Monthly Archives: március 2012

Reményik Sándor: Álom

17 március 2012

Álom, szelíd kis húga a Halálnak.
Tedd a szememre hűs gyerekkezed,
De képet ne varázsolj elibém,
Ne varázsolj se búst, se édeset,
Szemem fényébe szórd a homokot,
Szürke porát az öntudatlanságnak,
Mély sűlyesztőn vidd Ie a színeket,
Aludjak, ó de álmokat ne Iássak.
Álom, szelíd kis húga a Halálnak,
Mondd, hát az ébrenlét nem álmodás?
Nekem van elég álmom éberen,
Hajózzál Álom, zsibbadt véremen,
De utast ne vigy magaddal a hajón!

Hamvas Béla: Bizalom?

17 március 2012

Az ember azzal a bizalommal születik meg, hogy itt otthon lesz és magával hozott életét kedvére élheti.
Ehelyett valószínűleg életének első öt percében észreveszi, hogy nemcsak hogy nem élheti, hanem mintha a világ egész ereje arra összpontosulna, hogy a benne lévő életet kikezdje és aláássa, destruálja és megfojtsa, elnyomja és összetörje.

Kosztolányi Dezső: Sakk-matt

17 március 2012

– Egy házitanító naplója –

Egyszer este az apám sugárzó arccal jött a szobába. Emlékszem, az üvegajtón át néztem, mint jön felém a gyakorlattéri portól összepiszkítottan, elfáradva, és mégis ruganyosan. Mikor belépett – mintha most is látnám -, lecsatolta kardját, és így szólt hozzám:
– Holnap átmégysz Tarékhoz. Ma az ezredes úr Aladár tanítójának fogadott meg…
Az apám magához vont, és megcsókolt:
– Becsüld meg magad, fiam.
Másnap dobogó szívvel kopogtam egy széles, faragványos tölgyfa ajtón. Aladár kelletlenül nyújtotta felém keskeny, sápadt kezét, de pár perc múlva összebarátkoztunk. Ettől fogva azután mindennap elmentem hozzá, s később egész délutánokon ültem az ágya mellett. Az álmos, langyos szobában halkan zenélt a szimfónium, csipegett a kanári madár, a kandallóban pattogott a tűz, mi pedig képeskönyveket néztünk, kibámultunk az ablakon, együtt unatkoz¬tunk.
Ilyen unalmas, végtelennek látszó délutánon vettük elő egyszer a sakkot. Aladár megtanított játszani, s én egy hét múlva már rendesen vertem őt.
Mikor ezt megtudták, az anyja, egy sovány, őszülő asszony magához hívott:
– Hagyjon reá mindent. Aladárnak fáj, ha nem teljesedik az akarata. Maga okos fiú, tudja…
Megsimogatta a fejemet, és én mélyen meghajoltam. (more…)

Bodor Ádám: Téli napok

17 március 2012

Az utcának csak egyik oldalán épültek házak, bal felé a temető fáira esik a tekintet. A város messzi lenn van, párás időben vagy amikor olyan a szél járása, felhatol ide a vonatfütty s az utcák zaja. A levegő tiszta, könnyíti a lélegzetet, nyáron a közeli rétek illatával, ilyenkor télen pedig a meleg konyhák lehelete old egy keveset a fagy fémszagán. Csendes vidék. A városból kanyargós út vezet ide meredeken; a vége felé a házak kis kertek mögé vonulnak. Nagy fák kerülnek elő az épületek mögül, az úttest fölött néha összeérnek, de az ágak szövedéke között ott látszik a város.

Amint ebéd után a meredeken hazafelé igyekezett, nyomást érzett a gyomra tájékán. Alattomosan terjengett, s olykor mélyebb lélegzetvételre késztette. Az emelkedő közepén letette aktatáskáját és a szatyrot, amiben kettőjük vacsoráját vitte. Lenézett a városra, megtapogatta hasát, magyarázatot keresve arra gondolt, talán túl sokat evett, de mindjárt rájött, ez nem így van. Sosem evett túl sokat.

Itt fenn lakott a tetőn. Mikor pár hónapja megnősült, és ide költöztek erre a nyugalmas vidékre, azt remélte, életében minden jóra fordul. (more…)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.16.

12 március 2012

Elgondolkodtató:

“Ne higgy a művészetnek! A történelemnek higgy!” (D. H. Lawrence)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.15.

12 március 2012

Szépség:

“Megláncoltál megint a karjaiddal, anyám.” (Kosztolányi)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.14.

12 március 2012

Szépség:

“Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.” (József Attila)

 

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.13.

12 március 2012

Szellemes (és igaz):

“Az emberek mindjárt elviselhetővé válnak, mihelyt bizonyos, hogy elhagyhatjuk őket.” (Mauriac)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.12.

