Monthly Archives: március 2012

Gárdonyi Géza: Ételek királya

31 március 2012

A falu nyáron zöld, ősszel sárga, télen fehér.

Ez a fehérség tiszta és határtalan. Hó, vastag puha terítő van mindenen. A keresztet is fehér prém díszíti, s az Úr Jézusnak töviskoszorús fején magyaros, nagy fehér kucsma van. A hídon álló Szent János is fehér hermelinpalástot kapott. A patak mérföldekre nyúló hosszú, vastag hódunyhával van betakarva.
A jó Isten takarta be a kis halakat, meg a békákat, hogy meg ne fagyjanak.
A falu és a város között ilyenkor csak annyi a különbség, hogy városon a házmesterek hányják a havat, falun pedig a háziurak, és hogy a falusi háziurak örülnek a hónak, a városi házmesterek pedig nem örülnek.
– Gyerünk vadászni – szólott egy reggel a Marci bátyám.
Ez a Marci bátyám tisztességes falusi birtokos ember volt. Kár érte, hogy meghalt, meg az is kár, hogy csupán csak egy láda kalendáriumot hagyott rám örökségül.
Elmentünk vadászni.
Tisza is velünk jött.
Tisza kutya volt, becsületes, okos állat. Mindössze egyszer követett el vagyon ellen való kihágást, mikor a harangozó kolbászgyűjteményét ellopta. A harangozó, éppen újév napja lévén, el is volt keseredve, hogy ilyen rosszul kezdődik az esztendeje, s nem tudván a tettest mindjárt kinyomozni, az összes falusi kutyákat pofon verte egy falapáttal. A kutyák azóta tutulva futnak a kertek alá, mikor a harangozót megpillantják.
Hát mondom, ez a Tisza jött velünk. (more…)

Mentális morzsák – 2012.03.31.

31 március 2012

Webmester tolla:

“Mint illó sejtelem könnyű fodra, árja, botlik belém a reggel, arcomba szállva. Ideleng könnyeden tavaszos holmisága, és idebenn sóhajt fel mind, égi tisztasága.” (Rajnai Lencsés Zsolt)

 

Mentális morzsák – 2012.03.29.

29 március 2012

Szépség:

“Kigyulladt a repülőgép a világ alatt. A zengő sziget érthetetlen módon elúszott. És két fiatal szerető még mindig keresi a boldogságot.” (József Attila)

Mentális morzsák – 2012.03.28.

28 március 2012

Szépség:

“Olvasnék eltűnődve, mily titkos, furcsa műszer a költők tolla, mely amíg betűket rajzol, a néma vonalakból finom, tündéri jaj szól: szeizmográf, mely bús rengést szelíd cikkcakkba fűz fel…” (Tóth Árpád)

 

Mentális morzsák – 2012.03.26.

26 március 2012

Szépség:

“Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, valahol az Őszben megállunk, fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: egymás húsába beletépünk, s lehullunk az őszi avaron.” (Ady)

Liszt Hungarian Rhapsody No 2 C sharp minor Valentina Lisitsa

25 március 2012

Rákosi Viktor: A sztrecsnói piros virágok

25 március 2012

I.

Néha valami nagy szomorúság fog el. Mikor a gyermekeim vidám szemébe nézek és együgyű fecsegésüket hallgatom, eszembe jut, hogy oly szép az élet és oly rövid. Megszületünk, ki¬mászunk egy kicsit a melegre sütkérezni, aztán rögtön visszatérünk a megsemmisülésbe. Mikor holdas éjjel elkésett madarakat látok a holdsugáron átsurranni, mindig az emberi élet jut az eszembe. Az is ilyen. Jövünk a sötétségből, egy pillanatra föltűnünk a világosságban, aztán megint elnyel a sötétség. Honnan jöttünk, hová megyünk: ezt a két titkot nem tudjuk kideríteni.
De vannak fáradt és unott pillanataim, mikor az életet hosszúnak találom és szeretném, ha már én is ott volnék abban a végtelen fekete zarándoklatban, amely örökkön-örökké a temető felé önti meg nem apadó tömegeit. Amikor megunom a ziháló mellel és sápadt arccal futkosó embereket. Megunom ezt a hideg kővárost, beteg pompájával és örökös kábító zajával.
Ilyenkor eltűnök innen és senki sem tudja, hová lettem. Kifekszem Lagosta sziklás partjára s a kék Adria mélységébe bámulok. Vagy elbújok a délibábos róna egy kis tanyájába s barna parasztokkal egy tálból eszem a csillagos ég alatt. Vagy fölhatolok a Kárpátok legmagasabb ormaira s hallgatom az erdő zúgását, a vízesések moraját és a sasok éles kiáltásait. (more…)

