Kosztolányi Dezső: Szentbeszéd
Én, ki tavaly még könnyű szívvel jártam,
forró sugárban,
most járok itt sápadt, bús fagyok
fenyérein
és fölordítok: hol vagyok?
Testvéreim.
Volt egy kutyám
s nem vertem ki, mikor haragos éjjel
a hóvihar acsarkodott a széllel,
csúnyán.
S mikor beteg lett,
köré sereglett
a bánatom, a gondom.
Fölkeltem, hogy reá tekintsek,
úgy néztem, mint egy árva kincset.
Egész éjszaka virrasztottam otthon.
Aztán vásott és buta lázban
nem madarásztam,
mert szántam a madárfiókot, a picinykét. (more…)
Legutóbbi hozzászólások