12 március 2012

Gondolatfoszlány:

“Sohasem lehet eléggé csodálkozni az emberi értelem ezen homályán: Nem tűrik, hogy bárki elfoglalja birtokukat, ha csak kis nézetkülönbség adódik a határok nagyságát illetően, kövekért, fegyverért rohannak; azt viszont megengedik, hogy mások belegázoljanak életükbe. Senki nem található, aki szét akarná osztani a pénzét, közben az életét mind, oly sokak között osztja szét! Mihelyt idejük feláldozására kerül sor, a legpazarlóbbak, holott egyedül ennek esetében tisztességes a fösvénység. Rajta, adj számot életedről! Mennyit rabolt el a hiteleződ, mennyit a barátnőd, mennyit a királyod, mennyit a feleségeddel való veszekedés, mennyit a hivatali lótás-futás?” (Seneca)

Márai Sándor: Vasárnap

11 március 2012

Vasárnap délután Kassán, huszonöt év után először. A levegőben az a sűrű bánat, a gyermekkor bánatának nehéz illata. Az a szomorúság és reménytelenség, a vasárnapok gyermeki idegessége, az a félhomály a kávéházban, a képeslapok között, mint egykor a vasárnapi gyermekszobában, mikor a nevelő elment, s egyedül maradtunk a lombfűrész, Verne művei és az építőkockakövek között…
Valahol, most is, zongoráznak. Esik az eső. Az utcán, az ablak alatt, őgyelgő tót cselédek és magyar bakák danáznak. Ez a reménytelenség mély, mint az idő, s nem tudja feloldani semmiféle külső esemény.
Vasárnap délután mindig a cirkuszba szerettem volna menni. A gyermekkor minden bánata megrohan és leteper ez órákban, a szörnyeteg, az unalom és a félelmes várakozás szörnyetege ma is itt lappang e házakban, az ablakok mögött, e kapuk alatt… S a legszomorúbb talán, hogy nincs már olyan cirkusz a világon, melynek mutatványait még látni szeretném.

Ady Endre: Az Isten-kereső lárma

11 március 2012

Neved sem értem, Istenem,
De van két árva, nagy szemem
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból
Nagy ijedelmemben,
Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,
De, hajh, egyik se volt elég:
Szivemben, idegimben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden.

Gyarmathy Zsigáné: Az öngyilkosok

11 március 2012

I.

Mindig szerettem a fiatalságnak történetkéket regélni. Szerettem már akkor is, midőn még nem voltam ilyen fehér szakállú vén ember; akkor, midőn megtámadott hazánk védelmében folyt a hősi vér, termett a honfiúi dicsőség. Igen, már akkor, a táborozás alatt, vadregényes tájak szaggatott bérctövénél leheveredve a tábori tűz mellé, szólongatott a fiatalja:

– Édes jó Gyuri bácsi, meséljen valami igaz történetet! És meséltem nekik. No, hát mesélek nektek is; megrázom az ősz szakállamat, lássuk, mi potyog ki belőle? Meg van. De nem tündérmesét ráztam ki; azért ti apróbbak menjetek a sutba diót hámozni, fövényt számlálni; a nagyobbja üljön ide mellém, így ni! Talán dobnánk a kandallóba pár hasáb fát, mert odakünn ugyancsak hull a hó. Nem fázol, te kis szöszke? Jer ide közelebb és nézz rám azzal a ragyogó kék szemeddel… aztán ne hidd, hogy felette víg dolgokat hallasz, hiszen nézd, az ég is beborul néha és nem ragyog mindég úgy, mint a te szemed.

Három fiúról szól az igaz mesém, olyan igazi három fiúról, mint ti vagytok itt hárman: de ti soha se csináljatok ilyen mesét azoknak, a kik titeket szeretnek! (more…)

Kosztolányi Dezső: Hűség

11 március 2012

Az ékszerész huszonhárom éves korában nősült meg, akkor, mikor kinyitotta az üzletét egy belvárosi utcában.

Gyönyörű boltja maga is ékszere volt az utcának. Úgy tündökölt a napsugárban és a villany­fény­ben, mint az ördög kirakata, mely az élet minden incselkedésével csábítgatta az arra­ menőket, a mágnásasszonyokat és a cselédeket, az arákat és a dámákat, a matrónákat és a fruskákat, kik bűvölten nézték az üvegpolcon álló és az apró tükrökben visszaverődő kincse­ket. Az ékszerész kitűnő üzletember volt. Halk és biztos, tapintatos és rábeszélő. Tudta, hogy mindenki, aki az üzletébe lép, valami enyhe önvádat érez s mindenekelőtt ezt kell elnémítania. Ezért egy idő múltán bizonyos ékesszólásra tett szert. A nők félig-meddig bűntársuknak tekintették ennek a fényűző és pazar mesterségnek az űzőjét, ő pedig valami kedves és úri tolvajnyelven beszélt velük, nagyon bizalmasan – majdnem tegezte őket – és nem egyszer – mikor gyűrűt próbált – megérintette a kezüket is. Előtte nem volt titok, akár csak a nőorvos előtt.

Üzletének sorsa két év alatt eldőlt. Kiderült, hogy valóságos aranybánya és sokszoros kamattal hozza vissza a befektetett tőkét. Ő maga annyira szorgalmas volt, hogy nyaralni se ment el, a feleségét egyedül küldte a tenger mellé, négy hétre. (more…)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.10.

9 március 2012

Szépség:

“Alszom, s a világ szelíd máza alélva sárgul szívemen.” (József Attila)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.03.09

9 március 2012

Aprócska filozófia:

“A halandók nagyobbik része panaszkodik a természet fukarsága miatt, mivel csekély időtartamra születtünk… Csakhogy nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle. Az élet elég hosszú, a legjelentősebb dolgok véghezviteléhez, ha az egészet jól osztjuk be, ha azonban dőzsölő és nemtörődöm magatartásunknak következtében szétfolyik, ha semmi hasznos dologra nem fordítjuk, az utolsó kényszerhelyzet hatására csak a végén vesszük észre, hogy eltelt, amiről nem is fogtuk fel, hogy telik.” (Seneca)

« Előző oldalKövetkező oldal »