hoz majd kínt.
Ablakom előtt csupasz ág,
a világ béna kuszaság,
valami más lett odakint.

Reményik Sándor: Csendes csodák

2 október 2011

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget. (more…)

Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad

2 október 2011

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.

Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.

A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.

Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.

Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán? (more…)

Móra Ferenc: A cinegefészek

2 október 2011

Biz az régen volt, mikor én életemben először álmodtam sarkantyús csizmával, de még most is sírhatnékom van, ha rágondolok, hogy milyen rossz volt abból a gyönyörű álomból föl­ébredni.

Hullott a könnyem, mint a sebes eső és szegény szülém még friss lángossal se tudta elállítani.

– Nem eszik ám ilyent még a király fia se, lelkecském, – tömte volna a számba a drága jó harapnivalót.

– Mindegy az, azért én mégis jobban szeretnék királyfiú lenni, mint szűcsfiú, – mondottam durcásan.

– Hát aztán miért, te? – nézett rám szülém szelíd szemrehányással.

– Azért, mert a királyfik sarkantyús csizmában őrzik a libát, – feleltem nagy okosan. (more…)

Gaál Mózes: Palkó

2 október 2011

Emlékszem, hogy az árvák intézetében Palkó, aki a negyedik osztályba járt, nagyon elége­det­len volt a koszttal. Erős fiú volt, mindig éhes. A kenyérszeleteket reggel, délben, uzsonnakor és este mindig a mutató és hüvelykujja közé fogva latolgatta, hogy vajon elég nehéz-e? Ha egy kissé vékonyabb volt: összeráncolta a homlokát, irigykedve nézett a szomszédjaira. Ha azok valamelyikének nagyobb darab kenyér jutott, még jobban elkeseredett és így szólott:

– Az embert agyon éheztetik!

Olyan jól emlékszem erre a dologra, mintha csak tegnap történt volna. Palkónak azonban nem volt igaza. Abban az időben nagyobb volt az étvágya, mint a hála a szívében. Az élelmezőnek napjában négyszer kellett százhetven gyermeknek egy-egy darab kenyeret szelni. Az élelmező hetenkint kétszer sütött. Emlékszem, hogy ilyen napokon tömérdek kenyér volt a sütőházban a polcokon. Azt is láttam, mikor a kenyérdarabokat vágta a hosszú, éles késsel. Én is segítet­tem megszámlálni, a kerek kosárba rakni, mert nagy tisztesség jutott osztályrészemül: én is kenyérhordó voltam. (more…)

Egy újságíró vallomásai 1936-ból – G.B.Shaw

2 október 2011

shaw1.jpg (260×320)

George Bernard Shaw

 

Szeretem időnként lekapni a polcról valamelyik könyvbe fűzött múltszázad eleji újságokat tartalmazó kötetemet. Kivétel nélkül minden alkalommal találok benne valami számomra  érdekes történetet. Nem volt ez másként  most sem.

Hegedűs Ádám,  korának  “sztár” újságírójaként számos hírességgel készített riportot.  Az alábbi történetet egy 1936-ben megjelent újságban találtam:

Egy újságíró vallomásai 1936-ból

Hegedűs Ádám London

Részlet

 

1929 novemberében Georg Bernard Show-t interjúvoltam meg londoni lakásán. Show nagyon kevés interjút adott és nem is reméltem, hogy szóba áll velem, de a szerencse Hevesi Sándor személyében jelent meg Londonban, kinek köszönhetően nagy izgalommal készülhettem a Show-val történő beszélgetésre. (more…)

« Előző oldal