Daily Archives: 2011. december 30. péntek

Kaffka Margit: A veszedelem

30 december 2011

A lakás külső csengettyűje röviden, alig érintve zizzent, azután megint előkelő, komoly csönd támadt a szőnyeges lépcsőházban. Az ajtó előtt két fiatal, sietségtől pirosas leány mosolygott egymásra, és amíg várakoztak, a lihegésük párája fényes ködként surrant el a villanylámpa íve előtt.

Az egyik fekete volt, nyúlánk, szabályos arcú, vékony szájú, a mozgása szögletesen bájos, olyan sajátságosan tiszta és különös szépség; mint egy fiú, egy gyönyörű római puer. A másik szőke és kicsiny, fitos, csúfondáros képű, asszonymód kerek csípőkkel, gömbölyű, parasz­tosan kemény, apró kézzel. A ravasz, csöpp szájában tejfehér rizskásafogak villogtak, és a hangja gyöngén csilingelt, amikor látszólag szorongva megszólalt.

– Te, Klára! De nem fognak engem kidobni innét?

– Csacsi! – hangzott a válasz röviden és komolyan. – Szeretném, ha nem affektálnál.

A barna leány később mégis hozzátette:

– Te a társnőm vagy, és velem jössz a nagynénémhez, ő pedig jól tudja, hogy az internátusból csak párosával engedik ki az embert, ha a kedves rokonai nem jönnek érte.

– Klára! – okvetetlenkedett a másik – nézd, talán ne is kérnénk most színházjegyet. Olyan furcsa az… (more…)

2001 DECEMBER 9

30 december 2011

Anyámra emlékezve…….

A temető csendje vett körül. Eligazgattam a rózsákat, amiket anyám sírjára vettem, felöntöttem friss vízzel a vázákat, meggyújtottam a mécseseket és leültem törökülésbe a földre. Nagyon meleg volt, de mégsem akaródzott elindulnom. Ültem a füvön, és csapongó gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben a hatalmas csokornyi halvány rózsaszín rózsa kellemes illata lengte be a levegőt.

Hirtelen gyermek lettem ismét, eszembe jutott, hogy mennyire szerettem a nagymamámmal temetőbe járni. Nagyon-nagyon érdekes dolog ez így visszagondolva. Gyönyörűnek találtam az angyalkás sírköveket, a virágdíszben pompázó sírokat. A vásárolt virágokat mindig én választhattam ki, aztán boldogan szaladtam velük nagyapám sírjához, hogy vázába tegyem őket, majd vízért futottam a kúthoz. Folyton csacsogva, vidáman ugrálva gesztenyét gyűjtöttem a földről és a gyermeki lélek ártatlanságával nem fogtam fel a temető magányának és emelkedettségének tényleges jelentését. Nem értettem, hogy miért kellene nekem csendben lennem, amikor a nagymamám nagyon kedvesen, de azért megfelelő erélyjel próbált csendre inteni……. (more…)