Monthly Archives: január 2012

Bródy Sándor: A nadrág

7 január 2012

Már reggel volt, de a lámpa égett a konyhában; télen, ünnep előtt. Egy asszonyka melegedett a tűzhelynél és vitázott az olcsó cseléddel, akinek nem a napi munka, hanem az ünnepi estve járt az eszében. Az asszony is az estvére gondolt, komoran és haragosan, mert még csak ötlete sem volt, hogy miből és miféle meglepetést szerez a három gyermekének. Egyelőre az urát szidta, aki oly kíméletlen volt és a földbe ment, mielőtt a gyerekeket fölnevelte volna.

– A gazember; ne legyen nyugta a földben! – így gondolkozott a különben szelíd asszony, miközben főzte a reggelit, lefölözte a tejet és bírálta az urát, aki – amíg élt és élni tudott – nem éppen rosszkeresetű zenész volt. Nem született cigány, hanem alapjában véve fehér ember volt, amolyan félművész, akit mindenféle véletlenek cigánysorba sodortak bele.

– A gazember! – ismételte, de most már hangosan a még fiatal, de meggörbedt asszonyka, aki az ünnep kedvéért megmosta a még egészen fekete haját és nyilván dacból – gyásza ellenére – bekötötte kackiásan fehér kendővel. (more…)

Edgar Allan Poe: Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban

7 január 2012

Énmagam nyilván nem csodálkozhatom, hogy Monsieur Valdemar különleges kóresete vitát kavart. A csodálatos az lett volna – figyelembe véve a körülményeket -, ha nem így történik. Mert jóllehet az érdekelt felek általános óhaja volt, hogy az ügyből a nyilvánosságot kizárjuk, mindaddig legalább, amíg további vizsgálatra alkalmunk nem kínálkozik – vagy talán éppen azért történt így, mert a hírzárlat érdekében minden lehetőt elkövettünk -, a nagyközönség körében zavaros és túlzásokkal terhelt hírek kezdtek keringeni, amelyek később számos kellemetlen félreértés okozójává váltak, és természetesen széltében hitetlenséget ébresztettek.

Szükséges tehát, hogy az esetet végre tényszerű megvilágításba helyezzem – amennyire persze a tények előttem is világosak. Tömören összefoglalva ezeket mondhatom.

Érdeklődésem az utóbbi három évben többször fordult a delejesség tana felé, és mintegy kilenc hónappal ezelőtt hirtelen arra a felismerésre jutottam, hogy az eddig lefolytatott kísérletek egy kérdést teljességgel és érthetetlenül elhanyagoltak: in articulo mortis még senkit sem delejeztek. Eszerint válaszra vár először is, hogy a beteg ilyen állapotban fogékony-e a delejes hatásra, másodszor pedig, ha igen, gyengíti-e vagy fokozza az állapota ezt a hatást, és harmadszor, milyen mértékben, illetőleg mennyi ideig késleltetheti a delejezés a halál beálltát. Az egyéb kérdéses részletek mellett ez a három izgatta leginkább érdek­lő­désemet – a harmadik különösképpen, tekintettel következményeinek rendkívüli fontosságára. (more…)

Tamási Áron: Szülőföldem (részlet)

7 január 2012

Már le is ereszkedett az este, amikor hazavetődöm. Sógor nincsen itthon, valahol a korcsmában ünnepel, a többi erdei munkásokkal, húsz lejjel a zsebében. Ágnes is nyájba készül. Egyedül anyám üldögél mellettem, de amikor hazakísérem a búvakoló holdvilágon, akkor sem merem megmondani neki, hogy útra indulok holnap délben.

Hol van sógor? kérdem Ágnestől reggel.
Azt mondja, már egy órája is van, hogy elment. Mit akarnék véle ?
Szekeret kéne fogadni szólok csendesen.
Ágnes csodálkozva tekint rám, majd elfordul, és nehezen csak ennyit felel:
Azt lehet kapni.
S ahogy ott állunk beszéd nélkül, hirtelen az anyám arca jelenik meg előttem, majd a Gáspáré utána. Aztán a többi testvérek jönnek csillanással, és a sor végén a föld s az örök béke nyugalmával megjelenik apám. (more…)

George Coşbuc: Anyám

3 január 2012

Sziklák közt gyorsak a folyók –
Üvöltve hömpölyögnek,
A nyárfák nyirkos alkonyon
Örök bánatot zengnek.
Összefonódott ösvények
Visznek a malomba –
Ott látlak anyám, téged
A kicsinyke otthonban.

Te fonsz. A kályhában tűz pattog –
Nagyokat reccsen néha,
Pár kerítésből tört darab
Lángjától sírvafakad.
Néha alig pislákol,
Vagy készül kialudni.
A szobában gyertyaláng,
Mely fényt próbál csiholni. (more…)

« Előző oldal