Daily Archives: 2012. február 19. vasárnap

Pablo Casals: Te vagy a csoda

19 február 2012

Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanítjuk a gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa.
Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában?
Mindegyikünknek azt kellene mondanunk:
– Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, az ügyes ujjad, a mozgásod.
Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak te magad?
Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük.

Rajnai Lencsés Zsolt: Fájdalmom és felelősség

19 február 2012

Ami neked fáj, fáj mindenkinek, ki téged szeret… Ha kinyújtják kezüket feléd, ragadd meg, vagy legalább éreztesd velük, hogy viszontszereted őket… Éreztesd a hálát, és a “várjatok rám, visszatérek” érzést. Ne hagyd elveszni, akik még megvannak! Felelősséggel tartozol értük, még akkor is, ha fáj épp a lelked, ha vigasztalhatatlan vagy… Mert még ilyenkor is szeretned kell, – ettől vagy Ember! Tekints hát rájuk, és szeresd őket. És ha így teszel, magadra, máris kevésbé figyelsz, és nem fáj annyira, ami fáj… Akarj élni mindenáron, hogy erőt és szeretetet sugározz szét, hogy tedd a dolgod, amire születtél! Hogy könnyebb legyen mindenkinek körülötted! Különben veled haldoklik mindenki, aki szeret, s fény helyett árnyék leszel, ki mást is besötétít…

Gracián: Vedd észre, mikor ér valami tetőfokára, s akkor ragadd meg

19 február 2012

A természet minden műve eljut kiteljesedéséhez. Van egy pont, ameddig gyarapszik, azután már csak hanyatlik. A művészet alkotásai ellenben ritkán érik el azt a tökélyt, hogy ne lehetne rajtuk többé javítani. Mindent teljében élvezni, kitűnő ízlésre vall, de ez nem mindenkinek adatott meg, s a módját sem érti mindenki. Még a szellem termékeinek is van ilyen érettségi foka, melyet fontos felismerned, hogy megbecsüld és kihasználd.

Ady Endre: >>Örvendezz ifjú, ifjúságodban<<

19 február 2012

“Örvendezz, ifjú, a te ifjúságodban,
és vidámítson meg téged a te szíved
a te ifjúságodnak idejében, és járj a te
szívednek újtaiban és szemednek látásaiban:
de megtudd, hogy mindezekért az Isten
tégedet ítéletre von.” (Prédikátor könyve 12,1)

 

Ajándékodból egy csipetnyi
Maradt az alkonyi órákra
S Uram-Isten,
Most kezdek szépen örvendezni.

Áldott sors, hogy hogy’ vettem észre
Idejében az ifjuságom:
Így kisebb lesz
Élő-voltom megbüntetése.

Szívem utja, szemem látása
Sohse volt a szabad hajósé –
S önmagamnak
Valék mindig vak, furcsa mása. (more…)

Herczeg Ferenc: Az abesszíniai mécses

19 február 2012

Az emberek igazán különösek.

Végigmegyek a Kossuth‑utcán és hallom, hogy valaki a nevemet kiáltja. Megfordulok. Egy mosolygó ábrázatú úriember áll előttem. Széles vállú, barna arcú, korán megőszült fejű ember. Arcán ott van a könnyedségnek, vagy mondjuk a gavalléros léhaságnak szinte bájos kifeje­zése, melyet komoly férfiak is rokonszenvesnek, a nők pedig ellenállhatatlannak találnak.

– Ugye, nem ismersz? – kérdi.

– Igazán zavarban vagyok…

– Badacsonyi Miklós vagyok. Öt‑hat esztendővel ezelőtt barátkoztunk meg a nagyszilvási vadászaton.

– Persze, persze!

– Én tegnap érkeztem haza – folytatta Badacsonyi. – Talán hallottál róla, hogy két esztendeig Afrikában csavarogtam?

– Hogyne hallottam volna! (more…)