Daily Archives: 2012. március 11. vasárnap

Márai Sándor: Vasárnap

11 március 2012

Vasárnap délután Kassán, huszonöt év után először. A levegőben az a sűrű bánat, a gyermekkor bánatának nehéz illata. Az a szomorúság és reménytelenség, a vasárnapok gyermeki idegessége, az a félhomály a kávéházban, a képeslapok között, mint egykor a vasárnapi gyermekszobában, mikor a nevelő elment, s egyedül maradtunk a lombfűrész, Verne művei és az építőkockakövek között…
Valahol, most is, zongoráznak. Esik az eső. Az utcán, az ablak alatt, őgyelgő tót cselédek és magyar bakák danáznak. Ez a reménytelenség mély, mint az idő, s nem tudja feloldani semmiféle külső esemény.
Vasárnap délután mindig a cirkuszba szerettem volna menni. A gyermekkor minden bánata megrohan és leteper ez órákban, a szörnyeteg, az unalom és a félelmes várakozás szörnyetege ma is itt lappang e házakban, az ablakok mögött, e kapuk alatt… S a legszomorúbb talán, hogy nincs már olyan cirkusz a világon, melynek mutatványait még látni szeretném.

Ady Endre: Az Isten-kereső lárma

11 március 2012

Neved sem értem, Istenem,
De van két árva, nagy szemem
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból
Nagy ijedelmemben,
Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,
De, hajh, egyik se volt elég:
Szivemben, idegimben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden.

Gyarmathy Zsigáné: Az öngyilkosok

11 március 2012

I.

Mindig szerettem a fiatalságnak történetkéket regélni. Szerettem már akkor is, midőn még nem voltam ilyen fehér szakállú vén ember; akkor, midőn megtámadott hazánk védelmében folyt a hősi vér, termett a honfiúi dicsőség. Igen, már akkor, a táborozás alatt, vadregényes tájak szaggatott bérctövénél leheveredve a tábori tűz mellé, szólongatott a fiatalja:

– Édes jó Gyuri bácsi, meséljen valami igaz történetet! És meséltem nekik. No, hát mesélek nektek is; megrázom az ősz szakállamat, lássuk, mi potyog ki belőle? Meg van. De nem tündérmesét ráztam ki; azért ti apróbbak menjetek a sutba diót hámozni, fövényt számlálni; a nagyobbja üljön ide mellém, így ni! Talán dobnánk a kandallóba pár hasáb fát, mert odakünn ugyancsak hull a hó. Nem fázol, te kis szöszke? Jer ide közelebb és nézz rám azzal a ragyogó kék szemeddel… aztán ne hidd, hogy felette víg dolgokat hallasz, hiszen nézd, az ég is beborul néha és nem ragyog mindég úgy, mint a te szemed.

Három fiúról szól az igaz mesém, olyan igazi három fiúról, mint ti vagytok itt hárman: de ti soha se csináljatok ilyen mesét azoknak, a kik titeket szeretnek! (more…)

Kosztolányi Dezső: Hűség

11 március 2012

Az ékszerész huszonhárom éves korában nősült meg, akkor, mikor kinyitotta az üzletét egy belvárosi utcában.

Gyönyörű boltja maga is ékszere volt az utcának. Úgy tündökölt a napsugárban és a villany­fény­ben, mint az ördög kirakata, mely az élet minden incselkedésével csábítgatta az arra­ menőket, a mágnásasszonyokat és a cselédeket, az arákat és a dámákat, a matrónákat és a fruskákat, kik bűvölten nézték az üvegpolcon álló és az apró tükrökben visszaverődő kincse­ket. Az ékszerész kitűnő üzletember volt. Halk és biztos, tapintatos és rábeszélő. Tudta, hogy mindenki, aki az üzletébe lép, valami enyhe önvádat érez s mindenekelőtt ezt kell elnémítania. Ezért egy idő múltán bizonyos ékesszólásra tett szert. A nők félig-meddig bűntársuknak tekintették ennek a fényűző és pazar mesterségnek az űzőjét, ő pedig valami kedves és úri tolvajnyelven beszélt velük, nagyon bizalmasan – majdnem tegezte őket – és nem egyszer – mikor gyűrűt próbált – megérintette a kezüket is. Előtte nem volt titok, akár csak a nőorvos előtt.

Üzletének sorsa két év alatt eldőlt. Kiderült, hogy valóságos aranybánya és sokszoros kamattal hozza vissza a befektetett tőkét. Ő maga annyira szorgalmas volt, hogy nyaralni se ment el, a feleségét egyedül küldte a tenger mellé, négy hétre. (more…)