Daily Archives: 2011. december 4. vasárnap

Mellettem Helga álmodik…

4 december 2011

Dec. 6. – Happy Birthday

Jack London: Vonaton lógni

4 december 2011

Egyes esetektől eltekintve a jó hobo, ha fiatal és mozgékony, akármilyen vonaton lóghat, ha mégoly nagy erőfeszítéseket tesz is a vonatszemélyzet, hogy „lekapcsolja” – persze éjidőben, mert ez az alapfeltétel. Ha az ilyen hobo az adott körülmények között elhatározza, hogy lógni fog, vagy sikerül lógnia a vonaton, vagy a véletlen gáncsolja el. A gyilkosságot kivéve a vonat­személyzetnek nincs törvényes eszköze, hogy lekapcsolja. A csavargóvilágban elterjedt a híre, hogy némelyik vonat személyzete nem riad vissza a gyilkosságtól. Mivel csavargókoromban nem volt részem ebben az élményben; személyesen nem állhatok jót érte.

De hallottam a „rossz” utakról. Ha egy csavargó „aláfeküdt” a merevítő rudakra, és a vonat mozgásban van, látnivalóan semmi módon nem lehet leszedni őt, míg a vonat meg nem áll. A csavargó, aki kényelmesen elsáncolta magát az alvázon, a négy kerék és az egész tartó­szerkezet mögött, „kidriblizte” a személyzetet – vagy legalábbis azt hiszi, míg egy nap valami „rossz” vonalon nem fekszik a merevítő rudakra. Rossz út rendszerint az, ahol nemrégiben egy vagy több vasutast megöltek a csavargók. Isten irgalmazzon a csavargónak, aki „aláfekszik” ilyen úton s elkapják – mert elkapják, még ha a vonat óránként hatvan mérfölddel megy is.

A geletta (fékező) egy vonóhorgot és egy darab kötelet visz annak a kocsinak az első peronjára, amelyiken a csavargó utazik. (more…)

Pilinszky János: A fényességes angyal is

4 december 2011

Emlékezés egy világháborús karácsonyra

Az égbolt elsötétedett.
S akár a végítélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben, (more…)

Arzén és Levendula

4 december 2011

Bűnügyi bohózat 2 felvonásban a Magyar Színház előadásában

Két tündérinek tűnő öreglány, egy szerelmes színikritikus unokaöcs, egy beteges téveszmében szenvedő másik unokaöcs, egy hullákon kísérletező nagypapa, valamint egy sorozatgyilkos nagybácsi a szereplői Joseph Kesselring mesterien megírt és méltán népszerű bűnügyi komédiájának.

A második világháború idején Brooklynban játszódó, és az abszurditás határát súroló, ám de fordulatokban és humorban igen csak bővelkedő történet, két kedvesnek tűnő öreglány titkos szenvedélyére épül.

Az angyali természetű és köztiszteletben álló, fáradhatatlanul jótékonykodó Brewster nővérek titkos szenvedély rabjai. Előszeretettel édesítik meg egy pohárka ribizli borba kevert arzénnal a család nélkül élő elesett idős férfiak utolsó óráit. A hullákat illő gyászszertartás után unokaöccsükkel kapartatják el a ház pincéjében, aki abban a beteges tévhitben él, hogy ő az Egyesült Államok elnöke és maláriában elhunyt áldozatokat hantol el a Panama csatornában, eddig összesen tizenegyet. (more…)

Márai Sándor: december

4 december 2011

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszabbakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött. (more…)

Ady Endre: Kevés beszélgetés magammal

4 december 2011

Kendnek pedig hallgatnia kell,
Mert miért a lárma?
Ha csak egy kicsi segítéssel
Járna.
De a világnak arculatja
Kutatván őket okosok
Most végre megmutatkozott.

Így vagyon és másként nem vagyon
És hallgasson el, Kend,
Ki ugyse kivánt Krisztus lenni,
Felkent
És fenngázolt dult vizek sodrán
S partokra szórt csirás szemet,
Vágyat, csókot, szerelmeket.

Kendnek talántán igaza volt,
De inkább volt többnek
S azoknak, akik majd utánunk
Jönnek.
Kend biztatott, kend lázított,
Hát jöjjön most már a Titok.