Daily Archives: 2012. április 1. vasárnap

Kosztolányi Dezső: Tömeg

1 április 2012

Kik másznak amott a hegy peremén, föl az égbe, oly közel már hozzá, hogy nemsokára tenyerükkel érintik,
mit akar ez az emberi förgeteg, e sok szív, e sok agyvelő az ordas sziklától és bolyhos pagonytól, mellyel úgy összeolvad,
hogy már dobog a kő is és gondolkozik az erdő?

Jaj, mennyien vannak. Szinte megzavarodom, hogy nem tudom összefogni őket, egy szóba, egy kézbe, úgy, mint látom és érzem,
s fölsorakoztatni a haladás roppant ütemében, jobbra és balra, fehéren, kéken, megmutogatni
mind együtt, e sok egyet, e domború szirtek
és mély völgyek lombos meredekjén.

Emberek ők mind, nincs egy se, ki ne volna érdekes, vagy nevezetes, kijöttek ide, a természetre ráfeküdt a város,
az óriás, a másik természet, elhozva elébe azt, ami fáj, ami él, a halott természet mellé, a vágyat,
éltetve a földet és vizeket. (more…)

Voltaire: Cél, végső ok

1 április 2012

Alighanem csak a kötözni való bolondok tagadják, hogy a gyomor azért teremtetett, hogy emésszen, a szem, hogy lásson, a fül, hogy halljon.
Másrészt viszont különösképpen kell vonzódnia a végső okokhoz annak, aki azt állítja, hogy a kő azért jött létre, hogy házat építsenek belőle, a selyemhernyók pedig azért születtek meg Kínában, hogy Európában selyemben járhassunk.
Igen, mondják, de ha Isten egyvalamit szemmel láthatóan szándékosan teremtett, akkor mindent szándékosan kellett tennie. Nevetséges volna egy adott esetben elfogadni a Gondviselést, a többi esetben pedig tagadni. Mindazt, ami létrejött, Isten előre látta és elrendezte. Nincsen elrendezés cél nélkül; nincs okozat ok nélkül; tehát minden egyformán egy végső ok eredménye, következménye; tehát éppoly helyes azt mondani, hogy az orr avégre keletkezett, hogy pápaszemet hordjunk rajta, az ujj, hogy gyémántokkal ékeskedjék, mint azt állítani, hogy a fül a hangokat meghallandó, a szem a fényt befogadandó teremtetett. (more…)