Krúdy Gyula: A „nyilas ház” látogatói

25 március 2012

A régi esztendőkben egy ódon házban laktam a Belvárosban, és gyakran arra gondoltam, hogy ebben a házban már gyilkosság történt. Tökéletesen hasonlított a ház ama régebbi regények által leírt házakhoz, ahol az átutazó kereskedőt megfojtják, nőket késszúrással a láb alól eltesznek, azután befalazzák a halottakat. A padló girbegurba volt, és olykor percekig állottam egy sarokban: vajon melyik deszka alatt fekszik a lókupec? A ház hátsó részében laktam, ablakom a kéményekre és tetőkre nyílott, hosszú folyosón kellett végigmenni, amíg lakásomig jutottam, a kockakövek az udvaron és a gránitlépcsők néha megmozdultak lépteim alatt, mintha üreg volna odalent. Egyszer világosan hallottam, hogy hosszan és fájdalmasan sóhajtott valaki a falban, ahol valaha ajtó lehetett… Tavasz volt akkoriban, a kéményekből a fehér füstök húsvéti fodrozással lebegtek el a háztetők felett, és a Dunán oly hosszadalmasan búgott egy hajó, mintha nőstényét keresné az óbudai kikötőben. Egy nőbe voltam szerelmes, és cserepes virágot állítottam az ablakomba, amelynek gyermektenyér üdeségű szirmait céltalanul bámultam. Egyáltalában soha annyi szépet nem láttam, mint életemnek ebben a szakában. Mily szívderítő volt a lóvasút, amely Budára gurult, sósperec és friss ser illata volt a padoknak. A szerviták tornyán az óramutatók, mint egy jókedvű farsangos felragasztott bajuszai lengtek a szélben. És egy régi, zöld kapu előtt ácsorogtam, amelynek kilincsét múlt időkben egy hercegnő keze érintette. (more…)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.24.

21 március 2012

Kevesen értik:

“A tudás első jeleként meg akarunk halni. Ez az élet elviselhetetlennek hat, egy másik elérhetetlennek tűnik.” (Kafka)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.23.

21 március 2012

Találó:

“Az ember nem él, – siet.” (Tolsztoj)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.21.

21 március 2012

Szépség:

“Nem halhatok meg, nem szabad, míg meg nem találtam a tisztaságot. Nem tudom még, milyen lehet, szeretném, ha sok haja volna, én a hajat kedveltem mindig. Beletúrnék az ujjaimmal, de csak vigyázva, belevesznék egészen végül s jószagától nyújtózkodva ott elaludnék.” (József Attila)

 

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.20.

20 március 2012

Elgondolkodtató:

“Van-e szív, mely dacolni tudna – bármennyire megsebezte is az élet – az elemi erővel kitörő jósággal?” (Istrati)

Larousse Gastronomique

20 március 2012

Az első kiadás 1938-ban Prosper Montagné szerkesztésében jelent meg.  2007 óta, Joël Robuchon, ( a francia konyhaművészet legtöbb csillaggal és sapkával kitüntetett sztárja)  gondozása alatt a lexikon jelentősen bővült, a nemzetközi konyhák érdekességei is bekerültek a kötetbe, amelyet Le Grand Larousse Gastronomique címmel adtak ki. Ennek alapján készült el a magyar kiadás, kiegészülve a magyar konyhára vonatkozó fejezetekkel.

Egy igazi „szupernehézsúlyú” gasztronómiai lexikon, (a szó szoros értelmében is, hiszen a kötet 4,7 kg) 4000 szócikkel, 1000 oldalon, mely mindegyike, eligazít, tanít, és nem utolsó sorban konyhaművészeti etalonként szolgál.

A könyv 1700 fotót tartalmaz. Ebből több mint száz, egész vagy dupla oldalas fotóesszé, színes és fekete fehér kivitelben, mely megkönnyíti az alapanyagok, konyhai eszközök beazonosítását a gasztronómiai iránt érdeklődő lelkes amatőr és kevésbé amatőrök számára egyaránt.  A könyvet lapozgatva komfortérzetünk tökéletesen kiteljesedhet, hiszen mindegyik fotó mellet közlik, hol készültek a képek, ki készítette az ételt, sőt, akár összehasonlíthatjuk az azonos, ámde különböző nemzetek által készített ételeket is. (more…)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.19.

19 március 2012

Szépség:

“Féregnek lenni mit jelent? Vágyakozni egy tekintetre, egy olyan hosszú, nyílt szembesülésre, ahogy csak Isten nézi önmagát, erre vágyni, egyedül erre…” (Pilinszky)

Smile – Charlie Chaplin

17 március 2012

Következő oldal »