Daily Archives: 2012. március 17. szombat

Smile – Charlie Chaplin

17 március 2012

Reményik Sándor: Álom

17 március 2012

Álom, szelíd kis húga a Halálnak.
Tedd a szememre hűs gyerekkezed,
De képet ne varázsolj elibém,
Ne varázsolj se búst, se édeset,
Szemem fényébe szórd a homokot,
Szürke porát az öntudatlanságnak,
Mély sűlyesztőn vidd Ie a színeket,
Aludjak, ó de álmokat ne Iássak.
Álom, szelíd kis húga a Halálnak,
Mondd, hát az ébrenlét nem álmodás?
Nekem van elég álmom éberen,
Hajózzál Álom, zsibbadt véremen,
De utast ne vigy magaddal a hajón!

Hamvas Béla: Bizalom?

17 március 2012

Az ember azzal a bizalommal születik meg, hogy itt otthon lesz és magával hozott életét kedvére élheti.
Ehelyett valószínűleg életének első öt percében észreveszi, hogy nemcsak hogy nem élheti, hanem mintha a világ egész ereje arra összpontosulna, hogy a benne lévő életet kikezdje és aláássa, destruálja és megfojtsa, elnyomja és összetörje.

Kosztolányi Dezső: Sakk-matt

17 március 2012

– Egy házitanító naplója –

Egyszer este az apám sugárzó arccal jött a szobába. Emlékszem, az üvegajtón át néztem, mint jön felém a gyakorlattéri portól összepiszkítottan, elfáradva, és mégis ruganyosan. Mikor belépett – mintha most is látnám -, lecsatolta kardját, és így szólt hozzám:
– Holnap átmégysz Tarékhoz. Ma az ezredes úr Aladár tanítójának fogadott meg…
Az apám magához vont, és megcsókolt:
– Becsüld meg magad, fiam.
Másnap dobogó szívvel kopogtam egy széles, faragványos tölgyfa ajtón. Aladár kelletlenül nyújtotta felém keskeny, sápadt kezét, de pár perc múlva összebarátkoztunk. Ettől fogva azután mindennap elmentem hozzá, s később egész délutánokon ültem az ágya mellett. Az álmos, langyos szobában halkan zenélt a szimfónium, csipegett a kanári madár, a kandallóban pattogott a tűz, mi pedig képeskönyveket néztünk, kibámultunk az ablakon, együtt unatkoz¬tunk.
Ilyen unalmas, végtelennek látszó délutánon vettük elő egyszer a sakkot. Aladár megtanított játszani, s én egy hét múlva már rendesen vertem őt.
Mikor ezt megtudták, az anyja, egy sovány, őszülő asszony magához hívott:
– Hagyjon reá mindent. Aladárnak fáj, ha nem teljesedik az akarata. Maga okos fiú, tudja…
Megsimogatta a fejemet, és én mélyen meghajoltam. (more…)

Bodor Ádám: Téli napok

17 március 2012

Az utcának csak egyik oldalán épültek házak, bal felé a temető fáira esik a tekintet. A város messzi lenn van, párás időben vagy amikor olyan a szél járása, felhatol ide a vonatfütty s az utcák zaja. A levegő tiszta, könnyíti a lélegzetet, nyáron a közeli rétek illatával, ilyenkor télen pedig a meleg konyhák lehelete old egy keveset a fagy fémszagán. Csendes vidék. A városból kanyargós út vezet ide meredeken; a vége felé a házak kis kertek mögé vonulnak. Nagy fák kerülnek elő az épületek mögül, az úttest fölött néha összeérnek, de az ágak szövedéke között ott látszik a város.

Amint ebéd után a meredeken hazafelé igyekezett, nyomást érzett a gyomra tájékán. Alattomosan terjengett, s olykor mélyebb lélegzetvételre késztette. Az emelkedő közepén letette aktatáskáját és a szatyrot, amiben kettőjük vacsoráját vitte. Lenézett a városra, megtapogatta hasát, magyarázatot keresve arra gondolt, talán túl sokat evett, de mindjárt rájött, ez nem így van. Sosem evett túl sokat.

Itt fenn lakott a tetőn. Mikor pár hónapja megnősült, és ide költöztek erre a nyugalmas vidékre, azt remélte, életében minden jóra fordul. (more…)